(Original PDF) Mosby's Pocket Guide to

Nursing Skills and Procedures - E-Book

9th Edition
Go to download the full and correct content document:
https://ebooksecure.com/product/original-pdf-mosbys-pocket-guide-to-nursing-skills-a
nd-procedures-e-book-9th-edition/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

(eBook PDF) Mosby's Pocket Guide to Nursing Skills &

Procedures (Nursing Pocket Guides) 9th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-mosbys-pocket-guide-to-
nursing-skills-procedures-nursing-pocket-guides-9th-edition/

(eBook PDF) Mosby's Guide to Nursing Diagnosis - E-Book

5th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-mosbys-guide-to-nursing-
diagnosis-e-book-5th-edition/

(Original PDF) Mosby's Drug Guide for Nursing Students

- E-Book 13th Edition

http://ebooksecure.com/product/original-pdf-mosbys-drug-guide-
for-nursing-students-e-book-13th-edition/

(eBook PDF) A Pocket Guide to Writing in History 9th

Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-a-pocket-guide-to-
writing-in-history-9th-edition/
(eBook PDF) Workbook and Competency Evaluation Review
for Mosby's Textbook for Nursing Assistants - E-Book
9th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-workbook-and-competency-
evaluation-review-for-mosbys-textbook-for-nursing-assistants-e-
book-9th-edition/

(Original PDF) Saunders Nursing Drug Handbook 2019

E-Book

http://ebooksecure.com/product/original-pdf-saunders-nursing-
drug-handbook-2019-e-book/

(eBook PDF) Clinical Nursing Skills and Techniques 9th

Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-clinical-nursing-skills-
and-techniques-9th-edition/

(eBook PDF) Clinical Nursing Skills and Techniques 9th

Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-clinical-nursing-skills-
and-techniques-9th-edition-2/

(eBook PDF) Professional Nursing - E-Book: Concepts &

Challenges 8th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-professional-nursing-e-
book-concepts-challenges-8th-edition/
vi  TABLE OF CONTENTS

H
Skill 32 Hypothermia and Hyperthermia Blankets, 233

I
Skill 33 Using Incentive Spirometry, 238
Skill 34 Intradermal Injections, 241
Skill 35 Intramuscular Injections, 248
Skill 36 Intravenous Medications: Intermittent Infusion Sets and
Mini-Infusion Pumps, 259
Skill 37 Intravenous Medications: Intravenous Bolus, 270
Skill 38 Isolation Precautions, 280

M
Skill 39 Mechanical Lifts, 293
Skill 40 Metered-Dose Inhalers, 300
Skill 41 Moist Heat (Compress and Sitz Bath), 309
Skill 42 Mouth Care: Unconscious or Debilitated Patients, 316

N
Skill 43 Nail and Foot Care, 321
Skill 44 Nasoenteral Tube: Placement and Irrigation, 326
Skill 45 Nasogastric Tube for Gastric Decompression: Insertion and
Removal, 338
Skill 46 Negative-Pressure Wound Therapy, 345

O
Skill 47 Oral Medications, 354
Skill 48 Oral Medications: Medication Administration Through an
Enteral Feeding Tube, 364
Skill 49 Ostomy Care (Pouching), 372
Skill 50 Oxygen Therapy: Nasal Cannula, Oxygen Mask, T Tube, or
Tracheostomy Collar, 379

P
Skill 51 Parenteral Medication Preparation: Ampules and Vials, 386
Skill 52 Parenteral Medications: Mixing Medications in One
Syringe, 399
Skill 53 Patient-Controlled Analgesia, 408
Skill 54 Peripheral Intravenous Care: Dressing Care,
Discontinuation, 414
Skill 55 Peripheral Intravenous Care: Regulating Intravenous Flow
Rate, Changing Tubing and Solution, 421
Skill 56 Peripheral Intravenous Insertion, 432
 TABLE OF CONTENTS  vii

Skill 57 Peripherally Inserted Central Catheter Care, 455

Skill 58 Preoperative Teaching, 465
Skill 59 Pressure Bandages (Applying), 479
Skill 60 Pressure Injury Risk Assessment, 484
Skill 61 Pressure Injury Treatment, 496
Skill 62 Pulse Oximetry, 506

R
Skill 63 Rectal Suppository Insertion, 512
Skill 64 Respiration Assessment, 518
Skill 65 Restraint Application, 524
Skill 66 Restraint-Free Environment, 532

S
Skill 67 Seizure Precautions, 538
Skill 68 Sequential Compression Device and Elastic Stockings, 546
Skill 69 Specialty Beds: Air-Fluidized, Air-Suspension, and
Rotokinetic, 555
Skill 70 Sterile Gloving, 562
Skill 71 Sterile Technique: Donning and Removing Cap, Mask, and
Protective Eyewear, 571
Skill 72 Subcutaneous Injections, 578
Skill 73 Suctioning: Closed (in-Line), 587
Skill 74 Suctioning: Nasopharyngeal, Nasotracheal, and Artificial
Airway, 592
Skill 75 Suprapubic Catheter Care, 608
Skill 76 Suture and Staple Removal, 613

T
Skill 77 Topical Skin Applications, 620
Skill 78 Tracheostomy Care, 630

U
Skill 79 Urinary Catheter Insertion, 642
Skill 80 Urinary Catheter Care and Removal, 658
Skill 81 Urinary Catheter Irrigation, 667
Skill 82 Urinary Diversion: Pouching an Incontinent Urinary
Diversion, 674

V
Skill 83 Vaginal Instillations, 680
Skill 84 Venipuncture: Collecting Blood Specimens and Cultures by
Syringe and Vacutainer Method, 687
viii  TABLE OF CONTENTS

W
Skill 85 Managing Wound Drainage Evacuation, 699
Skill 86 Wound Irrigation, 705

Appendix: Overview of CDC Hand Hygiene Guidelines, 711

Bibliography, 714

Index, 740
SKILL 1

Acapella Device
The Acapella device is a handheld airway clearance device that uses
positive expiratory pressure (PEP) to stabilize airways and improve
aeration of the distal lung areas. There are two types: the blue device
for patients who cannot maintain their expiratory flow above 15 L/
min for greater than 3 seconds, and a green device for patients
who can maintain expiratory flow above or equal to 15 L/min for
at least 3 seconds. PEP stabilizes airways and improves aeration of
the distal lung areas. During exhalation, pressure from the airways is
transmitted to the Acapella device, which helps mucus dislodge from
the airway walls and as a result prevents airway collapse, accelerates
expiratory flow, and moves mucus toward the trachea (Strickland
et al., 2013). Some patients with cystic fibrosis may benefit more from
this device than from standard chest physiotherapy. However, cystic
fibrosis patients must receive some type of routine airway clearance
therapy daily.

Delegation Considerations
The skill of using an Acapella device can be delegated to nursing assistive
personnel (NAP). The nurse is responsible for performing respiratory
assessment, determining that the procedure is appropriate and that a
patient can tolerate it, and evaluating a patient’s response to the procedure.
The nurse directs the NAP to do the following:
■ Be alert for the patient’s tolerance of the procedure, such as
comfort level and changes in breathing pattern, and to
immediately report changes to the nurse.
■ Use specific patient precautions, such as positioning restrictions
related to disease or treatment.

Equipment
■ Stethoscope
■ Pulse oximeter
■ Water and glass
■ Chair
■ Tissues and paper bag
■ Clear, graduated, screw-top container
■ Suction equipment (if patient cannot cough and clear own
secretions)
■ Acapella device
■ Clean gloves
■ Patient education materials

1
2  SKILL 1 Acapella Device

Implementation
STEP RATIONALE
1 Complete preprocedure
protocol.
2 Prepare Acapella device (Fig.
1.1). Verify that the correct
device is used to match the
patient’s expiratory flow rate.
a Turn Acapella frequency This initial setting helps patient
adjustment dial adjust to device and benefit
counterclockwise to lowest from treatment.
resistance setting. As
patient improves or is more
proficient, adjust proper
resistance level upward by
turning dial clockwise.
b If aerosol drug therapy is
ordered, attach a nebulizer
to the end of the Acapella
valve.
3 Instruct patient to:
a Sit comfortably.
b Take in breath that is larger
than normal but not to fill
lungs completely.
c Place mouthpiece into the
mouth, maintaining tight
seal.
d Hold breath for 2 to 3
seconds.
e Try not to cough and to
exhale slowly for 3 to 4
seconds through the device
while it vibrates.
f Repeat cycle for 5 to 10
breaths as tolerated.
g Remove mouthpiece and
perform one or two “huff ”
coughs.
h Repeat Steps a through g as
ordered.
 SKILL 1 Acapella Device  3

Fig. 1.1 Acapella device.

(Used with permission,
Smithmedical.com.)

STEP RATIONALE
4 Auscultate lung fields; obtain
vital signs and pulse oximetry.
Inspect color, character, and
amount of sputum. Help
patient with oral hygiene.
5 Complete postprocedure
protocol.

Recording and Reporting

■ Record level of resistance and patient’s tolerance.

UNEXPECTED OUTCOMES RELATED INTERVENTIONS

1 Patient cannot maintain • Adjust dial clockwise to
exhalation for 3 to 4 allow patient to exhale at a
seconds. lower flow rate.
SKILL 2

Aquathermia and
Heating Pads
A water-flow pad such as an aquathermia pad, electric heating pads,
and commercial heat packs are common forms of dry heat therapy. The
aquathermia pad (water-flow pad) used in health care settings comprises
a waterproof rubber or plastic pad connected by two hoses to an electrical
control unit that has a heating element and motor. Distilled water
circulates through hollowed channels in the pad to the control unit
where water is heated (or cooled).
Dry heat devices are applied directly to the surface of the skin. For
this reason, extra precautions need to be taken to prevent burns and
skin and tissue injury (Igaki et al., 2014). A conventional heating pad
uses dry heat and is often used in the home care setting, but not in
health care settings. A cotton or flannel cloth must cover the heating
pad. The pad has a temperature-regulating unit for high, medium, or
low settings. Because it is easy to readjust temperature settings on heating
pads, instruct patients not to turn the setting higher once they have
adapted to the temperature.

Delegation Considerations
The skill of applying aquathermia and dry heat can be delegated to
nursing assistive personnel (NAP; see agency policy). The nurse must
assess and evaluate the condition of the skin and tissues in the area that
is treated and explain the purpose of the treatment. If there are risks or
expected complications, this skill cannot be delegated. The nurse directs
the NAP about the following:
■ Specific positioning and time requirements to keep the application
in place based on health care provider order or agency policy.
■ What to observe and report immediately, such as excessive redness
and pain during application.
■ Reporting when treatment is complete so the patient’s response
can be evaluated.

Equipment
■ Aquathermia or commercial heat pack
■ Distilled water (for aquathermia pad)
■ Bath towel or pillowcase
■ Tape ties or gauze roll

4
 SKILL 2 Aquathermia and Heating Pads  5

Implementation
STEP RATIONALE
1 Complete preprocedure
protocol.
2 Check electric plugs and Prevents injury from accidental
cords for obvious fraying or electric shock.
cracking.
3 Determine patient’s or family Determines extent of health
members’ knowledge of teaching required.
procedure, including steps
for application and safety
precautions.
4 Apply dry heat device:
a For aquathermia Prevents heated surface from
(1) Cover or wrap area to touching patient’s skin directly
be treated with bath and increasing risk for injury
towel or enclose the to patient’s skin.
pad with pillowcase. Pad delivers dry, warm heat to
(2) Place pad over affected injured tissues. Pad should not
area (Fig. 2.1), and slip onto different body part.
secure with tape, tie, or Prevents exposure of patient to
gauze as needed. temperature extremes.
(3) Turn on aquathermia
unit and check
temperature setting.

SAFETY ALERT Do not pin the wrap to the pad, because this may cause a
leak in the device.
Continued

Fig. 2.1 Aquathermia pad applied.

6  SKILL 2 Aquathermia and Heating Pads

STEP RATIONALE
b For commercially prepared Activates chemicals within pack
heat pack, break pouch to warm outer surface. Pad
inside larger pack (follow delivers dry, warm heat to
manufacturer’s guidelines). injured tissues. Pad should not
slip onto different body part.
5 Monitor condition of skin Determines if heat exposure is
every 5 minutes during causing burn, blistering, or
application, and question injury to underlying skin.
patient regarding sensation of
burning.
6 After no more than 20 Heat therapy may reduce pain
minutes (or time ordered by and spasm and increase
health care provider), remove blood flow and compliance of
pad and store. soft-tissue structures (Brooks
et al., 2015).
7 Complete postprocedure
protocol.
8 Teach Back: To determine Determines patient and family
the patient and family’s caregiver level of understanding
understanding about safely of instructional topic.
using a heating pad. State: “I
want to be sure I explained
how to safely use a heating
pad at home. Can you explain
to me why you want a layer of
cloth between the heating pad
and your skin?” Revise your
instruction now or develop
a plan for revised patient
teaching if patient is not able
to teach back correctly.

Recording and Reporting

■ Record type of application, temperature and duration of therapy,
and patient’s response on flow sheet in nurses’ notes in electronic
health record (EHR) or chart.
■ Describe any instruction given and patient’s/family caregiver’s
success in demonstrating procedure.
■ Report pain level, range of motion (ROM) of body part, skin
integrity, color, temperature, sensitivity to touch, blistering and
dryness.
 SKILL 2 Aquathermia and Heating Pads  7

UNEXPECTED OUTCOMES RELATED INTERVENTIONS

1 Skin is reddened and • Discontinue application
sensitive to touch. Extreme immediately.
warmth caused burning of • Verify proper temperature,
skin layer. or check device for proper
functioning.
• Notify health care provider
and, if there is a burn,
complete an incident report.
2 Patient complains of • Reduce temperature.
burning and discomfort. • Assess for skin breakdown.
• Notify health care provider.
3 Body part is painful to • Discontinue aquathermia
move. Movement stretches pad or heat pack use.
burn-sensitive nerve fibers • Observe for localized
in skin. swelling.
• Notify health care provider.
4 Patient or family caregiver • Reinstruct patient or family
applies heat incorrectly or caregiver as necessary.
cannot explain precautions. Consider possible home
health referral.
SKILL 3

Aspiration Precautions
Aspiration is the misdirection of oropharyngeal secretions or gastric
contents into the larynx and lower respiratory tract (Metheny, 2012).
You should suspect dysphagia if a patient has frequent drooling, loss of
food from the mouth during eating, pocketing food (holding food in
the cheek), and spitting pieces of food out. In addition, a patient might
experience choking or coughing when swallowing, a gurgling or wet-
sounding voice quality (e.g., hoarseness), and having the sensation of
food getting stuck in the throat after multiple attempts to swallow (Kyle,
2011; Mayo Clinic, 2014).
Silent or asymptomatic aspiration refers to passage of foods or liquids
into the trachea and lungs without producing a productive cough or
other signs consistent with aspiration (Garon et al., 2009). The more
subtle signs associated with silent aspiration include lack of speech,
depressed alertness, wet quality to voice, drooling, difficulty controlling
secretions, and absence of gag reflex.
The single most important measure to prevent aspiration is to place
the patient on nothing by mouth (NPO) until a dysphagia evaluation
by a certified speech language therapist (SLP) can be performed, then
a safe diet can resume. Early screening and intervention are crucial in
the prevention of aspiration and pneumonia.
Dysphagia management includes dietary modification by altering
the consistency of foods and liquids and is most effective when imple-
mented using an interprofessional approach. The SLP and registered
dietitian (RD) are central to dysphagia management.
The National Dysphagia Diet comprises four levels: dysphagia puree,
dysphagia mechanically altered, dysphagia advanced, and regular (Table
3.1). Thickened liquids are commonly prescribed to prevent aspiration
pneumonia (Frey and Ramsberger, 2011). Always read the label directions
when modifying liquids to prepare the desired thickness correctly. Appropri-
ate food choices and consistency of liquids are individualized and based
on which phase of swallowing is dysfunctional (Sura, 2012).
Delegation Considerations
The skill of following aspiration precautions while feeding a patient can
be delegated to nursing assistive personnel (NAP). However, the nurse
is responsible for the ongoing assessment of a patient’s risk for aspiration
and determination of positioning and any special feeding techniques.
The nurse directs the NAP to do the following:
■ Position patient upright (45 to 90 degrees preferred) or according
to medical restrictions during and after feeding.

8
 SKILL 3 Aspiration Precautions  9

TABLE 3.1 Stages of National Dysphagia Diet

Stage Description Examples
NDD 1: Uniform, pureed, Smooth, hot cereals
Dysphagia cohesive, pudding-like cooked to a “pudding”
pureed texture consistency; mashed
potatoes; pureed meat and
vegetables; pureed pasta
or rice; yogurt
NDD 2: Moist, soft-textured; Cooked cereals; dry
Dysphagia easily forms a bolus cereals moistened with
mechanically milk; canned fruit (except
altered pineapple); moist ground
meat; well-cooked noodles
in sauce/gravy; well-
cooked, diced vegetables
NDD 3: Regular foods (except Moist breads (e.g., butter,
Dysphagia very hard, sticky, or jelly); well-moistened
advanced crunchy foods) cereals, peeled soft fruits
(peach, plum, kiwi);
tender, thin-sliced meats;
baked potato (without
skin); tender, cooked
vegetables
Regular All foods No restrictions

NDD, National Dysphagia Diet.

Data from National Dysphagia Diet Task Force: National dysphagia diet: standardization for
optimal care, Chicago, 2002, American Dietetic Association.

■ Use aspiration precautions while feeding patients who need

assistance, and explain feeding techniques that are successful for
specific patients.
■ Immediately report any onset coughing, gagging, or a wet voice or
pocketing of food to the nurse.

Equipment
■ Upright chair or bed in high-Fowler position
■ Thickening agents as designated by SLP (rice, cereal, yogurt,
gelatin, commercial thickener)
■ Tongue blade
■ Penlight
■ Oral hygiene supplies
■ Suction equipment
10  SKILL 3 Aspiration Precautions

■ Clean gloves
■ Pulse oximeter (optional)

Implementation
STEP RATIONALE
1 Complete preprocedure
protocol.
2 Perform a nutritional Patients with dysphagia alter
assessment. their eating patterns or choose
foods that do not provide
adequate nutrition (see Table
3.1).
3 Assess mental status, If orientation and
including alertness, command-following are
orientation, and ability to impaired, risk for aspiration is
follow simple commands. higher.
4 Determine if patient has an Performing an assessment
increased risk for aspiration, before feeding determines
and assess for signs and when referral to SLP is
symptoms of dysphagia necessary. Interventions to
(Box 3.1). Use a dysphagia minimize aspiration and
screening tool if available. possible pneumonia can be
implemented.
5 Apply clean gloves. Provide Risk for aspiration pneumonia
thorough oral hygiene, has been associated with poor
including brushing of oral hygiene (Eisenstadt, 2010).
tongue, before meal.
6 Observe patient during Indicates swallowing impairment
mealtime for signs of and possible aspiration.
dysphagia such as coughing, Chewing and sitting up for
dyspnea, or drooling. Note feeding accelerate onset of
during and at end of meal if fatigue. Fatigue increases risk
patient tires. for aspiration.
7 Indicate on patient’s chart Identifying patient as dysphagic
and Kardex that dysphagia/ reduces risk for his or her
aspiration risk is present. receiving oral nutrients without
supervision.
 SKILL 3 Aspiration Precautions  11

BOX 3.1 Criteria for Dysphagia Referral (Box 31.7

from main text)
Before Referral:
If the answer is “yes” to either of the following two questions, referral
at this time is not appropriate:
■ Is patient unconscious or drowsy?
■ Is patient unable to sit in an upright position for a reasonable
length of time?

Consider the Next Two Questions Before Making the Referral:

■ Is patient near the end of life?
■ Does patient have an esophageal problem that will require surgical
intervention?

When Observing the Patient or Giving Mouth Care, Look for the
Following:
■ Open mouth (weak lip closure)
■ Drooling liquids or solids
■ Poor oral hygiene/thrush
■ Facial weakness
■ Tongue weakness
■ Difficulty with secretions
■ Slurred, indistinct speech
■ Change in voice quality
■ Poor posture or head control
■ Weak involuntary cough
■ Delayed cough (up to 2 minutes after swallow)
■ General frailty
■ Confusion/dementia
■ No spontaneous swallowing movements
If any of the above is present, the patient may have swallowing
problems and need referral to an SLP.

STEP RATIONALE
8 Position patient upright (90 Position facilitates safe
degrees) in a chair or elevate swallowing and enhances
head of patient’s bed to a esophageal motility (Grodner
45- to 90-degree angle or to et al., 2012; Ney et al., 2009).
the highest position allowed Side-lying position is an option
by medical condition during if patient cannot have head
meal, or position in chair. elevated.
Continued
12  SKILL 3 Aspiration Precautions

STEP RATIONALE
9 Using penlight and tongue Pockets of food in the mouth
blade, gently inspect mouth indicate difficulty swallowing.
for pockets of food.
10 Optional: Apply pulse Pulse oximetry may be a reliable
oximeter to patient’s finger; method of diagnosis of
monitor during feeding. aspiration in most dysphagic
stroke patients (Lancaster,
2015).
11 Add thickener to thin liquids Thin liquids are difficult to
to create desired consistency control in the mouth and
per SLP evaluation. pharynx and are more easily
aspirated (Garcia et al., 2010).
12 Have patient assume a Chin-tuck or chin-down
chin-tuck position. Have position has traditionally been
patient swallow twice or used to help reduce aspiration
repeatedly, and monitor for (Eisenstadt, 2010). However,
swallowing and respiratory a study of 47 patients with a
difficulty. video fluoroscopic diagnosis
of aspiration found only 55%
avoided aspiration during the
chin-down posture (Terre &
Mearin, 2012). More research
is needed. Hyperextension of
neck makes it easier for food to
enter airway.
13 If patient cannot feed self, Small bites help patient’s ability
place 1 2 to 1 teaspoon of to swallow (Grodner et al.,
food on unaffected side of 2012).
mouth, allowing utensils to Provides a tactile cue to begin
touch the mouth or tongue. eating, avoids pocketing of
food on weaker side.
14 Provide verbal cueing while Verbal cueing keeps patient
feeding. Remind patient focused on normal swallowing
to chew and think about (Metheny, 2012). Positive
swallowing. Avoid mixing reinforcement enhances
food of different textures in patient’s confidence in ability
same mouthful. Alternate to swallow (Garcia and
liquids and bites of food. Chambers, 2010).
 SKILL 3 Aspiration Precautions  13

STEP RATIONALE
Minimize distractions, and Single textures are easier to
do not rush patient. Use swallow than multiple textures.
sauces, condiments, and Alternating solids with liquids
gravies to facilitate cohesive removes food residue in mouth
food bolus formation. (Ney et al., 2009).
Environmental distractions and
conversations during mealtime
increase risk for aspiration
(Chang and Roberts, 2011).
Cohesive food bolus helps to
prevent pocketing or small
food particles from entering
the airway (Ney et al., 2009).
15 Ask patient to remain sitting Remaining upright after meals
upright for at least 30 to 60 or snack reduces chance of
minutes after the meal. aspiration by allowing food
particles remaining in pharynx
to clear (Frey and Ramsberger,
2011).
16 Complete postprocedure
protocol.

Recording and Reporting

■ Document in patient’s electronic health record (EHR) or chart:
assessment findings, patient’s tolerance of liquids and food
textures, amount of assistance required, position during meal,
absence or presence of any symptoms of dysphagia during feeding,
fluid intake, and amount eaten.
■ Report any coughing, gagging, choking, or other swallowing
difficulties to health care provider.
■ Communicate with other health care staff that patient has
dysphagia during hand-off communication.
■ Document evaluation of family caregiver learning.
14  SKILL 3 Aspiration Precautions

UNEXPECTED OUTCOMES RELATED INTERVENTIONS

1 Patient coughs, gags, • Stop feeding immediately
complains of food “stuck in and place patient on NPO
throat,” or has a wet quality (nothing by mouth). Notify
to voice when eating. health care provider, and
suction as needed.
• Anticipate consultation with
SLP for swallowing exercises
and techniques to improve
swallowing.
2 Patient experiences weight • Discuss findings with health
loss over next several days/ care provider and RD.
weeks. Determine if increasing
frequency or quality of
foods is needed.
• Nutritional supplements
may be needed.
SKILL 4

Assistive Device
Ambulation (Use of
Crutches, Cane,
and Walker)
An assistive device increases stability during ambulation; supports weak
extremities; or reduces the load on weight-bearing structures such as
hips, knees, or ankles. These devices range from standard canes, which
provide balance and minimal physical support, to crutches and walkers,
which are used by patients with weight-bearing limitations on one or
more of their legs.
A licensed physical therapist (PT) should be consulted to help
choose the proper assistive device, fit the device, and instruct the
patient on the correct technique for use. When helping a patient with
an assistive device ambulate, always have a gait belt on the patient
and stand slightly behind and to the side of the patient (on his or her
weak side).

Delegation Considerations
The skill of assisting patients with ambulation can be delegated to
nursing assistive personnel (NAP). The nurse directs the NAP to do the
following:
■ Have a patient dangle following lying in bed before ambulation.
■ Immediately return a patient to the bed or chair if he or she is
nauseated, dizzy, pale, or diaphoretic, and report these signs and
symptoms to the nurse immediately.
■ Apply safe, nonskid shoes on patient, and ensure that the
environment is free of clutter and there is no moisture on the
floor before ambulating patient.

Equipment
■ Ambulation device (crutch, walker, cane)
■ Safety device (gait belt)
■ Well-fitting, flat, nonskid shoes for patient
■ Goniometer (optional)

15
Another random document with
no related content on Scribd:
nem is érdeklődöm semmi után sem. Oszthatatlan gondolatom örök
rejtély marad. A mindennapi kérdésekre megvannak a szokásos
feleleteim s ha még beszélni sincs kedvem, van mosolyom, amely
annyit jelent: »igen«.
Mondd, megértesz engem?
*
Lementünk az Étoile diadalívéig s azután visszajöttünk a
Concorde-térig, mert barátom mindezeket lassan mondta el s még
sok mindent hozzájuk fűzött, amire már nem emlékszem.
A téren hirtelen megállt s karját a gránitobeliszk irányába emelte,
melynek hosszú, karcsú egyiptomi profilja a ragyogó levegőégbe
beleveszett s amely itt a párizsi kövezeten érthetetlen felírásaival oly
sajátságosan egyedül állt. Egy pillanatig szótlanul mutatott rá,
azután fölkiáltott:
– Lásd, mindnyájan olyanok vagyunk, mint ez a kő!
Ezzel sarkon fordult s üdvözlés nélkül ott hagyott. Részeg volt?
Bolond? Bölcs? Máig sem tudom. Néha azt hiszem, hogy igaza volt;
néha pedig az a meggyőződésem, hogy elméje megháborodott.
 Lefekvés előtt.

A kandallóban vidáman ropog a tűz. A japán asztalon két

teáscsésze, mellette füstölgő szamovár, cukortartó és rumos üveg.
Sallure gróf székre dobja kalapját és bundáját, míg a grófné leveti
báli belépőjét s a tükör előtt haját igazítja. A tükörben visszaverődő
arcára bájosan rámosolyog s vékony, gyűrűktől csillogó ujjaival
halántéka körül megigazítja hajfodrait. Azután férjére néz, aki pár
perce zavartan figyeli, mintha valamely belső gondolat erősen
feszélyezné. Végre megszólal:
– Eléggé körülrajongták a bálon?
Az asszony diadaltól és dactól fölcsillogó szemmel mélyen a férj
szemébe néz és aztán így felel:
– Azt hiszem, igen.
Azután leül. A férj vele szemben foglal helyet s amíg egy vajas
zsemlyét darabokra tép, a fogai közül dünnyögi:
– Szinte nevetségessé tettek engem? Nemde?
Az asszony mosolyogva válaszol:
– Jelenetet akar rendezni? Talán szemrehányásokat óhajt tenni?
– Legkevésbbé. Csupán annyit akarok megjegyezni, hogy
Burelnek a magaviselete bő tápot szolgáltatott mindenféle
megszólásra. Tudja… ha még… nos igen… ha még jogaim lennének
magával szemben, meg is haragudtam volna.
 – Kedvesem, legyen őszinte. Vallja be, hogy ma nem úgy
gondolkodik, mint ezelőtt egy évvel. Tavaly, mikor szeretője volt, akit
imádott, oly kevéssé törődött azzal, hogy nekem udvarolnak-e vagy
sem. Nekem fájt és szóltam is magának, mint maga ma este, de
valamivel több joggal: Barátom, maga hírbe hozza Servy bárónét s
engem nevetségessé tesz. Mit felelt erre? Finoman tudtomra adta,
hogy szabad vagyok és kifejtette, hogy úri emberek közt a házasság
csupán társadalmi, de nem erkölcsi kapocs. Nem igaz? Megértette
velem azt is, hogy a szeretője csábítóbb, szebb és ezerszer
asszonyibb, mint én. Ezt többször is mondta: asszonyibb. Mindezt
természetesen világfihoz és gyöngéd férfiúhoz méltóan oly sok
bókkal fűszerezte s annyi kímélettel adta be, hogy figyelmességét el
kellett ismernem. Mindazáltal nem kevésbbé értettem meg a dolgot,
mintha nyersen mondta volna meg.
Megegyeztünk, hogy ezentúl csak egymás mellett s nem
egymással élünk és gyermekünk miatt a házasélet külső kereteit
megőrizzük.
Maga igen nagylelkűen viselkedett. Szavain áttetszett a gondolat,
hogy hűségemet illetőleg csupán a látszathoz ragaszkodik. Hosszan
értekezett a nők finom tapintatáról és ügyességéről, amellyel a
külsőségeket mindig megőrizni tudják és jóformán felhatalmazott
arra, hogy szeretőm legyen, ha ezt titokban tudom tartani.
Nagyon jól megértettem magát. Borzasztóan szerelmes volt
Servy bárónéba és hitvestársi ragaszkodásom, törvényadta szerelmi
előjogaim terhére voltak. Bizonyára minden képességével csupán
szeretője előtt kívánt csillogni. Elhatároztuk tehát, hogy külön élünk.
Társaságba együtt megyünk; együtt jövünk haza s azután kiki a
maga szobájába megy.
Így ment ez egy darabig; de néhány hónap óta azt veszem észre,
kedvesem, hogy maga féltékenykedik. Ugyan milyen jogon?
– Kedves asszonyom, féltékenységről nincsen szó! De
kötelességem óvni magát attól, hogy rossz hírbe keveredjék. Maga
fiatal, élénk, bizonyos mértékig kalandvágyó…
 – Bocsánat, ha már kalandorokról beszél, ne mulasszon el
párhuzamot vonni köztem és maga között.
– Kérem, ne tréfáljon. Mint komoly és őszinte barátja beszélek.
Amit rólam az imént mondott, egyoldalú túlzással volt beállítva.
– Egyáltalában nem. Maga bevallotta viszonyát s ezzel mintegy
fölhatalmazott, hogy példáját kövessem. Én ezt nem tettem meg…
– Engedjen meg…
– Hagyjon beszélni! Én ezt nem tettem meg. Nincs szeretőm és
nem is volt… idáig. Várok… keresek… Nem találok. Nem vagyok
könnyen kielégíthető. Olyat akarok, aki többet ér magánál… Nem
veszi észre az ebben rejlő bókot? Minek vág olyan zord arcokat?
– Asszonyom, nem szeretem ilyen dolgokban a tréfát.
– De én nem tréfálok! Maga a XVIII. századi rokokó erkölcsökről
beszélt. Emlékszik még? Azt mondta, hogy XV. Lajos korának
könnyed életfelfogását követi. Látja, nem felejtettem el. És jól
jegyezze meg, barátom, hogy akármint is erőlködik, amely napon
nekem úgy tetszik, hogy többé ne legyek az, ami idáig voltam: maga
anélkül, hogy sejtené, olyan csinos kis – szarvat kap a fejére, mint
annak a rendje.
– Ugyan kérem, úriasszony létére hogy vehet ilyen közönséges
kifejezéseket a szájára!
– Közönséges kifejezések?… Hát nem pukkadozott a nevetéstől,
amikor az éles nyelvű Gers grófné azt mondta, hogy szinte sajnálja
Servy bárót, amiért hatalmas szarvait, amelyekben mindenki más
gyönyörködik, saját maga nem láthatja.
– Ami Gers grófnénak ajkán talán mulatságosan hangzik, a
magáén csupán illetlenség.
– Dehogy is! Csak maga találja a fölszarvazott szót
mulatságosnak, ha Servyről és nagyon póriasnak, ha becses
személyéről van szó. Minden attól függ, hogy milyen szempontból
nézzük. Különben pedig nem ragaszkodom e kifejezéshez és csak
azért használtam, hadd lássam, hogy maga elég érett-e már?
– Érett?… Mire?
– Arra, hogy az legyen. Ha egy férj dühös, mikor ezt a szót hallja,
annyit jelent, hogy a veszély már közelről kerülgeti, de még nem érte
el. Két hónap mulva, majd meglátja, nevetni fog, ha fölszarvazott
férjről lesz szó… Ez már kicsit baj… Ez annyit jelent, hogy az ember
maga is benne van… Mentesítve van a gyanútól.
– Kedves asszonyom, maga ma nagyon illetlen. Még sohasem
láttam ilyennek.
– Hja! Kitanultam! Maga volt a mesterem.
– Hagyjuk ezt! Beszéljünk komolyan. Nézze, kedvesem, nagyon,
de nagyon kérem, máskor ne hatalmazza föl Burelt, hogy oly tüntető
szemtelenséggel csapja a szelet magának, mint ma este.
– Féltékeny! Mondom, féltékeny!
– Nem, egyáltalában nem! Csupán a nevetségességet akarom
kikerülni! Erre jogom van! Nem akarom, hogy ujjal mutogassanak
rám! És kijelentem: ha ez az úr még egyszer a maga vállának, sőt a
keblének merészelné szavait elsuttogni…
– Csak szócsövet keresett!
– Hát… kitépem a fülét.
– Mondja, talán szerelmes belém?
– Elég csinos hozzá, kedves asszonyom!
– Ilyen maga! A baj az, hogy én már nem vagyok szerelmes
magába!
A gróf székéről fölkel. Megkerüli a kis asztalt és felesége háta
mögé állva, vállát szenvedélyesen megcsókolja. Az asszony fölugrik
és mélyen a férje szemébe nézve mondja:
 – Kettőnk között az ilyennek igazán nincs értelme. Külön élünk.
Leszámoltunk egymással.
– Ne haragudjék, édesem, de egy idő óta ellenállhatatlannak
találom!
– Szóval… maga is úgy találja… Akkor nyertem! Maga is
érettnek talál!
– Ellenállhatatlannak, a legcsábosabb asszonynak találom,
édesem! Olyan karjai, vállai vannak…
– Amelyek Burelt ki fogják elégíteni…
– Kegyetlen! Tudja, hogy elragadó és szándékosan játszik velem.
– Úgy látszik, egy idő óta böjtöl.
– Hogy mondja?
– Azt mondom, böjtöl.
– Hogy érti?
– Ha az ember böjtöl, akkor éhes. Ha éhes, ráfanyalodik olyan
ételekre is, amelyekhez különben nem nyulna. Én is ilyen fogás
vagyok. Egyszer eltolt magától, de ma este, jobb híján, belém
ízlelne.
– Margit, kitől tanulta ezt a rettenetes beszédmodort?
– Magától! Gondolja csak meg: mióta a bárónéval szakított,
tudtommal négy szeretője volt. De ezeket már a félvilágból halászta.
Úgy látszik, igaz művésznőkre volt szüksége… Ilyen körülmények
között minek nevezzem ma esti hevületeit, ha nem futólagos böjti
időszak következményeinek?
– Őszintén és nyersen beszélek, Margit. Magába szerettem. Újra
és komolyabban, mint valaha.
– Hm, hm! Szóval… szeretné újra kezdeni?
 – Igen, asszonyom.
– Még ma este?
Ugyan, Margit!
– Már megint megbotránkozik. Értsük meg egymást, kedvesem!
Mi teljesen függetlenül állunk egymással szemben. Felesége
vagyok, az igaz, de közös megállapodás folytán egészen szabad.
Másfelé akartam lekötni magamat; maga kér, hogy a maga hódolatát
fogadjam el. Hát jó, beleegyezem. De csak… ugyanazon az áron.
– Nem értem.
– Majd megmagyarázom. Érek annyit, mint a maga félvilági
delnői? Legyen őszinte.
– Ezerszer annyit.
– Még a legszebbnél is többet érek?
– Milliószor többet.
– Nos hát, mibe került magának a legkülönb barátnője három
hónap alatt?
– Már megint nem értem!
– Megismétlem: mit költött a legcsinosabb barátnőjére három
hónap alatt pénzben, ékszerben, vacsorákban, szórakozásokban és
a többi? Szóval mibe került a teljes ellátása?
– Honnan tudjam?
– Mégis csak tudnia kell! Legalább is úgy átlagban kiadott ötezer
frankot havonként?
– Igen… körülbelül annyit.
– Nos hát, kedvesem, fizessen nekem ötezer frankot és a magáé
leszek ma estétől kezdve egy egész hónapon át.
– Őrültség!
 – Ahogy gondolja! Jó éjt!
A grófné kimegy s hálószobájába nyit. Ágya meg van vetve. A
szobában parfőm-illat terjeng s beszívódik a kárpitba.
A gróf megjelenik az ajtóban:
– Kellemes illat van itt.
– Igazán?… Pedig csak a régi. Peau d’Espagne.
– Csodálatos!… Soha még parfőm nem tetszett így!
– Lehet. De most kérem, hagyjon magamra, le akarok feküdni.
– Margit!
– Menjen ki!
A gróf beljebb lép s karosszékbe ül.
A grófné: Ah! A jó modor! Különben csak maga bánja meg!
Báli ruháját lassan leveti. Meztelen, fehér karja előbontakozik a
zöld selyem alól. A tükör elé áll s karját a feje fölé emeli, hogy
hajkoronáját lebontsa. Fekete selyem vállfűzője felett a csipke mögül
kis rózsaszínű foltocska kacérkodik elő.
A gróf szenvedélyesen pattan fel és feléje közeledik.
A grófné: Ne jöjjön közel, mert megharagszom…
Átkarolja és ajkát keresi.
Az asszony felkap a toalettasztaláról egy pohár vizet, amelyet
illatosítva szájvíznek készítettek elő s a vállain keresztül férje arcába
önti.
A férj dühösen rázza meg víztől csepegő arcát s fojtott hangon
morogja:
– Ostobaság.
 – Lehetséges… De ismeri feltételeimet. Ötezer frank.
– De ez a világ legnagyobb hülyesége lenne!
– Miért?
– Miért? Egy férj, aki megfizeti a feleségét, hogy az éjt vele
töltse!…
– Ó, milyen csunya szavakat használ!
– Bánom is én! Ismétlem: hülyeség lenne törvényes feleségem
szerelmét pénzért megvásárolni!
– Még nagyobb ostobaság félvilági nőket megfizetni, mikor az
embernek felesége van.
– Lehet, de az nem nevetséges!
A grófné a kanapéra ül s lassan lehúzza harisnyáját, kifordítva,
mint a kígyó bőrét. A rózsaszínű lábszár kibomlik a finom zöld
selyemtokból s az apró láb megpihen a szőnyegen.
A gróf közelebb lép és egyezkedő hangon megszólal:
– Milyen furcsa gondolatai vannak!
– Többek között?
– Többek között ötezer frankot kérni tőlem.
– Mi sem természetesebb! Mi idegenek vagyunk egymásra
nézve, úgyebár? Maga vágyakozik utánam. Elvenni nem tud – mert
a felesége vagyok. Nem marad más hátra, mint hogy megfizet, kissé
talán olcsóbban, mint mást.
– Nem is olyan rossz dolog ez! Gondolkozzék csak rajta. A pénz,
ahelyett, hogy valami uccai lányhoz kerülne, itt marad a maga
házában, a maga háztartásában. Meg aztán, lehet szellemes ember
számára valami izgatóbb, mulatságosabb, mint hogy megfizeti saját
feleségét? A törvénytelen szerelemben a férfiak csak azt szeretik,
ami sokba kerül. Maga a mi törvényes szerelmünknek különös ízt,
idegen mámorok árnyalatát és kis malackodási jelleget kölcsönöz
azzal, hogy úgy taksálja, mint a vásárolható szerelmet.
Az asszony majdnem minden nélkül emelkedik föl helyéről s a
szekrénye felé megy:
– És most, uram, távozzék, vagy becsengetem a szobalányt.
A gróf zavartan, bosszús arccal nézi feleségét s azután hirtelen
hozzá vágja pénztárcáját:
– Hát nesze – bajadér! Nem is öt-, hanem hatezer!… De aztán…
A grófné felveszi a pénzt, lassan számolni kezdi s mosolyogva
kérdi:
– De aztán? Mi aztán?…
– Hozzá ne szokjál!
Fölkacag s férjéhez közeledve:
– Minden hónapban ötezer, uracskám, különben mehet a
kokottokhoz. Sőt ha nagyon meg lesz elégedve… még emelést is
kérek…
 A kis baka.

Két kis baka minden vasárnap együtt rándult ki. Mihelyt a

szabadságot megkapták, sietve hagyták el a kaszárnyát és jobbra
fordulva gyors, katonás léptekkel szelték át Courbevoiet, e Párizs
melletti városkát, ahol ezredük állomásozott. Mikor az utolsó házakat
is elhagyták s a poros országútra fordultak, amely Bezons felé
vezetett, lépésük üteme lassúbbá vált.
Kicsik és soványak voltak mind a ketten. Szinte belevesztek
hosszú és széles köpenyegükbe, amelynek ujja kezüket egészen
elnyelte. Piros nadrágjuk is méreteiket messzi túlhaladta, úgy, hogy
ha sietni akartak, lábaikat széjjel kellett vetniök. Hatalmas csákójuk
alatt alig látszott valami arcukból: két beesett, vékony orca, két
szelid, kék szem, amelyből a breton fajnak romlatlan, majdnem állati
naivsága sugárzott ki.
Útközben szót sem váltottak, csak mentek előre s arra a
champiouxi erdőrészletre gondoltak, amely szülőföldjükhöz annyira
hasonlított s ahová minden vasárnap kirándulni szoktak. Igazán jól
csak itt érezték magukat s a nyelvük is csak itt eredt meg.
A colombesi és a chatoui utak keresztezésénél, hol az útra a
nagy nyárfák árnyékot vetnek, irtózatosan nehéz csákójukat
levetették s homlokukat megtörölték.
A bezonsi hídon mindig megálltak kissé és nézték a lábuk alatt
folydogáló Szajnát. Kikönyököltek a híd vaskorlátján s pár percig
bámulták a mélységben tovasikló nagy folyó vizét. Néha vitorlás
hajók s nagy leeresztett kéményű gőzösök mentek a vízen. Ilyenkor
a két kis katona a vannesi kikötőre gondolt, melynek
szomszédságában laktak, s a halászbárkákra, amelyek Morbihanból
a nyilt tengerre vitorláztak.
Amint a hídon átmentek, a falu hentesénél, pékjénél s a
kocsmárosnál bevásárolták napi szükségletüket: darab véreshurkát,
tíz krajcárért kenyeret és egy liter fehér bort. Ezeket zsebkendőbe
kötözték s felváltva cipelték. Mikor a faluból kiértek, már csak
nagyon komótosan haladtak előre s elkezdtek beszélgetni
egymással.
Előttük sík mező terült el, amelynek egyhangúságát itt-ott kisebb
facsoportok élénkítették. A kedves erdőjükbe vezető ösvény
beleveszett a zöld búza- és zabföldekbe. Kerderen János nem
egyszer erősítette Ganidec Péternek:
– Akár csak Plounivonban. Szakasztott mása a mi erdőnknek.
– Igen. Mintha csak a’ vóna!
Így mentek egymás mellett s emlékükben szülőföldjükről sok
apró kép támadt föl; egyszerű, közvetlen dolgok, mint gyermek
rajzai: kút s körülötte a mező, kőkereszt a válaszúton, halászkunyhó,
melynek ajtajánál kiterített háló szárad.
Gyakran megálltak egy nagyobb kőnél is, amely határt jelzett,
csak azért, mert emlékeztetett a plounivoni dolomitokra.
Amint az első facsoporthoz értek, Péter mindig
mogyorófavesszőt vágott magának s amíg nyirkos, síkos héját
hántotta, az otthoni emberekre gondolt.
János hozta az ételcsomagot.
Időnként Péter megemlítette egy-egy otthoni ismerősük nevét
vagy néhány szóval gyermekkoruk valamelyik eseményét mondta el.
Ilyenkor azután sokáig hallgattak, mert volt min eltünődniök. A honi
föld lassanként egészen megszállta képzeletüket; eltűnt a távolság
és az ismerős tájképek, a szokott látóhatár s a tengerpart éles, ízes
levegője álmodozó érzékeik előtt hivogatólag támadt föl.
 Többé már nem a jellegzetes trágya szaglott körülöttük, amellyel
a párizskörnyéki földet hízlalni szokták, hanem virágzó
magyalbokrok különös illatát hozta a tenger felől támadt szél. A
folyópart fölött lebegő vitorlák nagy sárga vitorlákká változtak,
amelyek az otthoni búzaföldek mögött húztak el a kék tenger felett.
Lassan, álmodozva lépdelt a két kis baka s lényüket az otthonra
való visszaemlékezés átható, kifejezhetetlen bánattal töltötte el, mint
amilyent a ketrecbe zárt állatok érezhetnek, ha fölsajog bennük az
őshaza emléke.
Mire Péter botjáról a héjat lehántotta, megérkeztek a kis erdő
szélére, ahol vasárnapi ebédjüket rendszerint elkölteni szokták. A
bokorban megtalálták az elrejtett két tégladarabot; összehordtak
száraz gallyat s a véreshurkát a kés hegyére tűzve megsütötték.
Mikor ételüket elfogyasztották az utolsó morzsáig, italukat kiitták
az utolsó cseppig, ülve maradtak egymás mellett a fűben s nehéz
szemhéjakkal, egymásba kulcsolt kézzel, mint a misén, piros
nadrágjukat a mező pipacsai közt előre tolva, a messzeségbe
bámultak. Csákójukon, sárgarézgombjaikon megcsillogott a napfény,
ami megállította a pacsirtákat, amelyek fejük fölött lebegve
csattogtatták csőrüket.
Délfelé kezdtek mind sűrűbben Bezons felé nézegetni, mert ez
időtájban szokott jönni a »tehenes« leány.
Minden vasárnap elment előttük, hogy megfejje és istállóba
vezesse tehenét. Az egész vidéken ez a tehén volt az egyetlen,
amely kint legelészett a kis mezőn, nem messze a helytől, ahol a két
baka ebédelni szokott.
Nemsokára megpillantották a szolgálót, amint a mezőn átvágott.
Egyetlen élő lény volt az egész határban. A két katona örömmel
nézte, hogy repdes a napfény a fényes pléhvödrön, amelyet
kezében tartott. Sohasem beszéltek róla; csak nagyon jól esett, ha
látták, anélkül, hogy tudták volna, miért.
Erős, tagbaszakadt, vöröses hajú leány volt. Igazi típusa a
párizsvidéki parasztlánynak: eleven, kacér és vakmerő.
 Mikor másodízben látta a két bakát ugyanazon a helyen,
vidáman szólt hozzájuk:
– Jó napot, vitéz urak!… Minden vasárnap ide gyünnek?
Péter, aki merészebb és a szóra készebb volt, mint János,
zavartan dadogta:
– Igen. Itt pihenünk.
Ennyi volt az egész. De a következő vasárnap a leány már rájuk
vihogott, kötekedve és fölényesen, mert látta félénkségüket:
– Mit csinálnak? Tán csak nem a fű növését hallgatják?
Péter fényrederülő arccal válaszolt:
– De biz azt, galambom!
– Nézze csak nó! És gyorsan nő legalább?
A férfi még mindig nevetve mondta:
– Azt már nem mondhatnám!
Továbbment. De mikor a friss tejjel visszajött, megállt előttük:
– Megízlelnék?… Legalább eszükbe jut a falu, ahonnan ide
gyüttek.
Az egyfajtájúak közös ösztöne megsúgta neki, aki falujától talán
szintén elszakadt, hogy mi rágódik a kis bakák fájó szívén.
Mindkettőjüknek megdobbant a szíve a leány barátságos
szavára. Péter a vödör alá tartotta a flaskót, amiben a bort hozták, s
a leány a szűk nyakon nagy üggyel-bajjal becsurgatta a tejet.
Először Péter ivott a tejből, óvatosan és minden pillanatban
meggyőződést szerezve, hogy a neki járó résznél nem fogyasztott
többet. Azután János vette át az üveget.
A leány lába elé téve a vödröt csípőjére tett kézzel állt előttük és
nagyon boldognak látszott, hogy a katonáknak örömet okoz.
 Azután fölkapta a földről a vödröt s elszaladt, visszakiáltva még:
– Isten áldja! Oszt vasárnap gyüjjenek ám!
A két baka szemét utána meresztette, ameddig csak magas,
hajladozó alakját láthatta. A leánynak tűnő képe mind kisebb és
kisebb lett, míg végre úgy látszott, hogy a zöld vetés egészen
elnyeli.
*
A következő vasárnap, amikor a kaszárnyából kiléptek, János
megkérdezte Pétertől:
– Nem kéne neki valami édességet vinni?
A fölvetett gondolat tetszett Péternek is, de az ajándékra
vonatkozólag más véleményen volt. Ő inkább májashurkát akart
vinni. János viszont ragaszkodott a karamel-bonbonokhoz,
amelyeket maga is nagyon kedvelt. Végre is János véleménye
győzött és egy szatócsnál vásároltak két souért piros és fehérszínű
cukorkákat.
Kint az erdőszélen ez alkalommal ebédjüket gyorsabban költötték
el, mert türelmetlenül várták a leány megérkezését.
János látta meg előbb:
– Nézd csak, ott gyün.
Péter előrenyujtotta nyakát s úgy kémlelt:
– Ő az! Lógázza a vödröt!
A leány már messziről nevetve kiáltotta:
– Hogy szolgál az egészség, vitéz urak?
A fiúk egyszerre kiáltották vissza:
– Köszönjük s a magáé?
 A leány most már hosszasabban beszélgetett velük egyszerű
dolgokról: az időről, az aratásról, gazdáiról.
A fiúk nem merték a cukorkákat felajánlani s azok János
zsebében szépen olvadozni kezdtek.
Végül is Péter megbátorodott:
– Hoztunk valamit magának, ha meg nem sértenénk vele.
A leány mosolyogva kérdezte:
– Mi légyen az?
János fülig pirulva húzta ki zsebéből a hosszú, vékony
papirstaniclit.
A leány egyszerre több darabot vett szájába s míg jóízűen
szopogatta, nyelvével szája egyik sarkából a másikba tologatta az
összeragadt édességet, úgy hogy arca hol itt, hol ott dudorodott ki. A
két fiú boldog elmerüléssel szemlélte.
Azután elment fejni s mikor visszajött, tejjel kínálta meg a két kis
katonát.
A fiúk egész héten róla álmodoztak s többször emlegették is
egymás előtt.
A következő vasárnap már közibük ült a lány. Mind a hárman
kezüket térdük köré kulcsolták, szemükkel a messzeségbe bámultak
s szülőfalujokból apró dolgokat meséltek el. A tehén, látva, hogy a
lány útközben letelepedett, nagy nehéz fejét feléje fordította s
nedves orrát fölfelé nyujtva, keserves bőgéssel hivogatta…
Azután már a lány együtt evett velük. Néha szilvával tömött
zsebbel jött, mert a gyümölcsérés ideje elérkezett. A két kis breton
legény a lány társaságában otthonosan érezte magát s fesztelenül
csevegett, mint két gondtalan madár.
*
 Egy keddi napon azután az történt, hogy Ganidec Péter,
katonáskodása alatt először, esti kimenőt kért és csak tíz órakor jött
vissza.
Jánost nyugtalanította a dolog s föl nem foghatta, hogy társa hol
töltötte idejét.
Pénteken Péter tíz sout kért szomszédjától kölcsön és felsőbb
engedéllyel az esti órákat megint kint töltötte.
Vasárnap pedig, amikor rendes sétájukra elindultak, János úgy
találta, hogy Péternek egészen különös és szokatlan arckifejezése
van.
Határozott gyanú nem alakult ki Kerderen János elméjében, de
valami ismeretlen dologtól szerfölött félt. Egy szót sem váltottak,
amíg szokott helyükre nem érkeztek; itt ebédjüket lassan költötték el,
de egyiküknek sem volt étvágya.
A lány nemsokára föltűnt az úton. Várakozó szemmel figyelték
közeledését, mint minden vasárnap. Mikor már nem volt messze,
Péter fölugrott és elejibe ment. A lány letette a földre a vödröt és
Pétert megcsókolta. Karjával szenvedélyesen ölelte át nyakát, ajkát
hosszan tapasztotta ajkára és egyáltalában nem törődött azzal, hogy
János ott van s látja őket.
Szegény János földult lélekkel, meghasogatott szívvel bámult
rájuk s egyelőre számot sem tudott adni magának arról, hogy mi
történt és hogy mi fáj neki abban, ami történik.
Azután Péter és a lány leültek a fűbe és elkezdtek beszélgetni.
János nem nézett rájuk. Most már tudta, hogy miért ment ki Péter
két este a kaszárnyából, tudott mindent és szívén az árulás sajgó
sebet ütött.
A másik kettő együtt ment el a tehenet megfejni.
János tekintetével követte őket. Kézenfogva mentek. Péter piros
nadrágja a napfényben olyan volt, mint nagy csillogó vérfolt. Mikor a
tehénhez érkeztek, Péter lehajolt a fakalapácsért s leütötte a farudat,
amely a tehenet elreteszelte.
A lány leguggolt és szórakozott kézzel végigsimítva a tehén
kiugró gerincén, a fejéshez fogott. Mikor készen volt, a vödröt a
füvön hagyta. Péter felé nyujtotta kezét s mindketten a sűrű erdőbe
mentek.
János kimeredt szemmel nézte őket s már nem látott mást, mint
a zöld levélfalat, amely mögött nyomtalanul eltűntek. Szívét oly zavar
és oly keserűség szorította össze, hogy leszédül, ha megkísérli
felállni.
Ott maradt hát mozdulatlanul, nagy, állati szenvedéstől
fejbekólintva. Szeretett volna üvölteni, elrohanni innen, magát
elrejteni valahová és senkit, de senkit sem látni.
Egyszerre csak látta, hogy a cserjés megrezzen. Ők jöttek ki és
kézenfogva közeledtek, mint faluban a jegyesek. Péter hozta a tejjel
teli vödröt.
Előtte megálltak s újra összeölelkeztek. A lánynak nem jutott
eszébe, hogy Jánost tejjel kínálja. Mikor kibontakozott Péter
karjából, kezébe vette a tejesvödröt és barátságos, bizalmas
mosollyal intve János felé, megindult az úton.
A két kis baka egyedül maradt. Mozdulatlanul ültek, mint mindig
és nyugodt arckifejezésük semmit sem árult el abból, ami lelkükben
végbemegy. A nap teljes erővel tűzött le rájuk. A tehén néha-néha
feléjük nézett és elbődült.
A szokott órában fölálltak és hazafelé indultak.
Péter mogyorófavesszőt hántott, János hozta az üres üveget. A
bezonsi kocsmárosnál otthagyták az üveget s a hídon szokás szerint
megállottak, hogy a víz folyását nézzék.
János mindjobban és jobban hajlott ki a korlátra, mintha a víz
ellenállhatatlan erővel vonzotta volna. Péter tréfálkozott vele: »Tán
szomjas vagy, sógor?« De alig ejtette ki az utolsó szót, mikor János
feje magával rántotta egész testét, a lábai a levegőbe csapódtak és
testével félkört írván le, a kis kékkabátos, pirosnadrágos baka egy
darabban bukott a vízbe és merült el benne.
Péter a rémülettől összeszorított torokkal kiáltani sem tudott.
Messzebb a víz felszínén megpillantott valamit, ami mozog: János
feje pillanatra fölmerült, azután megint alábukott. Majd megint
messzebb a hullámokból kinyúlt egy kéz, egyetlenegy kéz és aztán
az is végleg eltűnt. Ennyi volt az egész.
A mentésre elősiető hajósok ezen a napon nem találták meg a
holttestet.
Péter egyedül, feldult arccal szaladt haza a kaszárnyába és
könnyező szemmel, fuldokló hangon, minduntalan orrát törölgetve
mondta: »Kihajolt… egészen a derekáig… és egyszer zsupsz… a
feje bukfencet hányt… és esett… esett…«
Tovább nem bírta folytatni, oly nagy megindultság fogta el. Hát
még, ha tudta volna…
 TARTALOM.

Parent úr 5
Borigó gazda fülbaja 58
Eladó 70
Az ismeretlen 79
Vallomás 87
A keresztelő 94
Veszedelmes játék 101
Az őrült 110
Vidéki pörösködések 119
A hajtű 125
Szalonkavadászat 133
A vonaton 145
Nyafinyaff 154
A felfedezés 165
A magányosság 171
Lefekvés előtt 178
A kis baka 187