Get Cooperative Spectrum Sensing and Resource Allocation Strategies in Cognitive Radio Networks Xavier Fernando Free All Chapters

Full download test bank at ebook textbookfull.
com
Cooperative Spectrum Sensing and

Resource Allocation Strategies in
Cognitive Radio Networks Xavier
CLICK LINK TO DOWLOAD
https://textbookfull.com/product/cooperative-
spectrum-sensing-and-resource-allocation-
strategies-in-cognitive-radio-networks-
xavier-fernando/
textbookfull
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Spectrum Access and Management for Cognitive Radio

Networks 1st Edition Mohammad A Matin (Eds.)
https://textbookfull.com/product/spectrum-access-and-management-
for-cognitive-radio-networks-1st-edition-mohammad-a-matin-eds/
Resource Allocation and Performance Optimization in

Communication Networks and the Internet 1st Edition
Liansheng Tan
https://textbookfull.com/product/resource-allocation-and-
performance-optimization-in-communication-networks-and-the-
internet-1st-edition-liansheng-tan/
Resource Allocation and Performance Optimization in

Communication Networks and the Internet First Edition
Liansheng Tan
https://textbookfull.com/product/resource-allocation-and-
performance-optimization-in-communication-networks-and-the-
internet-first-edition-liansheng-tan/
Opportunistic Networking: Vehicular, D2D and Cognitive

Radio Networks 1st Edition Nazmul Siddique
https://textbookfull.com/product/opportunistic-networking-
vehicular-d2d-and-cognitive-radio-networks-1st-edition-nazmul-
siddique/
PRINCIPLES OF ECONOMICS: Market Mechanisms, Resource
Allocation and the Economic Behavior of Entities Ikpe
https://textbookfull.com/product/principles-of-economics-market-
mechanisms-resource-allocation-and-the-economic-behavior-of-
entities-ikpe/
Opportunistic Spectrum Utilization in Vehicular

Communication Networks 1st Edition Nan Cheng
https://textbookfull.com/product/opportunistic-spectrum-
utilization-in-vehicular-communication-networks-1st-edition-nan-
cheng/
Interference Analysis: Modelling Radio Systems for

Spectrum Management 1st Edition John Pahl
https://textbookfull.com/product/interference-analysis-modelling-
radio-systems-for-spectrum-management-1st-edition-john-pahl/
Photonic Applications For Radio Systems Networks Fabio

Cavaliere
https://textbookfull.com/product/photonic-applications-for-radio-
systems-networks-fabio-cavaliere/
Country Asset Allocation: Quantitative Country

Selection Strategies in Global Factor Investing 1st
Edition Adam Zaremba
https://textbookfull.com/product/country-asset-allocation-
quantitative-country-selection-strategies-in-global-factor-
investing-1st-edition-adam-zaremba/
SPRINGER BRIEFS IN
ELEC TRIC AL AND COMPUTER ENGINEERING
Xavier Fernando
Ajmery Sultana
Sattar Hussain
Lian Zhao
Cooperative
Spectrum Sensing
and Resource
Allocation Strategies
in Cognitive Radio
Networks
SpringerBriefs in Electrical and Computer
Engineering
Series editors
Woon-Seng Gan
Sch of Electrical & Electronic Engg
Nanyang Technological University
Singapore, Singapore
C.-C. Jay Kuo

University of Southern California
Los Angeles, California, USA
Thomas Fang Zheng

Res Inst Info Tech
Tsinghua University
Beijing, China
Mauro Barni
Dept of Info Engg & Mathematics
University of Siena
Siena, Italy
More information about this series at http://www.springer.com/series/10059
Xavier Fernando • Ajmery Sultana • Sattar Hussain
Lian Zhao
Cooperative Spectrum
Sensing and Resource
Allocation Strategies in
Cognitive Radio Networks
123
Xavier Fernando Ajmery Sultana
Department of Electrical and Computer Department of Electrical and Computer
Engineering Engineering
Ryerson University Ryerson University
Toronto, ON, Canada Toronto, ON, Canada
Sattar Hussain Lian Zhao

Department of Information and Department of Electrical and Computer
Communication Engineering Technology Engineering
Centennial College Ryerson University
Toronto, ON, Canada Toronto, ON, Canada
ISSN 2191-8112 ISSN 2191-8120 (electronic)

SpringerBriefs in Electrical and Computer Engineering
ISBN 978-3-319-73956-4 ISBN 978-3-319-73957-1 (eBook)
https://doi.org/10.1007/978-3-319-73957-1
Library of Congress Control Number: 2018939291
© The Author(s), under exclusive licence to Springer International Publishing AG, part of Springer
Nature 2019
This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part of
the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations, recitation,
broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission or information
storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar methodology
now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication
does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from the relevant
protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this book
are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the authors or
the editors give a warranty, express or implied, with respect to the material contained herein or for any
errors or omissions that may have been made. The publisher remains neutral with regard to jurisdictional
claims in published maps and institutional affiliations.
Printed on acid-free paper
This Springer imprint is published by the registered company Springer International Publishing AG part
of Springer Nature.
The registered company address is: Gewerbestrasse 11, 6330 Cham, Switzerland
Preface
The use of cognition in radio access and networking is expected to enable a

number of significant enhancements in wireless communications. In addition to
better utilization of spectrum, other not so obvious areas such as autonomous net-
work configuration, interference reduction, energy efficiency, interoperability, and
coexistence among different wireless/mobile communications systems and devices
can also benefit from a cognitive approach. The cognitive and adaptive capabilities
of radio access will be of fundamental importance in 5G and beyond networking
contexts especially with heterogeneous networking and massive multiple input,
multiple output (MIMO) scenarios envisioned in 5G. Cognitive networking will
enable future networks to become more adaptive, self-configuring, self-organizing,
self-healing, and self-recovering. It will enable networks to cope with environmental
changes, network dynamics, and malicious attacks, etc.
As a first step, cognitive radio (CR) technology in the radio access networks
is widely researched that could solve the spectrum scarcity issue. Ever-increasing
demand for enhanced wireless services with wire line quality postulates higher
data rates, even up to tens of Gbps and pushes the spectrum to its limits. While
there is constant push for new spectrum, current licensed spectrum is significantly
underutilized. CR approach will provide efficient spectral usage using intelligent
wireless nodes. For the successful implementation of CR networks, accurate
spectrum sensing in real time, fast adaptation, and efficient resource allocation (RA)
schemes are essential. Due to the uncertainty of the varying multipath wireless
channels, often cooperative spectrum sensing using multiple secondary nodes is
used for a more reliable solution.
In this book, the cognitive approach in radio access networks is introduced first.
Accurate spectrum sensing is essential for the successful implementation of CR
networks (CRN). Then, a framework for studying the performance of real-time
cooperative spectrum sensing methods is described in CRN by considering realis-
tic channel conditions. The analysis aims to show that the effects of multipath fading
can be alleviated by using relay-based cooperative spectrum sensing approaches.
The sensing time, end-to-end SNR, and end-to-end channel statistics are considered
into the performance analysis of cooperative sensing CRNs. An advanced statistical
v
vi Preface
approach is introduced to derive new exact closed-form expressions for average

false alarm probability and average detection probability in this scenario. A novel
approximation to alleviate the computational complexity of the proposed models is
also discussed.
Once the spectral holes are identified with accurate spectrum sensing, efficient
and systematic RA shall be performed for optimal resource usage. In the second
part of the book, the taxonomy for the RA process in CRNs is provided. The RA
problems are categorized first according to the adopted approaches and network
architecture. Then, the optimization strategies for the RA are explored and reviewed
in the context of CRNs. Finally, a comprehensive overview of these categories
and optimization strategies is provided, and the advantages, disadvantages, and the
application areas associated with each optimization strategy are highlighted. The
device-to-device (D2D) scenario is discussed as a case study and the application of
the CR technology in the D2D realm in more detail. Various optimization strategies
are reviewed to solve the RA problems in the context of CRNs. The application of
advanced geometric water-filling (GWF) approach with more stringent constraints
is presented in detail in this book. Numerical results are also provided to reveal more
insights quantitatively.
Toronto, ON, Canada Xavier Fernando

October 2017 Ajmery Sultana
Sattar Hussain
Lian Zhao
Contents
1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
1.1 The Interweave Cognitive Radio System . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2
1.2 Cooperative Spectrum Sensing in CRNs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
1.2.1 Challenges in Cooperative Spectrum Sensing Challenges . . . 8
1.2.2 Spectrum Sensing Methods . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
1.2.3 Sensing and Relaying Channels . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
1.3 Diversity Combining Techniques . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
2 Relay-Based Cooperative Spectrum Sensing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
2.1 Spectrum Sensing over Fading Channels. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
2.2 The Spectrum Sensing Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
2.2.1 Single-Relay System . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
2.2.2 Multi-Relay CSS System . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
2.3 Convergence Acceleration . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
2.4 Approximated Analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
2.5 Performance Evaluation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
3 Taxonomy for the Resource Allocation in CRNs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
3.1 Resource Allocation Approaches . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
3.2 Architecture . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43
3.3 Basic Elements or Objectives . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
3.4 Resource Allocation Strategies . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
3.4.1 Heuristic . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
3.4.2 Optimization. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
3.4.3 Graph Theory. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
3.4.4 Game Theory . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
3.4.5 Genetic Algorithms . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
3.4.6 Particle Swarm Intelligence Algorithms . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
3.4.7 Geometric Water-Filling Method . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56
vii
viii Contents
4 Resource Allocation in OFDM-Based Cognitive Radio Systems . . . . . . . 59

4.1 Literature Review. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
4.2 Cognitive Radio System Model and Transmission Power
Constraint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
4.3 Problem Formulation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
4.4 Subcarrier Allocation. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64
4.5 Power Allocation Using GWFPP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65
4.5.1 Iterative Partitioned Weighted Geometric
Water-Filling with Individual Peak Power (IGPP) . . . . . . . . . . . 65
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
5 Resource Allocation for Cognitive Radio Systems with D2D
Communication . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
5.1 Literature Review. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
5.2 System Model . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
5.3 Problem Formulation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
5.4 Proposed Resource Allocation Scheme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80
5.4.1 Adaptive Subcarrier Allocation (ASA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
5.4.2 Power Allocation (PA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
6 Conclusion and Future Work . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
6.1 Conclusion . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
6.2 Future Research Directions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
6.2.1 Spectrum Sensing Issues . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
6.2.2 Channel Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
6.2.3 Cross-Layer Design Approaches and Security Issues . . . . . . . . 98
6.2.4 Spectrum Mobility Issues . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
6.2.5 Multi-Hop Scenario . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
6.2.6 QoS Management in CR Environment . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
6.2.7 Cognitive Heterogeneous Networks (HetNets) . . . . . . . . . . . . . . . 100
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
Appendix . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
A.1 Derivation of P fi for a Single-Relay System . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103
A.2 Derivation of P fSC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
A.3 Derivation of P fMRC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
A.4 Derivation of Pm,n ∗ ...................................................... 106
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
Abbreviations
AF Amplify-and-forward
AWGN Additive white gaussian noise
CCI Co-channel interference (CCI)
CDF Cumulative distribution function
CF Characteristic function
CR Cognitive radio
CRC Cyclic redundancy check
CRN Cognitive radio network
CRP CR pair
CSI Channel state information
CSS Cooperative spectrum sensing
CWF Conventional water-filling
CXI Cross-channel interference (XCI)
DF Decode-and-forward
DFT Discrete Fourier transform
DSL Digital subscriber lines
DVB Digital video broadcasting
D2D Device-to-device
EGC Equal gain combining
FEC Forward error-correction
FFT Fast Fourier transform
GWF Geometric water-filling
GWFPP Geometric water-filling with individual peak power constraints
IGPP Iterative partitioned weighted geometric water-filling with individual
peak power constraints
i.i.d Independent identically distributed
IPWF Iterative partitioned water-filling
ISI Inter-symbol interference
LOS Line of sight
LTE Long term evaluation
LWF Linear water-filling
ix
x Abbreviations
MAC Medium access control

MGF Moment generating function
MIMO Multiple input, multiple output
MRC Maximal ratio combining
OFDM Orthogonal frequency division multiplexing
PDF Probability density function
PHY Physical layer
PU Primary user
PUP PU pair
QoS Quality of service
RF Radio frequency
ROC Receiver operating characteristic
RRA Radio resource allocation
SC Selection combining
SDR Software-defined radio
SNR Signal-to-noise ratio
SU Secondary user
TDMA Time division multiple access
UWB Ultra wide band
WRAN Wireless regional area network
Chapter 1
Introduction
Cognitive radio technology is emerging as an attractive solution to spectral conges-

tion problem by enabling unlicensed (or secondary) users to coexist with licensed
(or primary) users without harmful interference to the primary users who is entitled
to use the frequency band.
In fact, the coexistence of primary and secondary users (PUs and SUs) in a CR
environment are generally categorized into three paradigms [1]:
Underlay: The SU determines the interference caused by their transmission to
the PU and transmits only if interference below (under) a given threshold. The
interference constraint may be met by using wideband techniques such as spread
spectrum or Ultra Wide Band (UWB) or by directional radiation.
Interweave: Interweave systems completely avoid interference by not transmit-
ting in a band that is occupied by the PU.
Overlay: In overlay systems, simultaneous transmission is allowed. Here, the
cognitive user has the knowledge of PU’s message and/or encoding strategy.
Simultaneous communication is achieved via various encoding and interference
mitigation approached.
However, in general CR systems are assumed to be interweave. In this book,
we exclusively consider interweave systems that opportunistically use of frequency
bands that are not completely occupied by the licensed users. In interweave systems,
the SUs shall periodically monitor the spectrum for vacant channels to start their
own communications and vacate the spectrum if the PU starts transmission. A
fundamental requirement is that CR users should constantly and accurately sense
the spectrum occupancy.
Since, a single SU might miss detect (due to shadowing and hidden node issues),
cooperative spectrum sensing is often deployed where the sensing information from
multiple SUs is gathered at a fusion center (gaining from sensing diversity) to make
an accurate estimate.
© The Author(s), under exclusive licence to Springer International Publishing AG, 1

part of Springer Nature 2019
X. Fernando et al., Cooperative Spectrum Sensing and Resource Allocation
Strategies in Cognitive Radio Networks, SpringerBriefs in Electrical and Computer
Engineering, https://doi.org/10.1007/978-3-319-73957-1_1
2 1 Introduction
This chapter presents an overview of interweave cognitive radio networks

(CRNs) and the advantages of implementing cooperative spectrum sensing (CSS)
in these networks. The chapter discusses spectrum sensing methods and gives an
overview of diversity combining techniques that can be used to improve detection
accuracy. It also investigates challenges in the implementation of CSS in both
centralized and distributed cooperative sensing networks.
1.1 The Interweave Cognitive Radio System
Ever increasing demand for myriad of wireless services poses two major challenges
in the wireless network paradigm. One is the spectrum scarcity and the other is
the demand of high data rates, up to tens of Gbps. While there is continuous effort
to allocate more spectrum for wireless usage, it is observed that currently licensed
spectrum is significantly underutilized [2, 3] due to sporadic transmission nature of
most communication devices.
CR concept was first coined by Joseph Mitola [4], who proposed it as a
solution for efficiently utilizing the radio resources. Original CR concept was
strictly interweave. Since a CR transceiver shall have the ability to tune to different
frequency bands, the CR is typically built using software-defined radio technology.
Therefore, the transmitter operating parameters, such as the carrier frequency,
modulation type and transmission power can be dynamically adjusted by software
[5, 6]. CRs, with its ability to smartly interact with the surrounding environment, are
amenable to allow the coexistence licensed users (PUs) and unlicensed users (SUs)
sharing the same bandwidth opportunistically without causing harmful interference
to each other.
Spectrum sensing is one of the most fundamental elements of a CRN; the task
can be seen as occupying two-layers. The PHY-layer detection methods such as
energy detection, matched filter, and feature detection aim to efficiently discover the
presence of primary user signal by learning its modulation/encoding schemes and
parameters. On the other hand, the MAC-layer sensing determines how frequently
and when, the secondary user has to sense given channels (sensing period). The
sensing period has to be optimized based on the traffic characteristics of the PUs as
well as SUs [7].
Spectral hole locations usually change dynamically. This is an issue in optimizing
the sensing period and need wideband agile receivers with fast sensing capabilities.
Advanced techniques such as compressed sensing may be helpful here. Also note,
sensing operation drains energy which can be an issue if the secondary network is a
wireless sensor network.
CRNs have distinctive characteristics from a traditional wireless network where it
intelligently recognizes the status of the radio environment and adjusts its functional
parameters accordingly [6, 8]. Most critical part of CRN is allowing CR users to
share the licensed spectrum with PUs without degrading their performance [7]. This
imposes new challenges and open research issues.
1.1 The Interweave Cognitive Radio System 3
Fig. 1.1 Basic elements of

cognitive radio operation
Spectrum
Sensing
Spectrum
Allocation
Spectrum
Cognitive Radio
Mobility
Functionalities
Spectrum
Access
Spectrum
Sharing
Real time decision on sensing Spectrum Sensing
Selection of best available channel Spectrum Allocation
Channel access decision based on sensing Spectrum Access
Coordination and spectrum sharing among different

SUs and PUs
Spectrum Sharing
Coordination with other SUs for efficient spectrum
exploitation
PU detection and spectrum release or Spectrum Mobility

switching to another available band
Fig. 1.2 Cognitive radio functionalities
The basic elements for the operation of CR systems are depicted in Fig. 1.1 and
the main functions of those elements to support intelligent and efficient utilization
of frequency spectrum are envisioned in Fig. 1.2.
From Figs. 1.1 and 1.2, it can be seen that the proper functionality of a CRN
depends on optimally sensing, accessing and sharing operations of the spectrum.
Capacity of CR depends on what white spaces are available and how accurately
they are detected. In addition to fading and shadowing, random interference can also
cause false detection. Furthermore, SU transmitter and receiver must coordinate to
find common holes for successful transmission. Therefore, the cognitive network
throughput is usually difficult to guarantee. Ergodic and outage capacity of a CR
4 1 Introduction
system depends on the percentage of successfully detected white spaces which

depends on the PU traffic characteristics.
Usually, the SU shall keep sensing the spectrum even when they transmit.
However, implementation of this in a satisfactory manner is not easy as most
transceivers are not full duplex. This can cause unintended interference to the PU.
Hence, licensed users hate interweave SUs even more than underlay SUs.
Another challenge is the higher end-to-end delay in CRNs caused by the
sensing, processing and adapting operations. During the spectrum sensing period
payload traffic is suspended. Particularly, when cooperative sensing is performed,
transmission of the sensed information to the coordinator and processing this
information to make an optimal decision consumes time processing capacity. This
would directly impact the throughput, quality of service (QoS) and increases the
average end-to-end delay.
Due to the multi-channel nature of CRN, the multi-dimensional nature of the
RA optimization problems become very difficult to solve. In addition to finding
the optimal subcarrier set and power allocation for each SU, another challenge
would be to avoid the co-channel interference when multiple SUs decide to use
the same frequency band. Hence, a better MAC layer shall also cater the co-channel
interference among the SUs [1].
Regulation and standardization efforts have already been carried out to envision
some of the applications of CRN. A very important example is IEEE 802.22
wireless regional area network (WRAN) standard [9]. It provides specifications
for broadband wireless access using CR technology and spectrum sharing policies
and procedures for operation in the white space TV bands. IEEE 802.11af standard
and its amendments [10] enable geo-location database access in the white space
radio frequency (RF) spectrum. IEEE 1900.x series of standards [11] provide
next generation radio and advanced spectrum management. IEEE 802.19 standard
[12] enables the family of IEEE 802 wireless standards to most effectively use
TV white space by providing standard coexistence methods among dissimilar or
independently operated IEEE 802 networks and devices. It is also useful for non
IEEE 802 networks and TV band devises. The first set of standardization study
towards licensed shared access for long term evaluation (LTE) is reported in [13]
that were successfully tested in a live LTE network in the 2.4–2.5 MHz frequency
band [14]. In most recent times, IEEE has engaged the 802.15.4m task group [15]
to characterize cognitive radio-aware PHY and MAC layers for cognitive machine-
to-machine networks. These examples show standardization process for CR is well
underway.
Latest developments in spectrum allocation policy and regulatory domains,
including the release of the National Broadband plan, the publication of final
rules for TV-white spaces, and the ongoing proceeding for secondary use of the
2360–2400 MHz band for medical body area networks, have opened up various
opportunities for the secondary use of spectrum. CR is therefore addressed to enable
and support a variety of emerging applications, ranging from smart grid, public
safety and broadband cellular, medical applications to WSNs. The wide range of CR
applications have various design requirements. For instance, from the data rate point
1.2 Cooperative Spectrum Sensing in CRNs 5
of view, a temperature sensor may have a very low data rate whereas cellular handset
may have a very high data rate. The IEEE 802.15.4 standard supports different data
rates varying from 20 kbps (868 MHz band) to 250 kbps (2.4 GHz band).
1.2 Cooperative Spectrum Sensing in CRNs
Reliable detection of the existence of PUs is a primary requirement for minimization

of interference to the primary network [16]. In a real communication environment,
the local sensing performance of individual users may severely degrade due to deep
fading/shadowing and hidden node issues [17–19]. Therefore, individual spectrum
sensing is unreliable and prone to errors. Generally, reliable spectrum sensing is a
critical and challenging issue due to the nature of the wireless channels in fading
and shadowing environments [20, 21]. Fortunately, the accuracy of detecting the
primary network can be improved by sharing the local observations among CR users
which adds diversity to spectrum sensing networks and helps improve the detection
reliability. By exploiting the diversity provided by associated radios, CSS improves
the overall detection sensitivity without imposing higher sensitivity requirements
on the individual CRs [17, 22, 23]. It has shown that a network of cooperative
CRs [24, 25], which experience different channel conditions from the target, would
have a better chance of detecting the primary radio if the individuals local sensing
are jointly combined at a fusion center. CSS has also shown to reduce the detection
time and increase the overall system agility [26, 27].
The basic idea behind cooperative transmission is that the signal transmitted by
a source to a destination, each employing single antenna, is also received by other
terminals which are often referred to as relays [28]. The destination then combines
the signals coming from the source and the relays, thereby creating spatial diversity
by taking advantage of the multiple receptions of the same data at the various
terminals and transmissions paths. More specifically, the presence of multiple radios
helps to reduce the effects of severed multipath at a single radio since they provide
the destination with multiple independent realizations of related random variables.
With multiple realizations, the probability that all users see deep fades is very low
[29].
The merit of CSS primarily lies in the achievable space diversity brought by
the sensing channels, namely, sensing diversity gain provided by the multiple CRs.
Even though one CR may fail to detect the primary signal, there are still many
chances for other CRs to detect it. Another merit of cooperative spectrum sensing is
the mutual benefit brought forward by communicating with each other to improve
sensing performance and system agility. When a CR is far away from a primary
user, the received signal is too weak to sense its presence. But if another CR radio
is located nearby the primary radio, then it can act as a relay to forward the signal
of the primary user where it can be reliably detected by the far user in a very short
time thereby improving system agility [26, 27]. Moreover, by allowing multiple
CRs to cooperate in spectrum sensing, the hidden terminal problem can also be
6 1 Introduction
addressed [25]. While a cooperative approach provides a more accurate sensing

performance, it causes adverse effects on resource-constrained networks due to the
additional operations and overhead traffic [30, 31].
Obviously, CSS network communications go through two successive channels
[28]: First, the sensing channels which are the links between the primary user and
the CRs, and second, the relaying (reporting) channels which are the links between
the CRs and the fusion center. For cooperative decisions, relaying channels are
used by CR users to report their local observations (for soft-fusion decision) or
their individual decisions (for hard-fusion decision) to a secondary base station
(fusion center). In this dual-hop cooperative network, the primary user stands for
the source and the fusion center stands for the destination. The basic structure of
this cooperative approach is depicted in Fig. 1.3. In another approach of cooperative
networks, secondary users with higher detection probabilities constantly act as
relays to help those with lower detection probabilities [26, 27]. Such cooperation
can reduce the detection time of the “weaker” user thereby improving the agility
of the overall network. Figure 1.4 shows a scenario of two-user cooperation. In
the presence of more than two users, radios can be grouped into pairs, in which
one user acts as a relay for the other [27]. However, the performance of such fixed
cooperation model will become worse when considering mobility of the CR users.
Fig. 1.3 Centralized Primary User

cooperative spectrum sensing
system
s1 s2 sL
CR1 CR2 CRL
r1 r2 rL
Secondary Base Station

Fig. 1.4 Two-user boundary of primary user

cooperation in cognitive radio decodability
Primary User
CR2
CR1
ordinary link
relay link
common receiver
Relaying local sensing to a fusion center allows soft-fusion (data-fusion) policy

to be used at the receiver [32]. The soft-fusion policy has been proved to achieves
optimal diversity, providing a higher diversity gain and a better detection accuracy
compared to the logic-based hard-fusion (also called decision-fusion) policy [32–
34]. It also allows to keep the complexity of local sensors at a low level since only
analog signals are required to be forwarded to the fusion center [33, 35]. However,
the optimum performance comes on the cost of bandwidth requirements of the
relaying links.
CSS can be implemented either in a centralized system or in a distributed system
[36, 37]. In the centralized method, a base-station works as a fusion center to
gather all sensing information from the CR users to detect the spectrum holes.
Cooperation among CR users in a centralized manner is usually coordinated by a
fusion center through either decision-fusion or soft-fusion policies [38, 39]. The
centralized network architecture helps overcome the receiver uncertainty problem.
With the transmitter detection, CR networks cannot avoid interference at the nearby
primary receiver since the transmitter’s detection relies only on local observations
of the signal transmitted by a primary transmitter and may not aware of the location
of the primary receiver [40]. But with the centralized system, the base-station can
collect information about the locations of all primary users in its coverage area and
provide such information to the CR users. The centralized approach also mitigates
the limitation in sensing capabilities. For example, CR networks should be synchro-
nized to schedule the spectrum sensing among all CR users. Thus, CR networks
8 1 Introduction
need to have a base-station to synchronize the scheduling such that all users can
have the same sensing cycles and avoid interfere with sensing operations [41].
On the other side, distributed systems require an exchange of observations among
CR users [42]. In the fully distributed system, all signal processing is done at
the CR terminals. Decisions are taken locally by these terminals and forwarded
later on to the fusion center. Global or final decision are then made by the fusion
center [43]. Distributed network solutions are mainly proposed for cases where the
construction of an infrastructure is not preferable [42, 44, 45]. These networks lack
the centralized support and rely on local coordination for network management
and topology configuration [46]. One common cooperative scheme of distributed
systems is to form clusters to share the sensing information locally [47].
1.2.1 Challenges in Cooperative Spectrum Sensing Challenges
The basic assumption of the spectrum sensing is that the locations of the primary
receivers are unknown due to the lack of signalling between primary users and
CR users. CR terminals have to only rely on detecting weak primary transmitter
signals based on their local observations [44]. Accordingly, CR receiver sensitivity
must be higher than the highest primary receiver sensitivity by a large margin
[30]. Even though, the detection of primary transmitter signals may not prevent a
hidden terminal problem. The hidden terminal problem is considered as a critical
challenging issue in the spectrum sensing [30]. It arises when the secondary user
fails to detect the primary transmitter due to either deep fading/shadowing or
receiver uncertainty as shown in Fig. 1.5. In this case, the CR cannot sense the
Fig. 1.5 Hidden terminal and receiver uncertainty problems

Primary User Idle Channel

Detected Found
Channel Channel Channel Channel

Data Transmission Data Transmission Data Transmission
Monitoring Monitoring Monitoring Search
TS TD
TM = Channel monitoring time TS = Sensing time

TD = Data transmission time T = Sensing period (frame size)
Fig. 1.6 Periodic spectrum sensing structure
presence of the primary user signal, and thus it is allowed to access the channel
while the primary user is still in operation.
Multipath fading is another main obstacle to achieve reliable communications by
CR users [48]. Under channel fading or shadowing, a low received signal strength
does not necessarily imply that the primary system is not active or located out of
the CR’s interference range as the signal may be experiencing a deep fade or is
being heavily shadowed by obstacles [49]. Hence, a performance analysis for both
coherent or noncoherent detections over fading channels requires knowledge of the
fading envelope statistics and will be considered in detail in the following chapter.
CR users should monitor the spectrum continuously. Because the receiver’s RF
front-end cannot differentiate between the primary user signals and CR user signals,
CR users can not transmit and sense at the same time [32, 50]. This necessitates a
periodic sensing scheme where sensing and transmitting are alternating in a periodic
manner with separate observation and transmission periods [41]. Figure 1.6, illus-
trates the basic structure of spectrum sensing cycles in CR networks. The periodic
sensing structure introduces another design challenge [41]. Interference avoidance
depends on the sensing accuracy which is in turn determined by the observation
time. Since the transmission of CR users is not allowed during the observation
time, the transmission time is reduced which inevitably reduces the spectrum usage
efficiency.
Spectrum sensing is also challenged by the fact that the available spectrum
holes show different characteristics which vary over time. In order to describe
the dynamic nature of CR networks, each spectrum hole should be characterized
by considering not only the time-varying radio environment but also the primary
user activity and the spectrum band information such as operating frequency and
bandwidth [30]. Most CR research assumes that the primary user activity is modeled
by exponentially distributed inter-arrivals [41, 44, 51, 52]. In this model, the primary
user traffic is modeled as a two state birth-death process. An ON (busy) state
represents the period used by primary users and an OFF (idle) state represents
the unused period [53]. Since each user’s arrival is independent, each transition
10 1 Introduction
follows the Poisson arrival process and the length of the ON and the OFF periods
are exponentially distributed.
Interference temperature introduces another challenge to CSS in CR networks.
It has shown that interference temperature management technique may not lead to
accurate detection [49, 54–56]. This technique accounts for the cumulative radio
frequency energy from multiple transmissions, and sets limit on their aggregate
level that the primary receiver could tolerate called the interference temperature
limit (ITL) [57]. CR users are allowed to use the spectrum band as long as their
transmission does not exceed the pre-defined limit. The distribution of the aggregate
interference is characterized in terms of parameters such as sensitivity, transmitted
power, density of cognitive radios, and the underlying propagation environment. The
difficulty of this technique lies in accurately measuring the interference temperature
since CR users cannot distinguish between actual signals from the primary user and
noise/interference. Finally, the large operating bandwidths required by the spectrum
sensing, impose additional requirements on the RF components such as antenna and
power amplifiers as well as the need to high speed processing units (DSPs/FPGAs)
for performing computationally demanding signal processing tasks with relatively
low delay [58].
1.2.2 Spectrum Sensing Methods
Spectrum sensing techniques can be classified into three principal types [25]:
matched filter detection, cyclostationary detection, and energy detection. When the
noise is Gaussian and the signal has a known form, even with unknown parameters,
the appropriate processing includes a matched filter or its correlator equivalent [59].
Matched filter is an optimal detector in AWGN channel since it maximizes the
received SNR [60]. The main advantage of the matched filter is that it needs less time
to achieve high processing gain due to coherent detection [61]. However, matched
filters require a high synchronization between the primary user and the CRs [46].
Furthermore, CR users need to have different multiple matched filters dedicated to
each type of the primary user signal, which increase the implementation cost and
complexity [46].
Cyclostationary detection determines the presence of the primary user signals
by extracting their specific features such as pilot signals, cyclic prefixes, symbol
rate, spreading codes, or modulation types from its local observation [46]. The main
advantage of the feature detection is its robustness to the uncertainty in noise power.
If the signal of the primary user exhibits strong cyclostationary properties, it can
be detected at very low SNR values by exploiting the information (cyclostationary
features) embedded in the received signal [46, 62]. Furthermore this detection
approach can distinguish the primary signal from other CR users’ signals over the
same frequency band provided that the cyclic features of the primary user and the
CRs’ signals differ from each other [63]. However, cyclostationary detection is more
complex to implement than the energy detection and requires a prior knowledge of
the primary signal such as modulation format [28, 64].
Energy detector is a non-coherent detector that is simple to implement [65]. The
energy detector is a threshold device which measures the energy of the received
waveform over an observation time window [65]. It is considered an optimal
detector for unknown signal when the noise power is known [25]. Since the CR radio
doesn’t need to have prior knowledge about the primary signal, the energy detection
is widely considered as a local spectrum sensing detection method. The reliability
of the energy detector depends on the receiver’s noise characteristics, the received
signal strength, and the length of time that is used for the integration. While the
energy detector is easy to implement and can be used without any prior knowledge
of the primary signal, it still has some drawbacks. The first problem is that it has
poor performance under low SNR conditions and can not be able to detect the signal
reliably if the SNR is less than SN Rwall [25, 66]. SN Rwall is the weakest SNR
below which a detector fails to reliably detect the signal. Since the threshold used in
energy detection depends on the noise variance, any small noise power estimation
errors can result in significant performance loss [32]. The energy detector also
suffers from longer detection time compared to the matched filter detection [46].
Another challenging issue is the ability to differentiate the interference from other
secondary users sharing the same channel and the primary user. For this reason,
CR networks need to provide a synchronization over the sensing operations of all
neighbors, i.e. each CR user should be synchronized with the same sensing and
transmission schedules. Otherwise, CR users cannot distinguish the received signals
from primary and CR users, and hence the sensing operations of the CR user will
be interfered by the transmissions of its neighbors.
When the signal has an unknown form, it is sometimes appropriate to consider
the signal as a sample function of a random process [59]. When the signal statistics
are known, this knowledge can often be used to design a suitable detector. In the
case of CR networks, it seems appropriate to use an energy detector to determine the
activity of the primary network due to the absence of much knowledge concerning
the primary user signals.
The energy detector consists of a square law device followed by a finite time
integrator. First the input signal is filtered with a band-pass filter to select the
bandwidth of interest. The filtered signal is then squared and integrated over a time
interval, T . The requirement of T is that it must be short in comparison to the time
required for the fading amplitude to change up appreciably, but long in comparison
to the period of the signal [67]. Figure 1.7, depicts the block diagram of a typical
energy detector.
For an arbitrary CR user, the signal receiver over the sensing link ys at time t can
be represented as
H0 : ys (t) = ns (t)
(1.1)
H1 : ys (t) = hs .xp (t) + ns (t)
12 1 Introduction
u Ys
ys 2
k=0
BPF = Band pass filter

T = Integrating time interval
u = Number of samples
Fig. 1.7 Typical energy detection receiver
where, xp denotes the signal transmitted by the primary radio, hs denotes the
channel fading coefficient of the sensing link, and ns denotes the additive Gaussian
noise. The hypotheses H0 and H1 are for the primary signal’s absence and presence,
respectively. For local detection, the power of ys denoted by Ys is compared with a
given threshold λ to infer the primary state following a decision rule given by [34]
H1
Ys ≥ λ (1.2)
<
H0
By definition, a false alarm occurs when the primary user activity is claimed
under H0 , while an accurate detection occurs when the primary user activity is
claimed under H1 . Therefore, the detection probability, Pd , and the false alarm
probability, Pf , are given by,
Pd = P {Y > λ|H1 } (1.3)
Pf = P {Y > λ|H0 } (1.4)
Observation period or sensing time has a direct influence on sensing accuracy.

For interference avoidance, the observation time needs to be long enough to
achieve sufficient detection accuracy. But, increasing observation period inevitably
decreases the transmission time and consequently decreases spectrum usage (sens-
ing efficiency) since CR transmission is not allowed during observation period. On
the other hand, a longer transmission time enhances the sensing efficiency but causes
higher interferences to primary users as detection accuracy decreases due to the lack
of sufficient sensing information [41]. Thus, a proper selection of transmission time
and sensing time is crucial for the operation of energy detectors. Practically, there
must be a trade off between interference avoidance and sensing efficiency.
1.2.3 Sensing and Relaying Channels
A relayed transmission is a well-known technique that has the advantage of

extending the coverage without using large power at the transmitter. Recently, it
has gained a new actuality in the context of collaborative wireless communication

systems [27, 44, 68], where relaying is used as a form of spatial diversity to
overcome highly shadowed or deeply faded links. As a result, the signal from the
source to the destination propagates through two hops (links) in series [69].
If CR terminals communicate in a multi-hop fashion, they form a multi-hop
cognitive radio network. The achievable detection accuracy of these networks
depends on channel fading conditions, relaying mechanism, and combining scheme
employed by the fusion center [70]. The difference between a conventional single-
hop system and a relay-based dual-hop system is that the noise in the single-hop
system is independent of the channel statistics while it is not the case in the dual-
hop network. Importantly, the relaying channels convey noise to the destination,
which is why it is necessary to incorporate its wireless propagation characteristics
into the CRN’s performance analysis.
The relaying channels are usually bandwidth limited [32]. If every user transmits
the real value of its observation, a large relaying bandwidth is required which may
not be available. The bandwidth limitations of the relaying channel can be addressed
in two ways:
– Only the users with reliable information are allowed to report their local
observations.
– Allow Users to report a binary decision to the common receiver instead of local
observations.
Existing relaying techniques are classified into amplify-and-forward (AF) proto-
col and decode-and-forward (DF) protocol. In the AF protocol, CR users forward
their raw measurements to the fusion center. While in the DF protocol, CR users
perform local detections and only forward decisions to the fusion center. The latter
case offers a substantial reduction in bandwidth requirements for reporting data
to the fusion center. However, the AF protocol shifts the complexity from the
local radios to the fusion center and offers a simple way to report raw data to the
decision maker which has been shown to improve the spectrum sensing performance
[28, 35]. Based on the AF gain, the relay is referred to as a CSI-assisted relay or
as a fixed-gain relay. The former case requires the cognitive radio to be aware of
the instantaneous sensing channel state to adjust its gain according to the sensed
power. While the fixed-gain relay amplifies and forwards the received signal with
a constant gain and consequently results in an output signal with a variable power.
Although fixed-gain relaying significantly reduces the complexity of each relay, its
performance in fading channels is still less explored than the CSI-assisted relay and
is not expected to perform well as systems with CSI-assisted relays [71, 72]. In
cognitive radio applications, the CSI may be available to secondary users over a
control channel or over a broadcast channel through an access point. Several other
relaying protocols have recently been investigated [73, 74].
Relaying links provide more flexibility for designing advanced cooperative
protocols. The level of cooperation is determined by the bandwidth of the relaying
channel. To this end, we can define two regimes of interest [49]:
14 1 Introduction
– Low bandwidth relaying channels for energy detection and cyclostationary

detection receivers: In this regime, it is realistic to assume that the CRs exchange
decisions or summary statistics rather than long vectors of raw data.
– High bandwidth relaying channels: in this regime, CRs can exchange entire raw
data and hence a sophisticated detection can be performed. In this scenario, it
may be possible for tightly synchronized radios to collectively overcome poor
detection scenarios.
When the relaying channel is jammed or unavailable, CR users should adapt
to the new situation and use an alternative channel. For example, CR users may
use a global control channel [75]. To facilitate the change over to the alternative
relaying channel, efficient information sharing and coordination algorithms should
be developed [76]. These algorithms must be designed to reduce overhead traffic
caused by the cooperation process and should be robust to the temporal variations
of relaying channels.
1.3 Diversity Combining Techniques
When the AF protocol is implemented, several diversity combining techniques can

be used at the receiver. The objective of diversity combining techniques is to make
use of the several received signals to improve the realized SNR and combat the
effect of the multipath fading [67]. Diversity combining relies on a simple principle.
Namely, if a number of well-separated relays are used to relay the same signal, it
is unlikely that all received signals at the fusion center fade at the same time. In
general, the term “diversity system” refers to a system in which one has available
two or more closely similar copies of some desired signal [67]. Diversity combining
offers one of the greatest potentials for radio link performance improvement [48].
Diversity schemes can be classified according to the type of combining employed
at the receiver as MRC, SC, and EGC. The MRC combiner weighs the received
signals with respect to their SNR and is known to be of high performance. However,
MRC receiver’s complexity is directly proportional to the number of diversity
branches. The EGC equally weighs the diversity branches but it has the same
undesirable feature of having the receiver complexity dependent on the number of
diversity branches [77]. Conversely, the SC scheme selects only one relay which has
the maximum channel gain among all the diversity branches. The combiner offers a
simple receiver structure since it is simply performed by measuring the SNR of all
the diversity branches.
When decision-fusion policy is used; AND, OR or M-out-of-N methods can be
used for combining information from different cognitive radios [78]. However, in
practical systems, to reliably deliver one-bit sensing information actually involves
a lot of overheads, including reliable channel coding, packet preamble, CRC bits
etc. Typically, the number of cooperative users and the amount of information that
each user should send to the fusion center determine the required bandwidth. For
References 15
a large network, the required bandwidth may exceed the capability of the reporting
channels, which may be alleviated through DF relaying.
References
1. A. Sultana, X. Fernando, L. Zhao, An overview of medium access control strategies for

opportunistic spectrum access in cognitive radio networks. Springer Peer-to-Peer Netw. Appl.
10(5), 1113–1141 (2017)
2. Federal Communications Commission, Spectrum policy task force report, November 2002
3. G. Taylor, C. Middleton, X. Fernando, A question of scarcity: spectrum and Canada’s urban
core. J. Inform. Policy (2016). E-ISSN: 2158–3897
4. J. Mitola, Cognitive radio: an integrated agent architecture for software defined radio. Ph.D.
thesis, KTH Royal Institute of Technology, Stockholm, 2000
5. I. Akyildiz, W. Lee, M. Vuran, S. Mohanty, Next generation/dynamic spectrum
access/cognitive radio wireless networks: a survey. Elsevier Comput. Netw. 50, 2127–2159
(2006)
6. S. Haykin, Cognitive radio: brain-empowered wireless communications. IEEE J. Sel. Areas
Commun. 23, 201–220 (2005)
7. A.S. Zahmati, X. Fernando, A. Grami, Steady-state Markov chain analysis for heterogeneous
cognitive radio networks, in IEEE Sarnoff Symposium, April 2010, pp. 1–5
8. S. Hijazi, B. Natarajan, M. Michelini, Z. Wu, C. Nassar, Flexible spectrum use and better
coexistence at the physical layer of future wireless systems via a multicarrier platform. IEEE
Wireless Commun. 11, 8–14 (2004)
9. IEEE standard for information technology, telecommunications and information exchange
between systems WRAN specific requirements - Part 22: cognitive wireless RAN Medium
Access Control (MAC) and Physical Layer (PHY) specifications, IEEE 802.22a (Amendment
to the IEEE Std-802.22-2011(TM)), 2014
10. Standard for wireless LAN in TV white space, IEEE 802.11af, February 2014
11. IEEE 1900 Standards
12. IEEE 802.19: TV white space coexistence methods
13. ETSI, Mobile broadband services in the 2,300 MHz–2,400 MHz frequency band under licensed
shared access regime (2013)
14. M. Matinmikko, M. Palola, H. Saarnisaari, M. Heikkila, J. Prokkola, T. Kippola, T. Hanninen,
M. Jokinen, S. Yrjola, Cognitive radio trial environment: first live authorized shared access-
based spectrum-sharing demonstration. IEEE Veh. Technol. Mag. 8, 30–37 (2013)
15. IEEE 802.15 Working Group, Wireless medium access control (MAC) and physical layer
(PHY) specifications for low-rate wireless personal area networks (WPANs) (2012)
16. H. Celebi, I. Guvenc, S. Gezici, H. Arslan, Cognitive radio systems for spectrum, location, and
environment awareness. IEEE Antennas Propag. Mag. 52(4), 41–61 (2010)
17. A. Ghasemi, E.S. Sousa, Optimization of spectrum sensing for opportunistic spectrum access
in cognitive radio networks, in Proceedings of IEEE International Conference on Consumer
Communications and Networking, Las Vegas, January 2007, pp. 1022–1026
18. S. Hussain, X. Fernando, Closed-form analysis of relay-based cognitive radio networks over
Nakagami-m fading channels. IEEE Trans. Veh. Technol. 63(3), 1193–1203 (2014)
19. S. Hussain, X. Fernando, Performance analysis of relay-based cooperative spectrum sensing
in cognitive radio networks over non-identical Nakagami-m channels. IEEE Trans. Commun.
62(8), 2733–2746 (2014)
20. G. Ding, Q. Wu, Y. Zou, J. Wang, Z. Gao, Joint spectrum sensing and transmit power adaptation
in interference-aware cognitive radio networks. IEEE Trans. Emerg. Telecommun. Technol.
25(2), 231–238 (2014)
16 1 Introduction
21. I.F. Akyildiz, B.F. Lo, R. Balakrishnan, Cooperative spectrum sensing in cognitive radio
networks: a survey. Phys. Commun. 4(1), 40–62 (2011)
22. C. Xing, B. Zhi-Song, W. Wei-Ling, Detection efficiency of cooperative spectrum sensing in
cognitive radio network. IEEE Trans. Wirel. Commun. 15(3), 1–7 (2008)
23. A. Ghasemi, E.S. Sousa, Collaborative spectrum sensing for opportunistic access in fading
environments, in Proceedings of IEEE 1st Symposium on Dynamic Spectrum Access Networks
(DySPAN’05), Baltimore, November 2005, pp. 131–136
24. Z. Quan, S. Cui, A.H. Sayed, Optimal linear cooperation for spectrum sensing in cognitive
radio networks. IEEE J. Sel. Top. Signal Process. 2(1), 28–40 (2008)
25. D. Cabric, S. Mishra, R. Broderson, Implementation issues in spectrum sensing for cognitive
radios, in Proceedings of Asilomar Conference on Signals, Systems and Computers, Pacific
Grove, November 2004, pp. 772–776
26. G. Ganesan, G. Li, Cooperative spectrum sensing in cognitive radio, part I: two user networks.
IEEE Trans. Wirel. Commun. 6(6), 2204–2213 (2007)
27. G. Ganesan, G. Li, Cooperative spectrum sensing in cognitive radio, part II: multiuser
networks. IEEE Trans. Wirel. Commun. 6(6), 2214–2211 (2007)
28. K. Ben Letaief, W. Zhang, Cooperative communications for cognitive radio networks, in
Proceedings of IEEE, May 2009, pp. 878–893
29. S.M. Mishra, A. Sahai, R.W. Brodersen, Cooperative sensing among cognitive radios, in
Proceedings IEEE International Conference on Communications (ICC’06), Istanbul, June
2006, pp. 1658–1663
30. I.F. Akyildiz, W.-Y. Lee, M.C. Vuran, S. Mohanty, NeXt generation/dynamic spectrum
access/cognitive radio wireless networks: a survey. Pervasive Mob. Comput. 50(12), 2127–
2159 (2006)
31. A.S. Zahmati, S. Hussain, X. Fernando, A. Grami, Cognitive radio wireless sensor networks:
emerging topics and recent challenges, in Proceedings IEEE International Conference on
Science and Technology for Humanity (TIC-STH’09), Toronto, September 2009, pp. 593–596
32. S. Shanker, C. Cordeiro, K. Challapali, Spectrum agile radios: utilization and sensing
architecture, in Proceedings of IEEE International Symposium on Dynamic Spectrum Access
Networks, (DySPAN’05), Baltimore, November 2005, pp. 160–169
33. J.N. Laneman, N.C. Tse, G.W. Wornell, Cooperative diversity in wireless networks efficient
protocols and outage behaviour, IEEE Trans. Inf. Theory 50(12), 3062–3080 (2004)
34. J. Ma, G. Zhao, Y. Li, Soft combination and detection for cooperative spectrum sensing in
cognitive radio networks. IEEE Trans. Wirel. Commun. 7(11), 4502–4507 (2008)
35. L. Chen, J. Wang, S. Li, Cooperative spectrum sensing with multi-bits local sensing decisions
in cognitive radio networks, in Proceedings IEEE International Conference on Wireless
Communications and Networking (WCNC’8), New Orleans, April 2008, pp. 570–575
36. S. Haykin, Cognitive radio: brain-empowered wireless communications. Mob. Netw. Appl.
23(21), 201–220 (2005)
37. G. Ganesan, Y. Li, Cooperative spectrum sensing in cognitive radio, part I: two user networks.
38. V. Brik, E. Rozner, S. Banarjee, P. Bahl, DSAP: a protocol for coordinated spectrum access,
in Proceedings IEEE 1st Symposium on Dynamic Spectrum Access Networks (DySPAN’05),
Baltimore, November 2005, pp. 611–614
39. C. Raman, R.D. Yates, N.B. Mandayam, Scheduling variable rate links via a spectrum server,
40. I.F. Akyildiz, J. Xie, S. Mohanty, A survey of mobility management in next-generation all-IP-
based wireless system. IEEE Trans. Wirel. Commun. 11(4), 16–28 (2004)
41. W.-Y. Lee, I.F. Akyildiz, Optimal spectrum sensing framework for cognitive radio networks.
42. J. Zhao, G. Zheng, H. Yang, Distributed coordination in dynamic spectrum allocation networks,
References 17
43. Z. Chair, P.K. Varshney, Optimal data fusion in multiple sensor detection systems. IEEE Trans.
Aerosp. Electron. Syst. 22(1), 98–101 (1986)
44. Q. Zhao, L. Tong, and A. Swami, Decentralized cognitive MAC for dynamic spectrum access,
45. L. Ma, X. Han, C.-C. Shen, Dynamic open spectrum sharing MAC protocol for wireless ad
hoc network, in Proceedings IEEE 1st Symposium on Dynamic Spectrum Access Networks
(DySPAN’05), Baltimore, November 2005, pp. 203–213
46. K.R. Chowdhury, I.F. Akyildiz, Cognitive wireless mesh networks with dynamic spectrum
access. IEEE J. Sel. Areas Commun. 7(5), 810–836 (2009)
47. W.-Y. Lee, I.F. Akyildiz, Optimal spectrum sensing framework for cognitive radio networks.
48. M.K. Simon, M.-S. Alouini, Digital Communication Over Fading Channels, 2nd edn. (Wiley,
New York, 2005)
49. A. Ghasemi, E.S. Sousa, Interference aggregation in spectrum-sensing cognitive wireless
networks. IEEE J. Sel. Top. Sign. Process. 2(1), 41–56 (2008)
50. S. Shankar, Spectrum agile radios: utilization and sensing architecture, in Proceedings of IEEE
1st Symposium on Dynamic Spectrum Access Networks (DySPAN’05), Baltimore, November
2005, pp. 160–169
51. C. Chou, S. Shanker, H. Kim, K.G. Shin, What and how much to gain by spectrum agility.
IEEE J. Sel. Area Commun. 25(3), 576–588 (2007)
52. H. Kim, K.G. Shin, Efficient discovery of spectrum opportunities with MAC-layer sensing in
cognitive radio networks. IEEE Trans. Mob. Comput. 7(5), 533–545 (2008)
53. K. Siriram, W. Whitt, Characterizing superposition arrival processes in packet multiplexers for
voice and data. IEEE J. Sel. Areas Commun. 4(6), 833–846 (1986)
54. K.T. Kim, S.K. Oh, Cognitive ad-hoc networks under a cellular network with an interference
temperature limit, in Proceedings International Conference on Advanced Communication
Technology (ICACT’08), Gangwon-Do, February 2008, pp. 879–882
55. F. Xu, Z. Zhou, Y. Ye, Capacity analysis of cognitive UWB networks, in Proceedings
International Conference on Communications and Networking (CHINACOM’08), Beijing,
August 2008, pp. 752–756
56. J.T. MacDonald, D.R. Ucci, Interference temperature limits of IEEE 802.11 protocol
radio channels, in Proceedings International Conference on Electro/Information Technology,
Chicago, May 2007, pp. 64–69
57. FCC, Notice of Inquiry and Notice of Proposed rulemaking, ET Docket No 03-237 (2003)
58. T. Yucek, H. Arslan, A survey of spectrum sensing algorithms for cognitive radio applications.
IEEE Commun. Surv. Tutor. 11(1), 116–130 (2009)
59. H. Urkowitz, Energy detection of unknown deterministic signals. Proc. IEEE 55, 523–531
(1967)
60. J. Proakis, Digital Communications, 3rd edn. (McGraw Hill, New York, 1995)
61. A. Sahai, N. Hoven, R. Tandra, Some fundamental limits on cognitive radio, in Proceedings of
the Allerton Conference on Communication, Control, and Computing (2004)
62. W.A. Gardner, C.M. Spencer, Signal interception: performance advantage of cyclic-feature
detectors. IEEE Trans. Commun. 40, 149–159 (1992)
63. M. Oner, F.K. Jondral, On the extraction of the channel allocation information in spectrum
pooling system. IEEE J. Sel. Areas Commun. 25(3), 558–565 (2007)
64. J. Zhu, Z. Xu, F. Wang, B. Huang, B. Zhang, Double threshold energy detection of cooperative
spectrum sensing in cognitive radio, in Proceedings International Conference on Cognitive
Radio Oriented Wireless Networks and Communications (CrownCom’08), Singapore, May
2008, pp. 1–5
65. F.F. Digham, M.-S. Alouini, M.K. Simon, On the energy detection of unknown signals over
fading channels. IEEE Trans. Commun. 55(1), 3845–3857 (2007)
66. B. Canberk, I.F. Akyildiz, S. Oktug, Primary user activity modeling using first-difference filter
clustering and correlation in cognitive radio networks. IEEE/ACM Trans. Netw. 19(1), 3845–
3857 (2011)
18 1 Introduction
67. D.G. Brennan, Linear diversity combining techniques. Proc. IEEE 91(2), 331–356 (2003)
68. J.N. Laneman, G.W. Wornell, Energy efficient antenna sharing and relaying for wireless
networks, in Proceedings IEEE International Conference on Wireless Communications and
Networking (WCNC’00), Chicago, October 2000
69. M.O. Hasna, M.-S. Alouini, End-to-end performance of transmission systems with relays over
Rayleigh-fading channels. IEEE Trans. Wirel. Commun. 2(6), 1126–1131 (2003)
70. M. Di Renzo, L. Imbriglio, F. Grazios, F. Santucci, Distributed data fusion over correlated log-
normal sensing and reporting channels: application to cognitive radio networks. IEEE Trans.
Wirel. Commun. 8(12), 5813–5821 (2009)
71. M.O. Hasna, M.-S. Alouini, A performance study of dual-hop transmission with fixed gain
relays. IEEE Trans. Wirel. Commun. 3(6), 1963–1968 (2004)
72. M.D. Renzo, L. Imbriglio, F. Grazios, F. Santucci, A comprehensive framework for per-
formance analysis of dual-hop cooperative wireless systems with fixed-gain relays over
generalized fading channels. IEEE Trans. Wirel. Commun. 8(10), 5060–5074 (2009)
73. C. de M. Cordeiro, K.S. Challapali, D. Birru, N.S. Shankar, IEEE 802.22: an introduction to
the first wireless standard based on cognitive radios. J. Commun. 1(1), 43–47 (2006)
74. S.M. Almalfouh, G.L. Stuber, Uplink resource allocation in cognitive radio networks with
imperfect spectrum sensing, in Proceedings IEEE Vehicular Technology Conference (VTC’10),
September 2010, pp. 1–10
75. M. Thoppian, S. Venkatesan, R. Prakash, R. Chandrasekaran, MAC-layer scheduling in
cognitive radio based multi-hop wireless networks, in Proceedings International Symposium
on World of Wireless, Mobile and Multimedia Networks (WoWMoM’06), Buffalo-Niagara Falls,
June 2006
76. C. Guo, T. Zhang, Z. Zeng, C. Feng, Investigation on spectrum sharing technology based
on cognitive radio, in Proceedings IEEE International Conference on Communications and
Networking, Beijing, October 2006, pp. 1–5
77. T. Eng, N. Kong, L.B. Milstein, Comparison of diversity combining techniques for Rayleigh-
fading channels. IEEE Trans. Commun. 44(9), 1117–1129 (1996)
78. E. Peh, Y.-C. Liang, Optimization for cooperative sensing in cognitive radio networks, in
Proceedings IEEE International Conference on Wireless Communications and Networking
(WCNC’7), Kowloon, March 2007, pp. 27–32
Another random document with
no related content on Scribd:
hölgyet és ott maradt nála négy évig… Jean megszületett, az anyja
még kicsi korában meghalt, az apjának nyolc évig Japánban kellett
élnie a követségnél és amikor onnan visszatért, akkor se kereste fel
a fiát, mert nem akarta belekeverni a maga kalandos életébe. De
anyagiakban gondoskodott róla, birtokot juttatott neki s a fia még
huszonöt éves korában is egyedül él ezen a birtokon, annak a
munkának, amelyet a legjobban kedvel, dolgosan, igénytelenül,
megelégedetten, nagy nyugalomban. Az apjának csak akkor jut
eszébe, hogy fölkeresse fiát, amikor észreveszi, hogy öregedni kezd,
mert először történt meg vele, hogy egy nő nevetni tudott rajta. De
mit nyer vele a fiú, hogy az apja adoptálja? Csak azt, hogy ez a
fordulat kiforgatja a megszokott és neki kedves életből, az apja rá
akarja oktrojálni a maga életmódját, a rangjához méltó életmódot és
végül még a menyasszonyát is elüti a kezéről, mert ő egyszerű,
derék, munkás, falusi ember, az apjában pedig, aki mindig csak a
nőknek, az udvarlásnak, a szép dolgok kultuszának és a
bókfaragásnak élt, még öregedése idején is több a hódító vonás,
mint ő benne. Persze, ezt a megoldást már Jean maga diktálja rá
menyasszonyára és apjára… ő maga kényszeríti őket egymás
karjaiba… némi lemondással, de már egy másik szerelem
reményében… belenyugodva abba, hogy: „szülék és gyermekek
közt mindig az volt a viszony, hogy az egyik feláldozta magát a
másikért… ezt hívják szeretetnek. Rendszerint a szülő áldozza fel
magát a gyermekeiért. Hát most az egyszer megfordítva lesz… nem
tesz semmit… alapjában véve mindegy“. Szóval főképpen
nobilitásból mond le, mert ebben a darabban mindenki nobilis és
kedves… még a rendkívül finom apa is, bár ennek az önzésében
van egy kis hajlandóság még a brutalitásra is… de a legnobilisabb
lény mégis csak a törvénytelen fiú.
A Papa alakjai valamennyien régi ismerőseink. Ez a fiú is a régi
Fils Naturel, közel rokona a Fourchambault-család Bernardjának, a
Demimonde Nanjacjának és az Agglegények Nantyájának; Jocas
abbét Constantin abbé néven ismerjük; számtalan változatban láttuk
már Georginát is, akit nem az erény, nem az elvek tartanak meg a
tisztességben, hanem a jó ösztöne, az, hogy a jobb sorsra érdemes
fiatalságának önkéntelenül el kell nevetnie magát, amikor véletlenül
megpillantja, milyen csunyává tette a merénylő öreget nagy
igyekezete, arcának feldúltsága s összefésültségéből való
kiborzolódása… De a legjobb ismerősünk: Larzac gróf, aki félig a
régi Olivier de Jalin, Mortemer és Ryons úr, a Nők barátja, félig pedig
a Père prodigue.
Mindezek a régi ismerőseink azonban, ha nem is
továbbfinomodott érzésvilággal, de divatosabb ruhában jelennek
meg előttünk és olyan nyelven szólnak hozzánk, amelyet jobban
értünk, mint a felsorolt régi színpadi alakok szólásmóját, amely a mai
közönségnek már szinte eufonisztikus beszédként hangzik. (Semmi
se vénül olyan hamar, mint a színpadi nyelv, mert hiszen ennek kell
leginkább tartania a rokonságot az utca nyelvével, amely minden
természetes beszéd közül a legtermészetesebb beszédnek tűnik fel
a sokaság előtt.) És Larzac gróf nemcsak megvesztegetően kedves,
hanem igazán ragyogóan elmés is. Annyira sugározza az
elmésséget, minden második mondatában, hogy ez már majdnem
sok a jóból; s a Papa meghallgatása után valami olyas utóérzésünk
van, mint annak a gyermeknek, aki többet lakmározott a krémes
édességből, mint kellett volna s hamarosan nem tud szabadulni a
kesernyés szájíztől. (1911 december.)
XXXIII.
FLERS ÉS CAILLAVET.
Primerose kisasszony.
Az újabb irodalomban szinte tipikus alak az irodalmi „marchand

de frivolités“. (A „frivolité“ szó itt éppen úgy jelentheti a finom
kézimunkát, mint a könnyű portékát, a jelentéktelen holmit, a
haszontalanságot, sőt a frivolitást is.) És amióta ez a kalmárkodás
nemcsak megszokott, hanem egyszersmind gyorsan gyümölcsöző
valami, gyakori jelenség az irodalmi „marchand de frivolités“
megtérése vagy mondjuk: színváltozása is. Az íróban, miután
hosszabb időt töltött a léhaság szolgálatában s ezzel fényes
hírnevet, talán vagyont is szerzett, egyszerre egészen más ambíció
támad fel. A komolyság felé fordul, sőt elérzékenyedik. S mintha azt
mondaná: „Voltaképpen ez az igazi én-em, a sokáig eltitkolt
nemesebb hajlandóságom, amelynek eddig csak azért nem éltem,
mert nem volt módom benne. Ha tudniillik mindjárt a komolykodással
kezdem, megkockáztatom azt, hogy sohase válhatik belőlem
nevezetes ember: a közönség nem szívesen figyel egy ismeretlen
írónak komoly szavaira, annak a kezéből azonban, aki a sokaság
mulattatásával már hírnevet szerzett, beveszi a komolyság piluláit is.
Most már megengedhetem magamnak ezt a fényűzést.“ S mint azok
a meggazdagodott self made-man-ek, akik nem voltak válogatósak a
vagyonszerzésben, céljukat elérve egy nagyot kanyarodnak, a
közhasznú tevékenység, a pazar jótékonykodás s más honores
virányai felé: a már fényes nevű irodalmi „marchand de frivolités“-k
egyszerre csak a halhatatlanságnak vagy legalább is az
akadémiának kezdenek dolgozni. Mint az ördög, ki vénségére
remetének megy, a hirhedt Vie Parisienne írói közül a
legtehetségesebbek és a legmerészebb szájúak az erény meg a
jóság áldozópapjaiként végzik, s miután az akadémia
csúfolgatásában őszültek meg, ha véletlenül maguk is bekerülnek az
akadémiába, az erény-díjról ők írják a legfinomabban zengő
jelentéseket.
Meilhachoz és Halévyhez, Donnayhoz és Lavedanhoz, Marcel
Prévosthoz meg a többi Saulusból Paulussá lett kitünőségekhez,
most Flers és Caillavet csatlakoznak.
Ezek az elmés, könnyed szavú írók, akiknek a színpadi
kézügyessége a híres sebészprofesszorok biztos kezére emlékeztet,
már a L’Amour veilleben nagyot komolyodtak, hogy a Théâtre
Françaisban is helyet foglalhassanak; s azóta írt darabjaik: a Le Roi
és a Papa, mintha feledtetni igyekeznék a Les Sentiers de la Vertu,
a L’Ange du Foyer, Miquette et sa Mère, Le Sire de Vergy meg a Les
Travaux d’Hercule kicsapongásait, azzal, hogy ugyanaz a hang itt
már más életfelfogást hangoztat s nem azt, amelynek Flers és
Caillavet a feltűnést, a nagy sikereiket és hírüket köszönhetik. De
Primerose kisasszony már egyenesen az akadémiára kacsintgat. Ne
tévesszen meg bennünket az, hogy Flers és Caillavet – már
Primerose kisasszony után írt és – legutóljára előadott darabjukban,
a L’Habit Vertben mintha gúnyolnák az akadémiát. A L’Habit Vert
csak szelíd kötődés; incselkedése: inkább enyelgés és kacérkodás;
„Haragszom rád“-játék: „Haragszom rád, mert olyan zöld a
frakkod!“… Szatírája annyira mosolygós, mintha a haragos
szatírikusok már alig várnák, hogy megengeszteljék őket; mintha
már csak azért rosszalkodnának, hogy emlékeztessenek egy kissé a
multjokra, számítva rá, hogy az akadémiának is, a legfinomabb
közönségnek is kedvesebb az előkelő megtérő, mint az, aki mindig
igaz volt.
De büntetlenül nem tölthetnek éveket Vénusz barlangjában a
Tannhäuserek; a multját mindenüvé magával viszi az ember.
És amikor nagyon is gyöngéden, diszkrét meghatottsággal,
titkolgatott elérzékenyedéssel akar beszélni, ízléssel kerülgetve az
érzelgősséget meg a kenetes hangot, akkor árulja el magát
legkönnyebben a pörge nyelvű tömeg-mulattató, aki a legnagyobb
munkásság éveit a léhaság csiklandozgatásával töltötte el s akinek
eközben vérévé vált a mókázó beszéd.
Primerose kisasszonyban Flers és Caillavet a lehető legfehérebb
darabot, de egyszersmind a képzelhető legfinomabb munkát
tervelték, amely elbájolja a gyöngédszívűeket, meghódítsa a
szigorúakat, de a szkeptikusokat is lefegyverezze. Tiszta levegőjű,
finoman illedelmes, nemes érzésekről szóló darabot, előkelő,
elragadóan kedves, derék és jó emberekről, akik mind szép lelkek,
akik azonban imponáljanak annak a nagy közönségnek is, amely a
tisztességet unalmasnak, az érzelmességet pedig együgyűnek
találja. Eszükbe juthatott, hogy Meilhac, a megtérésekor, az
Attachéval jelent meg, aki annyira finomlelkű, hogy semmi szín alatt
nem akarja feleségül venni a nagyon gazdag hölgyet, akármennyire
imádja is ezt; és eszükbe juthatott Halévy, aki miután húsz évig
sétáltatta meg az irodalomban a rettenetes Cardinal-családot,
Constantin abbét keltette életre, hogy ez bocsánatot eszközöljön ki
számára az előkelőktől és az akadémiától. A felhőben járó
attachénak Amerikából érkező s különben praktikus üzletemberré
modernizálásával máris könnyűnek tűnhetett fel előttük a feladat;
Constantin abbénak jólelkűséggel és milliókkal hájas környezetét is
használható miliőnek találhatták; csak éppen a jámbor és kissé
totyakos Constantin abbét kellett átformálniok olyan modern
főpappá, akinek az érzelmességét jókora szkepszis, a
radikálizmussal szemben nagy türelmesség s valamelyest, de elég
rosszult titkolt hitetlenség mentse.
Ez a ravasz számítás azonban, amely minden elképzelhető lelki
diszpoziciót ki akart elégíteni s a közönségnek mindegyik elemére
hatni kívánva, azon igyekezett, hogy a kecske is jóllakjék, a
káposzta is megmaradjon: csak félig-meddig vált be. A fehér
darabon Flers és Caillavet minden ügyessége és elméssége
ellenére is megérzik a meggyőződés és az őszinteség hiánya; az,
hogy a szerzők maguk is hihetetlennek tartják a meséjöket vagy
legalább is holdvilágfalóknak, érthetetlenül oktalanoknak tekintik a
főalakjaikat és hogy kételkedésel, hidegen okoskodták ki mindazokat
az érzelmességeket, amelyeknek diszkrét előadását kínos
feladatként sózzák rá a főalakjaikra.
A Meilhac és Halévy-féle reminiszcenciák náluk így alakulnak
színdarabbá: a hótiszta Primerose maga ajánlja fel kezét Pierrenek.
De Pierre, abban a hiszemben, hogy a vagyona elveszett,
finomlelkűségből lehazudja szerelmét s nem fogadja el a feléje
nyújtott kezet. Mikor azután vagyonának nagy részét mégis sikerül
megmentenie, Primerose már zárdába vonult s Pierre hiába tudatja
vele, hogy (így mondhatná:) „csak a legrosszabbkor érkezett téves
információ okozta, ha szerelméről cáfoló nyilatkozatot tett közzé“,
Primerose, bár még nem tett fogadalmat, kosarat ad neki, mert az Úr
menyasszonyának tekinti magát s azt hiszi, az Egyházat most már
nem illenék cserben hagynia.
De (amint Budapesten mondani szokás:) pont ekkor történik meg
Franciaországban a kongregációk megszüntetése és az, hogy
Combes Emil úr, becéző nevén: Combes tata, a radikálisok öröme,
szétkergeti a szerzeteseket meg az apácákat. Pierrenek az első
gondolata az, hogy szembeszállva az új törvénnyel és Combes
tatával, egymagában is meg fogja védelmezni Primerose zárdáját,
de miután ezzel az ötlettel szerencsésen elintézte a felvonásvég
kérdését, okosabbat gondol s a régi jó recipe szerint más hölgynek
udvarolva igyekszik Primerosenak a szívére hatni. A sokszázados
csodatévő szer ezúttal is beválik; Primeroseban fölébred a
féltékenységnek az a fajtája, melyben az öntudatlan hiúságnak és az
irígységnek majdnem akkora szerepe van, mint a szerelemnek s a
darab végén, leszámolva azzal, hogy az Egyház majd csak ki fogja
heverni az ő elvesztését, már újra a földé, amely itt természetesen
Pierret jelenti.
A mesének ebből a kivonatából is látni, hogy Flers és Caillavet
Primerose kisasszonyban két gyertyát gyújtottak, nem az ördögnek,
hanem a szenteknek, az akadémiának, az előkelőknek vagy ha úgy
tetszik: a vieux jeu-nek. Az egyik az a koncesszió, hogy: a
„csuhások“ is emberek és ha talán parancsoló állami szükség volt,
hogy a Combes tata „providenciális“ keze szétoperálja az államot és
az egyházat, a szerzetesrendek eltörléséről szóló törvény
szomorúságot okozott sok olyan jó léleknek is, akik nem vétettek
senkinek a világon. A másik gyertya… nos, ugyan meddig mehet el
a szkeptikus, amikor engedményt akar tenni az ósdi felfogásnak, a
babonának, azoknak az embereknek, akiket a régi világ ittfelejtett s
akiknek a létezése már anakronizmus? A szkeptikus megengedi,
hogy az olyan ártatlan lélekben, amilyen a Primeroseé, igenis,
elképzelhető a mély és tartósan ugyanegy lény felé irányuló,
hűséges és tiszta szerelmi érzés is, amely, ha öntudatlanul szintén
csak földi, nagyon is földi érzelem, azért nem kevésbé megható és
gyönyörködtető.
De vajjon érdekelheti-e egy minden viszontagságot legyőző, hű
szerelemnek a története a közönségnek azt az elemét is, amelyet a
mozi már ugyancsak elkényeztetett?! Vajjon nem szisszennek-e fel
azok, akik a Flers és Caillavet szövetséget a M. de la Palisse és a
Le Sire de Vergy óta tisztelik, ha a régi események csúfolgatásáról
híres szerzők új darabjában egyszerre csak Héloïset a nagyon is
mondaine-életet élő apáca-növendék kackiás öltözetében látják,
Abailardt pedig frakkban, de mind a kettőt a régi komolyságában?!
Vajjon nem fogja-e ezek szerelmi regényét nagyon is édeskés
históriának találni az a közönség, amelyet a legszorgalmasabban
éppen Flers és Caillavet tanítgattak arra, hogy ezen a világon
minden, de minden csak csúfolódás anyaga?! S még hozzá azt is
érezhették Flers és Caillavet, hogy ők csak legújabban kezdenek
érteni a tiszta szerelemhez, nem volna tehát csoda, ha rosszul
intonálnának, amikor a még jól meg nem tanult románcot kezdik
énekelni és sokan úgy találhatják, hogy: nini, ezek a gyakorlatlan
kezdők nagyon is magas hangból kezdték! Ők maguk vehették észre
legelőször, hogy Primerosenak és Pierrenek az ajakáról szinte
csöpög a szirup.
Hogy ezen a közönség fenn ne akadjon, a régi Flers és Caillavet
nem tagadhatták meg magukat. Nem állhatták meg, hogy
Héloïseunkat és Abailardjukat körül ne bástyázzák mindazzal,
amiben közönségüknek valaha öröme telt. Azért beállítottak a
darabjukba: 1. egy paraszt-apácát, aki csak egy szegény kis némber
s akinek a feladata (és egyetlen hivatása), azt illusztrálni, hogy ha a
csuhások is emberek, viszont a legtisztább hitű s csak a jótettnek élő
ártatlan lények emellett igen közönséges teremtések lehetnek, – 2.
két arisztokratát, akik a korlátoltságot és a rövidlátást képviselik,
idősebb és ifjabb kiadásban, – 3. egy öreg nagyúri dámát, aki a
morál kérdéseiben annyira türelmes és elnéző, mint a Pailleron
finom elméjű Réville hercegnéje s szavai, ráadásul, a nagyobb
hangsúly kedvéért, olyan viharos szerelmi multat sejtetnek, aminőt a
Régence legelszántabb hölgyei élhettek, – végül, 4. egy
hasonlóképpen bölcs és hasonlóképpen még ki nem hamvadt tüzű,
fölötte eszes, javakorbeli bíborost.
Mindez meg is teszi a hatását. De minél csípősebb ez a pikáns
mártás, annál inkább feltűnik, hogy az, amit „garníroz“, nagyon is
rászorul az ízesítésre. Minél józanabb vagy közönségesebb
Primerosenak a környezete, annál inkább feltűnik, hogy a főalakok
érzelmessége mennyire hamis hangokat ad. Azután a néző nem
győz eleget csodálkozni azon, hogyan nevelhette Primeroset ilyen
tökéletes angyallá ez a minden hájjal megkent környezet és ez a
bíboros, aki minden elődje közül a legjobban Dubois bíborosra
emlékeztet.
Ez a bíboros különben is gyanus. Minduntalan azt a kérdést
juttatja a néző eszébe, hogy vajjon nem a Montmartre
brasseriejeiben töltötte-e a fiatalságát s nemcsak a Flers és Caillavet
álarc- és jelmezkölcsönző intézetéből szerezte-e a bíborosi kalapját?
Mert az igazi bíborosok nem úgy szoktak viselkedni és kivált nem
úgy szoktak beszélni, mint Primerose bácsikája. Ha minden áron le
akarja beszélni búslakodó hugát arról, hogy a zárdába menjen, ezt
még meg lehet érteni, bár (amint láthatjuk) nincsen igaza, ha attól
tart, hogy Primerosenak a zárdában rosszabb dolga lesz, mint
otthon; mert, íme, a kolostori élet szórakozást és egy kis eledést ad
Primerosenak s hamarabb megenyhíti szerelmi bánatát, mintha
csalódása után otthon a keringőző párok körül forgolódnék, irígy
szemmel nézve ezek örömét. Érthető még az is, ha a bíboros
később, amikor látja, hogy Primerose és Pierre egybekelésének
nincs komoly akadálya, egy házasító asszony buzgalmával fáradozik
azon, hogy Primerose „engedjen az élet hívó szavának“. De az igazi
bíborosok nem beszélnek olyan cinikusan, mint azok az egykori
bohémek, akik valaha a „Chat noir“-ban tették le a vizsgálatukat és
nem mondanak oly ostobaságot, hogy: „Ha valami ostobaságot kell
elkövetnünk, még legjobb, ha az Istennel követjük el, mert vele a
dolgot mindíg rendbe lehet hozni.“ Lehetnek istentelen papok; még
gyilkos papok is akadnak. De olyan papok, akik minden második
szavukkal a vallás dolgait figuráznák ki, nincsenek. Olyan bíborost,
aki az Istenről viccel, Flers és Caillavet csak a saját darabjukban
láthattak.
Az elmésség sokat kiment, de Primerose kisasszony ugyancsak
rászorul erre a mentségre. Flers és Caillavet ez alkalommal egy
kissé elvétették a számításukat. Régi közönségük hűségét jobban
próbára teszik, mint valaha, mert ennek sok a jóból, amit Primerose
és Pierre szavalgatnak neki; azt a közönséget pedig, amelyet
előszörre Primerose kisasszonynyal akartak meghódítani, inkább
megrőkönyítik, mint elbájolják, mert ez a közönség mindjárt
észreveszi, hogy bíborosuknak lólába van. (1913 február.)
XXXIV.
BERNSTEIN.
Az ostrom.
Az ostrom budapesti bemutatója nagy érdeklődéssel találkozott,

de ezt az érdeklődést inkább a szerző neve keltette fel, mint maga a
mű. Budapesten, ahol a nagyközönség semmit se értékel jobban a
színpadon, mint a mozgalmat, a fordulatosságot s általában az
ügyeskedést, Bernstein igen népszerű színműíró.
Az ostromban azt látjuk, hogy egy politikus, akit, mikor
pártvezérré s miniszterré küzdötte fel magát, erkölcsi halottá akarnak
tenni fiatalkori botlásának felkutatásával, hogyan fegyverzi le
megtámadóját. Ugy, hogy barátai körében kezdi szimatolgatni, vajjon
ezek közül melyik lehet az a rejtőzködő ellenség, aki értelmi szerzője
és titokban financiális támogatója az ellene egy zuglapban indított s
nyilván határozott céllal folytatatt sajtó-kampánynak; mikor azután az
okoskodás rávezeti, melyik barátjának áll útjában s érvényesülése kit
hátráltat az előmenetelében, ő is felkutatja ennek a barátjának
multját, kövér panamákat talál benne, megszerzi a barátja ellen
szóló, megsemmisítő bizonyítékokat, az orra alá dörgöli ezeket a
barátot játszó ellenségnek s rákényszeríti ezt, hogy pénzzel, amivel
szította, szerelje le az ellene folytatott háborút, mert ha a botrány
következtében elbukik, viszont ő is meg fogja fojtani tisztelt barátom
uramat. Ez fogcsikorgatva adja meg magát s intézkedik, hogy a
zugfirkász, aki csak eszköze volt, a biróság előtt tökéletes elégtételt
adjon a megtámadottnak.
Itt van a darab veleje; ez a foglalatja Az ostrom középső és
legérdekesebb felvonásának.
Számoljunk le vele, micsoda életbölcsességeket tartalmaz ez a
kis mese.
Mindenekelőtt azt, hogy: aki fiatalkorában egyszer megbotlott,
ettől még igen tisztességes ember lehet, vagy legalább is: a
könnyelmű ifjúból derék ember válhatik, aki hasznos tagja a
társadalomnak. Ha tehát egy ilyen valaki harminc évi derék
munkával expiálta a fiatalkori botlását, meg kellene védelmezni attól,
hogy azért a fiatalkori megtévedésért, amelyet az érdekeltek azonnal
megbocsátottak neki s amelyet minta-élettel iparkodott elfelejtetni,
harminc évi tisztes munka után is pellengérre állíthassa akármelyik
gazember. Hogy meg lehessen bélyegezni az egész világ előtt,
amelynek harminc éven át csak a javára szolgált, meg lehessen
szégyeníteni a családja előtt, amely mindent neki köszönhet, s
tönkre lehessen tenni kitartó munkásságának, harminc évi
érdemszerzésének minden eredményét, csupán azért, mert első
fiatalságában, a meggondolatlanság, a könnyelműségek idején, volt
egy negyedórája, amikor nem volt elég erős.
Ez régi, kedves témája a költőknek is. Az élet ugyan arra tanít
meg bennünket, hogy ilyen igazságtalanság csak nagyritkán történik,
mert azok közül, akiket a rossz negyedóra megtántorított, csak igen
kevésben van annyi erő, hogy utóbb talpra tud állani, a legtöbbnél,
sajnos, az első elbotlást nyomon követi a második meg a harmadik,
minthogy itt is csak az első lépés nehéz: de amíg elvétve,
kivételesen, mégis meg-megtörténik néha ez az igazságtalanság,
addig a költőnek szent joga, hogy újra meg újra reklamálhasson
annak érdekében, aki már nem csak a bocsánatra szolgált rá,
hanem azt is kiverejtékezte, hogy becsülés illesse meg. A téma ellen
tehát nem lehet semmi kifogás és ha Bernstein véletlenül csak azzal
foglalkoztatja a nézőt, hogy egy szerencsétlen negyedóráért harminc
évvel később micsoda szenvedéseket kell kiállania az ő politikus
Valjean Jánosának, olyan drámával állhatott volna elő, aminőket a
költőknél találunk.
De Bernsteinnál ez csak a kiinduló pont. Az ő Valjean Jánosa
nem mártírja a társadalomnak; az ő hőse nem hagyja magát. S a
második életbölcsesség, mely Bernsteinnak a meséjéből
kimosolyog, már ez: Segíts magadon s az Isten is megsegít! A
harmadik pedig: Legyetek okosok, mint a kígyók! Azután: A barátod
legtöbbször versenytársad is, tehát az ellenséged, mihelyt az érdeke
úgy hozza magával. Az ellenséget pedig a maga fegyverével kell
megölni. Azért, ha az ellenséged a multaddal akar megfojtani, szép
csöndben, hogy ne is gyanítsa, mit művelsz, ásd fel az ő multját.
Mérget vehetsz rá, hogy szörnyűségeket találsz benne, mert
mindenkinek vaj van a fején… amely legutolsó életbölcsesség már
nem lehet nagyon szimpátikus azok előtt, akik tudják, hogy nem
csak gazemberek vannak a világon.
Mit cselekszik Az ostrom hőse a néző szemeláttára? Gyanusítani
kezdi magában egyik barátját, de tovább is nyájasan mosolyogva
szorongatja a kezét. Míg folyvást a barát képében mutatkozik előtte,
kémekkel felkutattatja ennek az embernek multját. Megvásárolja egy
megszorult gentlemantől azokat az okiratokat, amelyek ellenségének
bűnét bizonyítják. Azután kelepcébe csalja és gáncsot vet neki.
Mikor amaz elárulja magát, gyomrozni kezdi, torkon ragadja s addig
szorongatja a gégéjét, míg amaz hanyatt vágódik s egy utolsó
nyekkenéssel megadja magát. Ekkor kiszedi a letepert ember
méregfogait s végül kiemeli a beleit: Voilà!… Tapsoljatok!
Akármilyen elvetemedett gazemberrel bánik el, ez az „eljárás“
nem teheti szimpátikussá előttünk. Még csak érdekessé se. Azt,
hogy harminc évig derék munkát végzett, nem láttuk, csak hallottuk,
tőle magától. De hogy sintérmunkát végez, azt látjuk; ez már
előttünk történik a színpadon. Miért érdeklődjünk hát sorsa iránt
különösebben? Azért, mert nem hagyja magát, mert furfangos, mert
túljár a másiknak eszén, mert a gazemberrel gazember módra küzd
meg? – Igen – mondja Bernstein. Tehát nyilvánvaló, hogy ez a
darab: az élelmesség dicsőítése. Már pedig ez még magában véve
nem mindenkit lelkesít.
„Bocsánat – mondhatná valaki – ezt a nagy jelenetet nem etikai
nézőpontból kell megítélni. Azért, hogy a megtámadott tisztességes
ember a gazemberrel gazember módra bánik el, vagy hogy nem húz
keztyűt, mikor a rárohanó fenevadat lesakterolja, azért ez a
küzdelem, két agyafúrt ember küzdelme, két ész párbaja, érdekes
lehet, sőt a maga nemében szép is. És minden itt dől el, hogy
érdekes és szép-e az a párbaj, amelyet Bernstein darabjában
látunk?“
Nos, ez a küzdelem izgató hatású lehet azokra nézve, akiket
izgat két kakas viaskodásának látása is, de Bernstein Az ostrom
nagy jelenetében nem igen mond többet, mint amennyit Gaboriau
közöl olvasójával, mikor Lecocq úrral valakit leálcáztat. Vagy hogy
újabb példára hivatkozzunk: Nick Carter cselekszik és beszél úgy,
ahogyan Az ostrom hőse, amikor az intrikust le- és kiteríti. Ügyesen
derít fel egy nem nagyon érdekes régi eseményt, logikusan
következtet és vitatkozik, el tud kerülni minden nagyobb
ízléstelenséget, de ennyi az egész; olyasmit, ami megvilágítaná,
hogy régente mi ment és most mi megy végbe a színpadon élet-
halálharcot vívók lelkében, Bernstein minél kevesebbet mond a
nézőnek.
Igaz, a drámának van még egy másik szála is – talán főképpen
azért, hogy a nem éppen vonzó cselekvés sivárabb jeleneteinek
hatását valamelyest megenyhíthesse egy-két női szereplőnek
megjelenése – de a drámának ebből a másik szálából se fejlődnek ki
érdekesebb vagy legalább olyan jelenetek, amelyek méltán
számítnak a néző szimpátiájára. Itt egy fiatal nőről van szó, aki igaz
szerelemmel szereti Az ostrom öregedő hősét s még akkor is
rendületlenül hisz Méritalnak ártatlanságában, amikor ebben már
Méritalnak a gyermekei is kételkednek. Bernstein annál kevésbé
tudja megmagyarázni, hogy Renée, akit Mérital a fiának szánt,
egyszerre csak szerelmet vall neki és elárulja, hogy nem apósául,
hanem férjéül kívánja – mert amivel ez az öregedő ember a
legnagyobb hatást teheti egy fiatal nőre, a sokat emlegetett lelki
kiválósága meglehetősen a színfalak közt marad. Mérital hódító
tulajdonságai közül csak éppen az eszességét hozza a színpadra; s
a néző a körmönfont Mérital igazolható, de nem éppen gyönyörű
színpadi szereplése láttán sehogy se értheti meg, hogy ha már
Renéet jobban vonzza az ötven éves ember, mint a fiatal, mért
éppen ezt az öreget választja, aki ugyancsak verejtékezik és
rugdalódzik előttünk, hogy a fiatalkori lopása titokban maradjon?
Éppen ilyen bajos megérteni a mi Méritalunkban azt a fenséget,
amellyel megilletődve és elérzékenyedve azon, hogy milyen
rendületlenül bízik Renée az ő multjának tisztaságában, önként
vallja meg Renéenek – akkor, amikor a mult feltámadó kisértetének
már kitekerte a nyakát – hogy: de igen, ő valaha vétkezett. Hogy
Renéenek a szerelmét csak megerősíti ez a nagylelkű nyíltság –
mely az eszes Mérital előtt annál fölöslegesebbnek tűnhetik fel, mert
hiszen csak izgalmakat, aggodalmakat, csalódást, a legjobb esetben
is: csak rossz érzést szerezhet vele a szerelmesének – ez már
könnyebben megérthető, kivált abban a furcsa nőben, akit úgy
látszik, jobban vonzanak az öreg urak, mint az ifjúság. Ha valaki már
ilyen természettel született, nem lepheti meg az embert azzal sem,
hogy ha a nagylelkűség rohama egyebekben is krónikusan
jelentkezik nála.
A dráma tehát abban a fenséges elhatározásban kulminál, hogy
a hős a benne vakon bízó nőnek akkor vallja meg a multját, amikor
már senki se vádolja s amikor a vallomása legalább is fölöslegesnek
tűnik fel és mégis megvallja, mert szerelmesének vak bizodalmában
megnyilatkozó lelki nemessége tökéletes őszinteségre és egy kis
vezeklésre kényszeríti. Ez a bonyodalom pedig egy másik fenséges
elhatározással oldódik meg: azzal, hogy Renée most már még
jobban fogja szeretni öreg szerelmesét, aki a boldogsága kockára
vetésével is képes volt a legteljesebb nyiltságra, hogy még a
hallgatásával se csalja meg azt, akit élettársául kíván. Az egyik
fenséges mozdulat nem könnyen érthető, mert Mérital előbb nem
éppen az idealizmusával tündökölt, a másik is váratlan, mert
Renéenek előbb nem igen volt módja tájékoztatnia a nézőt arról,
hogy mennyi heroizmus rejtőzik a lelkében és mindaz, amit e közt a
két fenséges gesztus között a darabban látunk, akármi, csak nem
fenséges.
És nem is lehetne egykönnyen megérteni, miért traktálja a szerző
közönségét ennyire elidegenítő, szinte visszataszító jelenetekkel, ha
nem volna ismeretes, hogy ennek az ügyes technikázással készített
darabnak megírásában Bernsteinnak a szubjektivitása is szerepelt.
Az ostromban felel azoknak, akik szemére vetették, hogy valaha
katonaszökevény volt. Ezért válik hőssé Mérital, aki ifjúságában
elbotlott s ezért annak az életbölcsességnek a hangoztatása, hogy:
„Csak lassan a váddal, mert mindenkinek vaj van a fején!“…
Különös, de ez a csunya darab: egy kissé líra. (1913 február.)
XXXV.
BATAILLE.
A szerelem gyermeke.
Rantz, mikor államtitkárrá nevezik ki, szakítani akar Lianenal,

akivel tizenhét évig élt vadházasságban, mert megúnta és most már
terhére is van. Azért, miután a barátaik előtt kocsis és kofa módjára
veszekedték ki magukat, kiadja neki az útját és félmilliónyi
végkielégítést küld neki. Lianet ez kétségbeejti; ez a sok vihart látott
kokott, aki hajdan egészen közönséges hetéra volt, olyan végzetes
szerelemmel szereti az aggulni kezdő parlamenti törtetőt, hogy
elkeseredésében minduntalan medeai hangokat hallat. Van neki egy
törvénytelen fia, Maurice, akinek egy derék pincér volt az apja. Ezzel
a fiúval eddig nem sokat törődött; a tífuszában nem ápolta,
Mauricenak csak a cselédlépcsőn volt szabad feljárnia hozzá, ha
hallotta, hogy az anyja egyedül van; a gondoskodása Mauriceszal
szemben arra szorítkozott, hogy ellátta pénzzel, mert ügyelt rá, hogy
a fiú érzékei kielégüléshez jussanak, de erre azután annyira ügyelt,
hogy nem győzte a lelkére kötni a fiának meg a fia babájának, akit
megindultan cirógatott, hogy buzgón szeressék egymást, hiszen ez
az egyetlen jó dolog a világon!… Bajában végre eszébe jut ez az
elhanyagolt fiú; hirtelen fölfedezi, hogy ő anya is s a fiának sírja el
szerelmi bánatát meg azt, hogy milyen olthatatlan szerelmi
vágyakozással csüng Rantzon. Mi több, azzal is megtiszteli most
már a fiát, hogy egyenesen azért megy el hozzá, hogy
öngyilkosságot kisérelhessen meg nála. Ezt a Mauricot pedig a
cselédek, akik úgy látszik, kitünő pedagógusok, rendkívül érző lelkű
fiatalembernek nevelték. Nem túlságosan önérzetes ugyan, mert
nem csinál semmit, csak lóversenyre jár s abból a pénzből él,
amelyet anyja Rantztól kap, de mindenkinek vannak gyöngéi.
Maurice tehát, aki eddig úgy tudta, hogy anyja már több szerelmi
elhagyatottságát és ezen való bánatát sikerrel győzte le, miután
meggyóntatta anyját s ennek szerelmi előéletéről alaposabb és
részletes információt szerzett, – magától édes szüléjétől! –
elhatározza, hogy viszonozni fogja mamájának róla való
gondoskodását s vissza fogja szerezni neki azt a férfit, aki nélkül
nem tud meglenni.
Ezt két, nem egészen tisztes oktalansággal akarja elérni.
Véletlenül bizonyítékai vannak rá, hogy Rantz valaha, kezdő
politikus korában, egy kis lóversenycsalást követett el. Meg akarja
zsarolni tehát Rantzot; ha nem fogadja vissza a mamáját, akkor
kíméletlenül leleplezi. A szerelmi bánatában szublimissé váló Liane
ugyan elcseni fiától és Rantzhoz juttatja ezeket a kompromittáló
iratokat, – minden egyébbel, amit mostanában tőle kapott, az
ékszereivel és a félmilliós csekkel egyetemben! – de Maurice még
idejében újra kezébe keríti érzelmességtől csepegő zsarolása
eszközét és neki szegzi a revolvert Rantznak. A fenyegetőzés
azonban nem hat. A viharedzett panamista bízik abban, hogy az
ilyen csekélyebb szépségfolton már nem akad fenn a világ, kineveti
a naív ifjút s Maurice kénytelen a másik revolveréhez folyamodni.
Van Rantznak egy törvénytelen leánya (ebben a darabban a
törvénytelen gyermekekből egész gyűjteményt kapunk, minden
nevezetesebb megokolás, probléma-feszegetés stb. nélkül), akit
most készül férjhez adni. Ezt a balga szűzet már korábban is
érdekelte papája kedvesének a fia, de most már olyan olthatatlan,
végzetes szerelmi vággyal ég Mauriceért, mint ennek az anyja az ő
papájáért. Minden áron rá akarja kötni magát imádottja nyakára;
közvetetlenül az esküvője előtt elmegy Mauricenak a lakására, hogy
még narancsvirágostul kínálhassa fel neki magát. Azután addig
ismételgeti Mauricenak, hogy: „Tehet velem, amit akar!“… amíg
ennek eszébe jut, hogy a dühösen szerelmes leánykát is fel lehet
használni papájának a megzsarolására. A cél szentesíti az
eszközöket; mit ez a kis zsarolás, mikor a fiúi szeretet nagyszerű
megnyilvánulásáról van szó!… Minthogy ő más leányért eped, nem
él vissza a balga szűz ajándékozásával, hanem a leányt – aki előbb
a kávéházban várakozott sokáig a fatális szerelemre s most a
legénylakásban cselekszi ezt türelmesen – magánál fogja éjszakára,
azután bezárja, magához veszi a lakás kulcsát, elmegy Rantzhoz, és
azt mondja neki, hogy: vagy visszaveszi Liane mamát, vagy a
leánya, mint leány, nem jön ki Maurice lakásából. A finom Rantz erre
is vállat von, azután arcába vágja Mauricenak a származását, meg
azt, hogy most is olyan ruha van rajta, amely az ő pénzéből került ki
és kiutasítja a fiatal zsarolót. Erre Maurice térdre esik és zokogva
kezd könyörögni neki, hogy ne hagyja el az anyját. Rantz pedig, aki
szembeszállott a meghurcoltatással, s akit nem nagyon alterált a
leánya sorsa sem, ezen annyira megindul, hogy azt mondja a
szegény ifjúnak: „Jöjjön!…“ Kiderül, hogy az érző szívek
versenyében ő a legérzőbb szívű, ha nem is néztük ki belőle. De –
még utóbb – az is kiderült, hogy rendkívül alkalmatlannak találja a
nemes érzésekben oly gazdag ifjút. Annyira elérzékenyedik, ha csak
látja is, hogy kénytelen eltávolítani. Azért abban állapodik meg
Lianenal, akit ismét keblére ölelt, hogy Mauricet elküldik egy braziliai
bányába, igazgatónak, huszonnyolcezer frank évi fizetéssel. (Szép
üzlet lehet, amelyet ilyen előképzettséggel igazgatnak!) Oda
magával viheti a kedvesét is, hogy ne kelljen annyira szomorkodnia,
a mamájától távol. Liane, akinek most már nincs szüksége a fiára,
azon való örömében, hogy visszakapta a férfiját, szívesen
beleegyezik abba, hogy a fiát, aki visszavezette hozzá a kedvesét,
elhanyagolt s tisztességes keresetre nem képes gyermekét, akinek a
megélhetéséről előbb csak úgy gondoskodott, hogy az utolsó
gyűrűjét is visszadobta Rantznak – ezentúl nem fogja látni többé.
Helyette, vígaszul, egy nyolc éves kis fiút kap ajándékba Rantztól,
hogy a ház ne maradjon törvénytelen gyermek nélkül. Maurice pedig
könnyű szívvel mond le forrón szeretett, imádott mamájáról, mert
vele lesz a babája s végre is ez a fődolog és elfogadja a
kegyelemkenyeret attól a kipróbált vén panamistától, aki őt olyan
csunyán lefőzte, de azután mégis csak megkönyörült rajta. Nehéz
volna hamarjában megmondani, hogy ebben a Szerelem gyermeke
című drámában mi több: az-e, ami utálatos is, vagy az, ami csak
hazugság. Ne is keressük.
Két jelenete mutatja a színpadot jól ismerő, ügyes drámaírót: az
a jelenet, amelyikben Rantz hajba kap Lianenal a barátaik
jelenlétében, meg az, ahol Liane Rantznak a lakásán dühöng, tör-
zúz, döngeti az ajtókat, sír, s tombol, ahogyan csak hiszterika tud.
Ezt a két jelenetet igaznak lehet találni, de egyszersmind
közönségesnek is. De a darab minden jelenete mutatja a ravasz
színházi mesterembert, aki addig ugrándozik gyorsan a cselekvés
egyik fordulatától a másikhoz, minduntalan apró meglepetésekkel
traktálva a nézőt s addig beszél terjengősen, áradozva, de a
szóáradat hatalmas gördülékenységével, a színpadi ékesszólás
forró szavakat lihegő s fojtogatott indulatot mímelő színlelt tüzével,
míg végre is belopja sablonosságainak ügyes keverékét a sokaság
érdeklődésébe. (1911 december.)
XXXVI.
ECHEGARAY.
Őrült vagy szent.

(Dráma 3 felvonásban, spanyolból fordította dr. Szalai Emil. Bemutató a
Vígszínházban 1898 október 11.-én.)
Az a könnyfacsaró színdarab, melynek Echegaray az Őrült vagy

szent címet adta, egy pokoli félreértésben tetőzik. Olyan
félreértésben, amely bizonyára tőke volna a bohózatirónak, de a
drámaírót csak nyugtalaníthatta. Hogy ezt a félreértést plauzibilissé
tegye, José Echegaraynak egy meglehetősen komplikált s
valószínűség dolgában kissé fogyatékos regényre, egy kivételesen
jellemes, de egyszersmind kivételesen gyöngeélméjű hősre, végül
igen sok színpadi ravaszkodásra volt szüksége, amely
ravaszkodások közül még a világítási effektusok és a „jelképies“
színpadi csoportosulások sem hiányzanak.
Nézzük mindenekelőtt a regényt.
A gazdag Avendano úrnak nem volt gyermeke s úgy őt, mint
feleségét igen bántotta az a gondolat, hogy kire is marad hát a kis
ködmen? Annyira bántotta őket, hogy utoljára nem tudtak kitalálni
okosabbat, mint azt, hogy: gyermeket csempésznek az Avendano-
családba. Avendanoné magáénak színlelte egy Juana nevű dajka
gyermekét s Avendano úr vállalta a dolgot. A gyermek felnőtt s ő a
nagy vagyon ura; persze sejtelme sincs róla, hogy kétszeresen is
kakukfiú. Ez nem is tudódnék ki soha, de Avendanonét furdalja az a

Get Cooperative Spectrum Sensing and Resource Allocation Strategies in Cognitive Radio Networks Xavier Fernando Free All Chapters

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Get Cooperative Spectrum Sensing and Resource Allocation Strategies in Cognitive Radio Networks Xavier Fernando Free All Chapters

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Get Cooperative Spectrum Sensing and Resource Allocation Strategies in Cognitive Radio Networks Xavier Fernando Free All Chapters

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Full download test bank at ebook textbookfull.

Cooperative Spectrum Sensing and

CLICK LINK TO DOWLOAD

Spectrum Access and Management for Cognitive Radio

Resource Allocation and Performance Optimization in

Resource Allocation and Performance Optimization in

Opportunistic Networking: Vehicular, D2D and Cognitive

Opportunistic Spectrum Utilization in Vehicular

Interference Analysis: Modelling Radio Systems for

Photonic Applications For Radio Systems Networks Fabio

Country Asset Allocation: Quantitative Country

C.-C. Jay Kuo

Thomas Fang Zheng

Sattar Hussain Lian Zhao

ISSN 2191-8112 ISSN 2191-8120 (electronic)

Library of Congress Control Number: 2018939291

Printed on acid-free paper

The use of cognition in radio access and networking is expected to enable a

approach is introduced to derive new exact closed-form expressions for average

Toronto, ON, Canada Xavier Fernando

4 Resource Allocation in OFDM-Based Cognitive Radio Systems . . . . . . . 59

MAC Medium access control

Cognitive radio technology is emerging as an attractive solution to spectral conges-

© The Author(s), under exclusive licence to Springer International Publishing AG, 1

This chapter presents an overview of interweave cognitive radio networks

1.1 The Interweave Cognitive Radio System

Fig. 1.1 Basic elements of

Real time decision on sensing Spectrum Sensing

Selection of best available channel Spectrum Allocation

Channel access decision based on sensing Spectrum Access

Coordination and spectrum sharing among different

PU detection and spectrum release or Spectrum Mobility

Fig. 1.2 Cognitive radio functionalities

system depends on the percentage of successfully detected white spaces which

1.2 Cooperative Spectrum Sensing in CRNs

Reliable detection of the existence of PUs is a primary requirement for minimization

addressed [25]. While a cooperative approach provides a more accurate sensing

Fig. 1.3 Centralized Primary User

CR1 CR2 CRL

Secondary Base Station

Fig. 1.4 Two-user boundary of primary user

Relaying local sensing to a fusion center allows soft-fusion (data-fusion) policy

1.2.1 Challenges in Cooperative Spectrum Sensing Challenges

Fig. 1.5 Hidden terminal and receiver uncertainty problems

Primary User Idle Channel

Channel Channel Channel Channel

TM = Channel monitoring time TS = Sensing time

Fig. 1.6 Periodic spectrum sensing structure

1.2.2 Spectrum Sensing Methods

BPF = Band pass filter

Fig. 1.7 Typical energy detection receiver

Pd = P {Y > λ|H1 } (1.3)

Pf = P {Y > λ|H0 } (1.4)

Observation period or sensing time has a direct influence on sensing accuracy.

1.2.3 Sensing and Relaying Channels

A relayed transmission is a well-known technique that has the advantage of

has gained a new actuality in the context of collaborative wireless communication

– Low bandwidth relaying channels for energy detection and cyclostationary

1.3 Diversity Combining Techniques