Download the full version of the textbook now at textbookfull.

com

Hong Kong Architecture 1945 2015 From

Colonial to Global 1st Edition Charlie Q. L.
Xue (Auth.)

https://textbookfull.com/product/hong-kong-
architecture-1945-2015-from-colonial-to-
global-1st-edition-charlie-q-l-xue-auth/

Explore and download more textbook at https://textbookfull.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Hong Kong Architecture 1945 2015 From Colonial to Global

Xue

https://textbookfull.com/product/hong-kong-
architecture-1945-2015-from-colonial-to-global-xue/

textbookfull.com

Energy Minimization Methods in Computer Vision and Pattern

Recognition 10th International Conference EMMCVPR 2015
Hong Kong China January 13 16 2015 Proceedings 1st Edition
Xue-Cheng Tai
https://textbookfull.com/product/energy-minimization-methods-in-
computer-vision-and-pattern-recognition-10th-international-conference-
emmcvpr-2015-hong-kong-china-january-13-16-2015-proceedings-1st-
edition-xue-cheng-tai/
textbookfull.com

Urban Marginality in Hong Kong s Global Diaspora Hee Sun

Choi

https://textbookfull.com/product/urban-marginality-in-hong-kong-s-
global-diaspora-hee-sun-choi/

textbookfull.com

Artificial Intelligence and Exponential Technologies

Business Models Evolution and New Investment Opportunities
1st Edition Francesco Corea
https://textbookfull.com/product/artificial-intelligence-and-
exponential-technologies-business-models-evolution-and-new-investment-
opportunities-1st-edition-francesco-corea/
textbookfull.com
Advances in Parallel and Distributed Computing and
Ubiquitous Services UCAWSN PDCAT 2015 1st Edition James J.
(Jong Hyuk) Park
https://textbookfull.com/product/advances-in-parallel-and-distributed-
computing-and-ubiquitous-services-ucawsn-pdcat-2015-1st-edition-james-
j-jong-hyuk-park/
textbookfull.com

Watch Me (Phoenix #1) 1st Edition Stacey Kennedy

https://textbookfull.com/product/watch-me-phoenix-1-1st-edition-
stacey-kennedy/

textbookfull.com

Mergers Acquisitions and Other Restructuring Activities An

Integrated Approach to Process Tools Cases and Solutions
Donald Depamphilis
https://textbookfull.com/product/mergers-acquisitions-and-other-
restructuring-activities-an-integrated-approach-to-process-tools-
cases-and-solutions-donald-depamphilis/
textbookfull.com

A Short History of Reconstruction Updated Edition Foner

https://textbookfull.com/product/a-short-history-of-reconstruction-
updated-edition-foner/

textbookfull.com

Beautiful Things Evil People Do 1st Edition Kailee Reese

Samuels

https://textbookfull.com/product/beautiful-things-evil-people-do-1st-
edition-kailee-reese-samuels/

textbookfull.com
ISE College English and Business Communication, 11th
Edition Camp

https://textbookfull.com/product/ise-college-english-and-business-
communication-11th-edition-camp/

textbookfull.com
Charlie Q.L. Xue

Hong Kong
Architecture
1945–2015
From Colonial to Global
Hong Kong Architecture 1945–2015
Charlie Q.L. Xue

Hong Kong Architecture

1945–2015
From Colonial to Global

123
Charlie Q.L. Xue
Department of Architecture and Civil
Engineering
City University of Hong Kong
Kowloon Tong
Hong Kong

ISBN 978-981-10-1003-3 ISBN 978-981-10-1004-0 (eBook)

DOI 10.1007/978-981-10-1004-0

Library of Congress Control Number: 2016939925

© Springer Science+Business Media Singapore 2016

This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part
of the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations,
recitation, broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission
or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar
methodology now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this
publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from
the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this
book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the
authors or the editors give a warranty, express or implied, with respect to the material contained herein or
for any errors or omissions that may have been made.

Printed on acid-free paper

This Springer imprint is published by Springer Nature

The registered company is Springer Science+Business Media Singapore Pte Ltd.
Preface

The Impetus for This Book

Hong Kong, a Chinese territory located at the tip of the South China Sea, was the
last British overseas colony. During its 150 years of colonial rule from 1841 to
1997, the colonial leadership combined with a Chinese effort from the adminis-
trative to grass-roots levels made Hong Kong unique. In addition to its values and
lifestyle, this city-state has its own social, political, and economic systems. Hong
Kong laid down the framework for the city proper during its first hundred years of
development from 1841 to 1945. The 50 years following World War II saw Hong
Kong transition from a defensive outpost into an international financial hub. The
urban architecture seen in the city today was formulated mainly during the 1980s
and fermented to maturity. Since 1978, when China opened its doors, Hong Kong
has served as an example of economic success, and its experiences have directly
contributed to the success of mainland China. In the 1990s, the per capita GDP of
Hong Kong once surpassed that of UK, its suzerain.1 After the handover of
sovereignty in 1997, Hong Kong became one of China’s many cities. Since then, it
has contributed its wealth of experience to other parts of China.
In the 1950s and 1960s, Hong Kong was busy relocating refugees and devel-
oping local industry. From the 1970s to 1990s, the rise of the “four Asian drag-
ons”—Hong Kong, Taiwan, South Korea, and Singapore—was manifested in their
remarkable construction boom. Hong Kong architecture during the half century
from 1946 to 1997 was shaped by government’s policies, local social and technical
forces and products created by local and expatriate planners, architects, and
builders. The tiny island took its own path apart from UK and China. Hong Kong’s
architecture is the result of a pragmatic economy and property speculation, and is

1
During 1993 to 1998, the per capita GDP of Hong Kong was higher than that of the UK.
The data of per capita GDP is available from (International Bank for Reconstruction and
Development 2014).

v
vi Preface

free from political ideology. The independence and uniqueness of its built envi-
ronment are worth exploring.
Although the port city was shaped in the nineteenth century, the buildings
constructed before the war were mostly demolished when the economy took off in
the 1970s. The buildings constructed after the war mostly followed modernist
principles and resonated with the modern architectural movement in the Western
world during the 1950s. These buildings of the 1950s and 1960s have become
endangered as a result of the tide of redevelopment encouraged by high commercial
profits. More than half of the post-war buildings have been or are being replaced by
new skyscrapers. Some buildings in the central business district stood for less than
30 years before they were replaced by a new generation of skyscrapers. This
modern heritage deserves further exploration. My study of Hong Kong architecture
is further motivated by the following questions.
– As one of the major economic pillars, how did urban architecture help Hong
Kong’s transformation and economic miracles in its last 50 years before the
sovereignty handover?
– How did the building projects represent and symbolize the various stages during
this period of transformation?
– What are the driving forces for building development in different stages?
– What contributions has Hong Kong architecture made to China, Asia, and the
world?
Although many books and articles have considered Hong Kong’s urban archi-
tecture and construction, a comprehensive and resourceful English volume related
to post-war architecture has not yet appeared. I have written and published several
books, chapters, and papers about contemporary Chinese mainland architecture
(including a few about Hong Kong architecture) for decades, and hope to extend my
study to this corner of the South China Sea to compare developments in mainland
China and Hong Kong. By answering these questions, I hope to establish a
framework of Hong Kong architecture from 1945 to now, contribute to the archi-
tectural history of this vibrant city and enrich the discourse of city-state develop-
ment. On the practical side, a study of Hong Kong architecture would reveal its
design and development and provide a reference for architects, developers, gov-
ernment, scholars and members of the public. Hong Kong architecture involves the
development, design and management of a high-density environment, and its study
should be useful and meaningful for other cities facing similar problems.

Other Studies of Hong Kong Architecture

Scholarly works inspire the study of Hong Kong architecture in the following ways.
Due to space limitations, only the most representative works are discussed.
Preface vii

British Colony and Hong Kong History

British overseas colonies reached their heyday in the nineteenth century. Home’s Of
Planting and Planning: The Making of British Colonial Cities (1997) covers the
entire sweep of British colonial urbanism from Africa to Asia. Building design was
partly mentioned. Ngo’s Hong Kong’s History: State and Society under Colonial
Rule (1999) offers a colonial history perspective of Hong Kong. Several books have
described the history of Hong Kong in different ways. For example, Akers-Jones
(2004) focuses more on the human rather than administrative aspects, but provides
many insights into the recent history of Hong Kong. Welsh (1997) evokes the
history of Hong Kong and the characters of those who shaped it, from its bucca-
neering origins to its post-war growth. Wang’s (1997) book includes two parts, one
involving archaeology, society, policy, urban development, and economy and the
other involving education, culture, religion, and social customs. Ching and Faure
(2003) analyze the social formation of Hong Kong, the interaction between its
government and society, the internal and external factors underlying its social
evolution, and the emergence of its culture and identity. Li (2012) reveals the
government decision process in the last colonial administration period through
reading the released archives in London. Blyth and Wotherspoon (1996) examine
the oral histories of more than 30 people. Lui (2012) analyzes the social factors
experienced during the 1970s. The last two books provide a voice from grass-root
citizens, which are rarely heard in formal historic accounts. As a piece of cultural
critique, Abbas’ book (1997) relentlessly expounds the essence of “disappearance”
culture in the last colonial years.
Some books mention Hong Kong’s regional history. Girard et al. (2011) explore
the notorious Kowloon Walled City before its final clearance in 1992. Lee and
DiStefano (2002) examine the threats of recent development to two of the oldest
villages in Hong Kong’s New Territories. No matter how strict the law was enacted,
people have their own innovative ways of resistance, resilience, and survival. They
created “architecture without architects.” Many similar books, mainly published by
non-government organizations, take a nostalgic approach to post-war life in Shek
Kip Mei, Shau Kei Wan, Lamma Island, and other areas. The government has also
recorded population, housing, and other changing statistics in its annual reports and
other documents.

Urban Studies of Hong Kong and the Statutory System

Urban studies of Hong Kong usually refer to items such as the city’s geography,
estates, reclamation, land use, municipal construction, administration, policies and
town planning. Victor F.S. Sit established a framework for Hong Kong’s urban
development in Hong Kong: 150 years, Development in Maps (2001, 2010) which
consists of the city’s geography, history, economy, city, society, community, and
environment statistics. Sit compiled a factual panorama of the city.
Alexander Holmes and Joan Waller’s Hong Kong: Growth of the City (2008)
takes a series of important cities as references and analyses their growth and
evolution in tables to show Hong Kong’s developmental history. Feng Bangyan’s
Chinese book entitled One Hundred Year History of Hong Kong Real Estate
viii Preface

Property (2001) attempts to reveal and dissect the historical progression of the
city’s real estate against its economic and population development backgrounds in
the twentieth century. Living in and speculation of real estate have been the driving
force of urban construction and building design in Hong Kong.
Ho’s several English and Chinese books (2004, 2008, 2011) focus on Hong
Kong’s harbor, land, infrastructure and construction development history over a
150-year period. These books consider data from the government and professional
bodies and present them in statistic tables and figures. Bristow (1984) records the
history and progression of land policy implementation from the viewpoint of
land-use planning. In another book, Bristow (1989) covers the historical and con-
ceptual origins of new towns and satellite towns worldwide and the Hong Kong
cases, in addition to development procedures and controls, design aspects and
problems, and the role of government and the private sector in catering to the public
need. As the difficulties of accessing the materials of half a century ago, Bristow’s
books give a reliable source. More critical review of public housing comes from
Castells et al. (1991), who studied the public housing in Hong Kong and Singapore
and linked “collective consumption” with the cities’ economic growth.
Cheng (2000) has written several books introducing the development clues of
Hong Kong’s roads and streets with abundant historical pictures. Nissim explains
both the historical development and current practice of land administration. The
Hong Kong government has also published urban study materials that consider the
city and its statutory system. For example, the government manual entitled Hong
Kong Planning Standards and Guidelines provides criteria for determining the
scale, location and site requirements of various land uses and facilities. Lu and
Chan’s (1998) Chinese book about Hong Kong’s urban planning is a systemic
monograph that introduces the formation and development of the urban planning
framework after World War II in Hong Kong. Other books consider recent case
studies to extensively explore Hong Kong’s economy, town planning, building
control, urban renewal, and housing price problems (Lai 1997; Lai and Fong 2000;
Leung and Yiu 2004). Yiu’s e-museum of building control and land administration
focuses on the changing policy of building control and its consequences for
building development and design.

Hong Kong architecture

Most of the books and articles about Hong Kong architecture have been published
in the Chinese language. Lung Ping-yee’s pioneering Ancient and Current Hong
Kong Architecture (1991) outlines Hong Kong architecture from the early nine-
teenth century to the end of the 1980s. Peng’s (1990) edited collection of architects’
and scholars’ articles written about Hong Kong’s history, housing, commercial, and
new town development covers the period to 1990, with all authors knowing Hong
Kong well at the time. Zhang and Lau (1998) analyze the formation of Hong
Kong’s port in the late nineteenth and early twentieth centuries by comparing
Shanghai and Yokohama. The Hong Kong Institute of Architects (HKIA) published
a Chinese book entitled Hundred Years of Hong Kong Architecture (2005), which
consists of chapters on tenement housing, public and private housing, and
Preface ix

vernacular buildings. The book is intended for consumption by the general public at
the expense of academic depth. Two by-product books from the HKIA investiga-
tion, including Loving Architecture (comprising dialogues with 15 veteran archi-
tects) and Jianwen zhuji (a biography of old architects) were published in 2007, and
serve as vital records of famous architects between the 1950s and 1980s. Gu (2011)
records the endeavor of Chinese architects and clients to construct the Chung Chi
College buildings at the Chinese University of Hong Kong in the 1950s and 1960s.
These books delineate a line of development from the post-World War II period to
1970. Other Chinese books have been written by cultural commentators and pub-
lished by non-government organizations (Woo 2005; Fang 2006), and express
personal ideas and observations. Except for Gu’s bilingual book, none of the
aforementioned books are accessible to the English-speaking world.
Some English books have focused on Hong Kong architecture. Walker and
Rowlinson (1990) describe the Hong Kong Construction Association’s 70 years of
building construction. Their book provides information about milestone building
projects from the 1920s to 1980s. Denison and Guang (2014) tell a story of
architect Luke Him Sau from Hong Kong, London, Shanghai, and then Hong Kong.
In their book about Hong Kong’s high density, Shelton et al. (2011) describe the
city’s land constraints, planning innovations and peculiar situation. Three books
including Christ and Gantenbein’s An Architectural Research on Hong Kong
Building Types (2010), Frampton, Solomon and Wong’s Cities Without Ground - A
Hong Kong Guidebook (2012) and Zhang’s Invisible Logic (2009) demonstrate a
lasting research interest in the high density and design strategies of Hong Kong.
Cities Without Ground focuses on this interest in the academic and professional
worlds. It uses digital axonometric drawings of various traffic interexchange areas
and attempts to exaggeratedly demonstrate Hong Hong’s intricate high-density
environment and pragmatic solutions. Cities Without Ground most typically rep-
resents the fresh psychology when a (foreign) visitor first arrives in the city.
Books by Chung (1990) and Lampugnani et al. (1993) include large-format
design case pictorial introductions and cover articles. Both books focus on
prominent building cases completed before 1991. The property market has always
been a major driving force behind Hong Kong’s economy. The books Professional
Practice for Architects (1998) and Building Design and Development in Hong
Kong (2003) cover a wide range of topics related to building design and property
development practices in Hong Kong. The government departments publish
materials about their work, such as books about public housing (Yeung and Wong
2003; Leung 1999), and reports related to subways (Tang et al. 2004) and public
buildings (ASD 2006).
Journals in China and abroad occasionally publish design works or articles about
Hong Kong. Hong Kong trade magazines such as China Architecture & Urbanism,
Building Journal, Vision, Pace, Space, Hinge, Perspective, Hong Kong Institute of
Architects Journal and Asian Architects and Contractors frequently print stories
about built projects in Hong Kong using little text and analysis. They record ample
factual material and timely information.
x Preface

Conclusively, there is a plethora of publications related to Hong Kong’s history,

society, geography, urban planning, environment, and construction especially in the
Chinese language. However, quality writing about post-war Hong Kong architec-
ture is rarely published. Although professionals know about many buildings and
events, they have not yet captured them in writing. In view of this gap, I published a
Chinese book entitled Contextualizing Modernity: Hong Kong Architecture 1946–
2011 in the summer of 2014. It was warmly welcomed by readers in Hong Kong,
Taiwan, and mainland China. This English edition lends its findings a broader
scope and consolidates the other chapters.

From Colonial to Global

My observations of Hong Kong architecture in this book are set against the
background of Greater China and world architecture. I have read most of the
aforementioned materials and immersed myself in the life of Hong Kong over the
past 20 years, following the construction of key buildings and participating in
design projects and social events. My view of Hong Kong architecture was grad-
ually formed during a process of close examination, experience, and contemplation.
Most books on architecture highlight built works with attractive and tasteful
pictures. Initially, I intended to focus on building design and formal evolution in
this book. The deeper I looked into historical materials from half a century ago, the
more I felt the pulse of Hong Kong’s development and found it to be closely
associated with the building form. Behind the form and evolution of the building
hide governmental policy and control, a societal vision, various forces and archi-
tects’ creativity. Some buildings deserve description and broadcasting. Some
buildings are generic, and only serve the operation of the busy capitalist urban
machine and provide usable space to owners, end users and speculators. These
buildings lack prominent qualities and glamor. During Hong Kong’s transition from
last British colony to international Asian metropolis, buildings were produced,
consumed, and quickly demolished or replaced. That is the meaning of Hong Kong
architecture and also the departure point of this book. The text and illustrations
provided in this book explain this process.
A “colony” is a type of territory expansion in which people migrate from a
central region to an outlying region. The ancient Romans conquered the vast ter-
ritories from Minor Asia to North Africa and Northern Europe. Overseas colo-
nization started from ocean navigation and venturing expansion. Vast land of Latin
America, India and Far East fell to the hands of European colonists. British colo-
nists built Hong Kong Island into a trade outpost and military base during the first
hundred years after its occupation in 1841. In the turbulent years of modern Chinese
history, Hong Kong acted as a refuge, a buffer zone, and an enclave between
political powers and cruel wars. The cultural seeds of East meets West were planted
from its inception as a port city.
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
Preface xi

Looking at the 50 years of Hong Kong history from 1946 to 1997, an obvious
demarcation line can be drawn in 1971. Post-war reconstruction turned a new page
for Hong Kong after the dark days of Japanese rule. After the war, the British
Colonial Office took close care of its outlying colonies. London directed the gov-
ernance of Hong Kong, which stepped into the free capitalist world. Meanwhile, the
Chinese mainland suffered from endless turmoil as a result of internal war and
political movements. The Territories received an influx of migrants from the
Chinese mainland in the 1950s and 1960s, providing a direct supply of labor for the
newly sprouting industry.
From 1946 to 1970, Hong Kong society was busy coping with various emerging
disasters such as an inundation of refugees, squatter area fires, resettlement of the
urban poor, economic embargos, and street riots. As observed by Ackbar Abbas,
“other cities like Los Angeles or Tokyo were built on seismic fault lines or volcanic
soil; Hong Kong seems to have been built on contingency, on geographic and
historical accidents, shaped by times and circumstances beyond its control and by
pragmatic accommodation to events” (Abbas 1997). Hong Kong experienced gains
and losses. The transitioning immigrants improved its culture and technology, and
money escaped from Shanghai after the communists came to power in 1949.
Therefore, Shanghai had the dominant influence over the culture.2
Although boasted as a sample of “laissez faire” economic policy and “active
non-intervention,” the urban architecture of the period was characterized by strong
government leadership and specific investment, in the types of public housing and
buildings constructed. Settling the refugees, providing shelters for low-income
people, regulating the developmental potential and dense conditions, building
schools and hospitals—all of these active governmental measurements thoroughly
modernized an otherwise dilapidated port city full of squatter areas. As Castells
et al. concluded, millions of people lived in a “realm of collective consumption”
due to the government’s housing and social welfare endeavors.3 Partly because
of the rigorous economic situation, government buildings were designed with
authoritative modernist language, mainly designed by expatriate architects in the
public sector. The architectural magazine at the time reflected an enthusiastic
pursuance of modernist method (Tan and Xue 2013).
Early in 1967, decolonization began silently in Hong Kong “because Britain was
set on a course of withdrawal” (Fauer 2003). Hong Kong gradually decided its own
developmental path. More Chinese elites began participating in political and
administrative affairs. The installation of new governor Sir Crawford Murray
MacLehose in 1971 marked a new economic era and social life in the territory. To
be considered one of the greatest governors, Sir Crawford introduced more social

2
Harvard University Professor Leo Lee called Hong Kong’s culture in the 1950s “Shanghainesed.”
See (Lee 1998). The architects from Shanghai were active in this period, a fact that partly supports
Lee’s judgement.
3
“Collective consumption” is used to describe people in the “developmental nations,” where
housing and other welfare are mainly supplied by the government. See (Castells et al. 1991).
xii Preface

welfare and public services to thoroughly cure the society.4 The governor and his
cabinet established a new way of governance: “As for Hong Kong, its very lack of
resources or means of being independent was always curiously enough a factor for
its favor: it meant that more could be gained all around by making the city work as a
port city—by developing infrastructure, education, international networks. This was
a position that both the colonizer and the colonized could agree on, a position of
cute correspondence or collusion” (Abbas 1997).
Under this “collusion” and consensus, private investments started to surge,
especially those from full-fledged Chinese (family) consortiums. In many ways,
their financial forces surpassed those of the government and the old-brand British
companies and merchants. The government was keen to introduce these (Chinese)
elites to the Legislative, Executive and Urban Councils. The private sector, private
and public cooperation and semi-public sector (e.g., mass-transit railway [MTR])
dominated urban construction. This situation was quite different from that seen in
the 1950s and 1960s. A watershed moment occurred in 1971, when the government
and private forces led Hong Kong through its colonial years in the last half-century
in two stages, respectively. The government channeled economic activities into a
more thriving direction.
After 1970, Hong Kong’s economy gradually boomed and its society found
stability. From 1971 to 1997, Hong Kong saw its economy take off and witnessed
the prosperity and internationalization of the city. A significantly important factor
supporting Hong Kong’s economy was the open-door policy adopted on the
Chinese mainland in 1978. After 28 years behind the iron curtain, China opened its
windows and let its people see the affluent lifestyles, advanced technologies, and
management practices of Western countries. However, the West was located far
away, with the nearest example being economically successful Hong Kong. China’s
patriarch Deng Xiaoping (1904–1997) circled the four special economic zones on a
map—Shenzhen, Zhuhai, Shantou and Xiamen—all of which were located in
southern China and close to the capitalist world of Hong Kong, Macau and
Taiwan.5 The intention of China to learn about capitalist (economic) success was
obvious.
People and companies on the Chinese mainland were eager to learn from the
West, and multinational corporations showed an intention to enter the China
market. Hong Kong acted as a transition point that collected money from both
sides.6 Meanwhile, the opened Pearl River Delta provided ample land and labor for
Hong Kong’s manufacturing industry. Factories in Hong Kong were moved

4
In most of the history books about Hong Kong, Sir Crawford Murray MacLehose was warmly
lauded as a leader who brought Hong Kong into a new era. The main measurements are social
welfare, public services and eliminating bribery. See (Cheng 2007).
5
For more about modern and contemporary Chinese history and Deng Xiaoping’s achievements,
see (Spence 1990) and (Goodman 1994).
6
Hong Kong gained from both the Western and Chinese sides in the early years of the open-door
policy. See (Zweig 2002). Such gains also took place in architectural design. See (Xue 2006)1 and
(Xue 2006)2.
Preface xiii

northward to Shenzhen, Dongguan, Shunde and other towns in Guangdong

Province. These factories made products in China and traded from Hong Kong. The
land in Hong Kong was freed for office buildings. In 1997, the tertiary and service
industries in Hong Kong contributed 85 % of the city’s GDP.7 The city transformed
from a light-industrial base into a service center. Supplied with all of the preceding
advantages in a “borrowed place and borrowed time,” the people in Hong Kong
created an economic miracle, growing its GDP steadily at 7–9 % annually over a
sustained period (Hughes 1976) and (Castells et al. 1991).
To support these changes, skyscrapers designed by international architects were
erected to soar over the central business district (CBD). Landmark buildings served
as headquarters for multinational companies and were glorified as physical land-
marks. To disperse the population pressure in the city center, new towns were
planned and accommodated the increasingly expanding middle class.
Consequently, MTR was developed and transit-oriented development (TOD) was
enacted for the convenience of residents and the working class.
The diverse and vital economic development since the 1970s was led by private
forces. The society and people tended to earn more money instead of political
disputes. The austere modernist design language was gradually replaced by more
decorations and somewhat “post-modern” manner. The architectural magazines
with academic inquiry folded and gave way to more commercial trade magazine
(Xue et al. 2016).
The early 1990s saw the end of the Cold War and the “end of history” around the
world.8 During this period, Hong Kong was proceeding toward the sovereignty
transition. After Hong Kong is returned to China, it was no longer a British colony
and outpost, instead it would merge to the network of Pearl River Delta and will
lead China towards the world with its unique system. After 1997, Hong Kong
society became more open, civic-oriented and democratic as the world entered a
globalized, informational, and consumerist era. People enjoyed more individual and
materialistic lifestyles, convenient communication and freedom of speech and civic
life. Furthermore, Hong Kong’s town planning, urban design, heritage conservation
and sustainable development attracted societal attention and engaged the active
participation of the public.9 The professional cooperation between the Chinese
mainland and Hong Kong also became more interactive.
Based on the preceding understanding of Hong Kong’s contemporary history,
this book is divided into three parts, with Part I covering the post-war period to
1971, Part II covering the period of 1972–1997 and Part III covering the post-1997
period. Each chapter discusses a particular topic.

7
For more about the growth of the tertiary industry in Hong Kong, see (Zheng 2016).
8
I borrow the concept of Harvard University Professor Francis Fukuyama. See his influential book
(Fukuyama 1992).
9
In the twenty-first century, all public buildings require design competition or tendering within a
“two-envelope system”—one economic, and one design professional. Many public projects have
undergone numerous public hearings and consultations. See (Cheng 2007).
xiv Preface

Chapter 1 describes the post-war reconstruction in Hong Kong and how the
government used resettlement housing to soothe the society and support new
industries when thousands of workers required shelter. Chapter 2 analyzes the
planning and design of public housing and buildings in tandem with their Western
counterparts. The pioneers of the modernist architectural movement drew blueprints
for ideal urban living in the 1920s and 1950s. Their dreams were realized in the
crowded Far East. Expatriate British architects in the Hong Kong government
brought in fresh ideas of modernist design and provided examples for their peers.
Chapter 3 categorizes the different types of architects and examines the strategies
they adopted during the post-war reconstruction period. Educated in the US and
UK, the first generation of Chinese architects, who had escaped from mainland
China in 1949, filled the gap before the local talents were trained and matured. This
chapter is devoted to “immigrant architects” and supplements studies of the first
generation of Chinese architects and their achievements on the Chinese mainland.
Chapter 4 reviews the evolution of government control and building regulations. To
scientifically manage the urban architecture on the narrow land available, the
government continuously updated the building regulations, which forcefully shaped
the appearance of the buildings on the Hong Kong streets. The constraints both
challenged and inspired developers and architects.
Chapters 1–4 mainly refer to the timeframe of 1946–1971. Their discussions of
certain building types such as public housing and buildings focus on cases seen in
later years so that readers may comprehend the fully evolving picture of these types
of buildings and their development tracks.
With the enhancement of quality of life and an increase in the middle-class
population, private housing started to thrive in the 1970s, driven by the growth of
powerful (local Chinese) commercial developers. To begin Part II, Chap. 5
describes several representative private residential estates from the period. Most
commercial developments are gated communities decorated with classical archi-
tectural clichés. On the contrary, the examples provided in Chap. 5 exhibited a
forward-looking spirit and contributed to an active street life. Chapter 5 also depicts
the evolution of the shopping mall in Hong Kong in terms of its design charac-
teristics and why such buildings have flourished. Given the increasing popularity of
consumerism, which has led the world economy, the shopping mall has arguably
become a quasi and alternative “public space” for people living in narrow envi-
ronments. Chapter 6 considers the “rail town” and mega-structures that attempt to
solve the problems encountered in high-density cities. Such crowding problems
challenge most East Asian cities. First proposed in the Western world, TOD also
made its way to Hong Kong. New towns, TOD and public-private partnerships are
mutually indispensable in achieving a compact city.
A colony is formed to connect with the outside world and outside forces. As
Robert Home pointed out, “while the concept of the colonial city is still useful for
the development theory, all cities are in a way colonial. They are created through
the exercise of dominance by some groups over others, to extract agricultural
surplus, provide services, and exercise political control” (Home 1997, p. 2). King
also argued that the colonial city was the forerunner of the current global metropolis
Preface xv

(King 1990). As Hong Kong began to take its own path, the wave of globalization
arrived at its shores. Globalization is a process of interaction and integration
between the people, companies and governments of different nations, a process
driven by international trade and investment and aided by information technology.
Globalization affects and is affected by business and work organization, economics,
social-cultural resources and the natural environment (Globalization101 2016). The
International Monetary Fund identified four aspects of globalization: trade and
transactions, capital and investment movements, the migration and movement of
people and the dissemination of knowledge (International Monetary Fund 2016).
Chapter 7 depicts the work of international architects in Hong Kong in the
1980s, when the current CBD waterfront townscape was crystalized. Hong Kong
has been a stepping-stone for foreign architects’ expeditions in China. The con-
struction of a convention center in Wanchai and a new airport in Chek Lap Kok
represented the apex of this trend and injected confidence in the sovereignty han-
dover. Meanwhile, both local and expatriate Hong Kong architects alike started to
export their designs to China and Asian countries. The 1980s saw the heyday of
Hong Kong’s economy and architectural design.
Hong Kong’s awareness of the importance of finding roots increased when its
society accumulated a certain amount of wealth in the global era. The awareness
consciously resisted and subtly balanced the capitalist greed and cultural super-
market to some degree.10 Hong Kong architects discovered the potential and
challenges involved in their own land. Chapter 8 considers representative designers
and their works to this end. The explorative journey did not cease after 1997; rather,
the baton was passed to the new generation.
If the 50 years from 1946 to 1997 represented a rising trajectory of Hong Kong,
the 18 years after 1997 made its architecture more comprehensive, and as such
deserve a separate piece of the territory’s history. Part III highlights two salient
trends that have been witnessed in the last 20 years. The first is the conservation of
heritage buildings. The second is design competition and public consultation, both
of which have reflected Hong Kong’s buoying democracy and civic society. During
the economic boom in the 1980s, people were unaware of the importance of
conservation, and the government was able to decide and implement large-scale
infrastructural or building projects with little public engagement. This top-down
method was subverted when the political and social situation was transformed. In
the twenty-first century, any matter of historic value is highly sensitive and polit-
icalized. Design competitions bring some new ideas that affect local conventions,
and public consultation engages more stakeholders and citizens. Those who make
decisions about public buildings hear different voices and solicit many schemes.
However, the process is costly, noisy and time consuming.
From public housing and buildings to private housing and shopping malls, from
shantytowns to rail villages, from refugee architects to locally trained designers,

Gordon Mathews uses the term “cultural supermarket” to describe the abundant choices in life.
10

See (Mathews 2005).

xvi Preface

from one-way government decisions to public engagement, the last 70 years have
seen a wide range of building types and progress. The aforementioned chapter
topics chart the leap forward of Hong Kong from colony to global city from an
architectural perspective.
The three periods of Hong Kong modern architecture are listed in the following
table based on their driving forces and architectural outcomes. Although the table
contains preliminary ideas and contents that can be further adjusted, it shows the
rubric of the relationship between the causes and effects of architecture during the
70 years under examination.

Table 1 Summary of social conditions, driving forces and outcome of urban architecture in Hong
Kong
Period Social and economic Driving forces Outcomes in urban
conditions architecture
1946–1971 Unstable domestic and Settling refugees; Public housing;
international situations, clearance of squatter public buildings for
crises typical of the Third areas; housing for urgent societal
World; wave of low-income citizens; needs.
industrialization. government-led
modernity.
Demarcation Installation of Governor Sir Crawford Murray MacLehose in 1971.
event
1972–1997 Economy taking off; Driven by the property Large-scale private
shift from manufacturing market and private middle-class
to tertiary industry; investment, especially residential estates;
bridging China and the from Chinese capitalists. shopping malls;
Western world. CBD designed by
international
architects;
new towns and
TOD;
heritage buildings
giving way to
commercial
interests.
Demarcation Sovereignty returned to China in 1997.
event
1998–Now Bumps in economy; Civic society; Public and
economy slowing down; public engagement; institutional
economy gradually awareness of the buildings through
surpassed by neighboring importance of international design
competitive cities like sustainability and finding competitions;
Shenzhen, Shanghai and roots. green architecture;
Singapore; renovation of
divided opinions in heritage buildings.
society.
Preface xvii

In Search of Identities

The change in Hong Kong’s imprint from a colony to a global city inevitably
influenced several characteristics of the city’s architecture. First, after World War II,
colonies in Asia and Africa gradually achieved independence, strange flowers
grown from the local and Western cultures. When the wave of globalization pushed
forward, these former colonies soon became nodes of global cities such as
Singapore, Kuala Lumpur, Taipei, Hong Kong and Shanghai (semi-colony) and
played roles in the world economy. Although the imprint might not have been
obvious in the individual buildings, it was embodied in the continuous development
of the period. Chapters 2, 6 and 9 extend this observation.
Second, architectural design strategies were motivated by Hong Kong’s
high-density environment, hilly topography and compact infrastructure. Land
resources were always in short supply. When Sir Abercrombie enacted the Hong
Kong Plan in 1948, he was amazed that the city had “the highest density in the
world.” This density is now almost four to eight times its size during Abercrombie’s
era. On several university campuses, the height difference reaches hundreds of
meters. The mega-structure MTR stations and their vicinities form many “rail
villages” that accommodate almost half of the population. The territories’ high
density, hilly topography and “infrastructure urbanism” led to many special design
treatments and construction effects. Chapters 4–6 look at the designs implemented
to suit Hong Kong’s unique topographical and environmental situations.
Third, the pragmatism of the architecture developed over time. Hong Kong is
generally defined as a “city of materialism” when compared with other cities of
religion, political power and romance.11 A building’s function must be rational, and
the building should deliver its maximum usable or saleable floor space. A building
is a machine for living and working that yields commercial value. The traditional
relationship of “architect: building work” sometimes disappears in the city. The
commercial determination of the developers decides the building plan, while
architect only acts as an “Authorized Person” for drawing submission, and occa-
sionally “beautifies” the elevation. Although Hong Kong tourism materials portray
a red-sail junk positioned against a background of skyscrapers, ideas such as “in-
tegrating the East and West” and “custody of Chinese culture,” which have haunted
architects in mainland China and Taiwan, never burden Hong Kong architects. This
pragmatic attitude is also partly shaped by the city’s narrow lands, thrift-conscious
conditions and fast pace of life. Pursuing efficiency and mass production, elabo-
rating functions and exploiting technology advancements coincided with the design
principles of modern architecture. This modern architecture opposed the classical
(eclecticist) architecture that dominated the influential buildings of Hong Kong
before the war. Gaining global popularity after World War II, many architects and

11
See (Bell and De-Shalit 2011). The authors discussed nine cities, including Jerusalem, Montreal,
Singapore, Hong Kong, Beijing, Oxford, Berlin, Paris and New York, using their own “strolling”
anecdotes and extensive storytelling. Hong Kong’s ethos is defined as “materialism.”
xviii Preface

architectural educators adopted architectural modernism (Frampton 1992). The

expatriate British and some local architects designed a series of (public) works in
the 1960s and 1980s that demonstrated the features of modernist architecture,
including simplicity and clarity of form, the elimination of unnecessary decoration,
visual expression of structures, clear edges, the use of industrially-produced
materials and machine aesthetics. Chapters 2, 5, 6 and 8 provide examples of the
buildings that fit these categories.
From drawing board to concrete entity, a building is the result of the joint force
of a hundred hands, a thousand drawings, many machines and huge amounts of
material. However, the architect’s design is the soul of a building. After the war,
public housing and buildings were mostly designed and supervised by architects
from the Public Works Department who had come from Britain or other
Commonwealth countries. Through public buildings, the government achieved its
social plan and architects realized their ambitions. The second force of architects
came from the Chinese mainland (mainly Shanghai) after accumulating practical
experience for 20–30 years and serving clients from China. Local (trained) archi-
tects debuted in the 1970s. The third force comprised large (British expatriate) firms
such as Palmer & Turner, Leigh & Orange and Spence & Robinson, which had
been set up in the late nineteenth century and survived over several generations.
Since 1980, international architects have participated in the design of corporate
headquarters. Chapters 2, 3, 7, 8 and 10 provide details about how these architects
make their brainchildren. The conclusion foresees the “made in Hong Kong” design
and its future potential.
Architecture is the container of life. Every era has its own architecture. In the
years when women wore qipao12 and boat ferries were the only means of crossing
the harbor, tenement housing and the first generation of public housing sheltered the
Chinese people. The information and digital age requires more sophisticated,
comprehensive and flexible architectural spaces. The text and illustrations included
in this book demonstrate buildings from decades ago and in part represent the living
scenarios and paces of former generations. Regardless of their lengths, the fol-
lowing chapters serve to delineate Hong Kong’s transition from colony to global
city from an architectural perspective. To avoid exhaustive descriptions, the
chronology in the appendix supplements the major events in the construction of
modern Hong Kong.
The 1990s saw the emergence of globalization and building products in Hong
Kong. The last 70 years of architectural development in Hong Kong present
interesting contrasts and rich colors. Most of the following chapters were developed
from independent research papers that were either working papers or published in
journals.13 These papers represented the outcomes of the research team over the

12
Qipao, an old-style Chinese woman’s cloth popular in the 1920s–1960s. It is sometimes seen as
a symbol of traditional beauty in the Republic of China. See (Lee 1999).
13
See the chapter notes and reference bibliography.
Preface xix

past five years. Although the chapters are grouped by period in Parts I–III, each
chapter can be read as a topical paper.
An author requires a platform to launch his inquiry. My 25 years of observation,
experience and contemplation in Hong Kong are reflected throughout this book.
Inspired by Bell and de-Shalit’s book, which captured the authors “strolling”
through nine Eastern and Western cities in addition to providing strict academic
accounts (Lee 1999), I add a personal account of a specific Hong Kong environment
at the end of every chapter in italics. According to Walter Benjamin (1898–1940),
this attitude of flâneur or “civicism”14 combines personal experience and emotion
with the macro narrative of urban architecture for the benefit of readers. My life
experiences in other Chinese cities, the U.K., the U.S. and other countries allow me
to consider the “ethos” and building types in Hong Kong with a degree of sensitivity.
The selection and prioritizing of chapter topics, buildings, events and people are
driven by my understanding of Hong Kong’s values. The insertion of personal
experiences and stories may be challenged as superficial and impressionistic. The
profound masters’ works mentioned previously should address these concerns.
Urban scholar Anthony King also described his findings in relation to traveling and
moving to new places (King 2004).15 As we are convinced that the ultimate purpose
of architecture is to better the lives of people, a description of life within the
architectural context better illustrates the subtle quality of the built environment. In
past decades, some “academic” architectural journals have served only to boost
individual ideas such as Descartes, Husserl, Heidegger, Merleau-Ponty and Derrida
rather than physical buildings themselves. It is time to counterbalance this trend.
Looking at the Far East, Shanghai was once a splendid metropolis in the 1920s
and 1930s. When the European cities were limiting their building height to 80 feet,
Shanghai was building skyscrapers from 18 to 24 stories high in the 1930s. Its
building height was just the second after that of New York City (Denison and
Guang 2006, 2008). After 1938, Shanghai was dragged to Sino-Japan war, internal
war and behind the iron curtain during Mao’s leadership. Shanghai and other
Chinese cities picked up from 1978 when the open-door policy was adopted.
During Shanghai’s absence in the urban and skyscraper construction, Hong Kong
timely took Shanghai’s talent/fund and relayed to build capitalism and skyscrapers.
Since 1950, various parts of Greater China have taken their own paths. Mainland
China implemented a socialist planned economy and in 1978 embraced the open-door
policy. Design institutes have designed buildings in mainland China as part of the
national plan. “National form and socialist” content has been highlighted in the
official buildings of Beijing. In Taiwan, official building design has been influenced

14
Walter Benjamin (1898–1940) was a French social scientist. He invoked the image of the flâneur
—the man who walks aimlessly through the street—as a way of examining the rise of capitalism,
consumerism and urbanism in nineteenth century Paris. See (Benjamin and Tiedemann 1999).
“Civicism” was a term advanced by Bell and de-Shalit, who argued that loving a city was easier
than loving an abstract state. See (Bell and De-Shalit 2011).
15
In this intimate and comprehensive book, the author introduced his life experiences in Britain
and the United States.
xx Preface

more by the Beaux-Arts method, and architectural design has inherited Japanese and
American conventions.16 During the period of marshal law, architecture reflected an
official ideology, similar to the situation in mainland China. When marshal law was
lifted, modernist flowers blossomed (Shyu and Wang 2008; Fu 2014). In Macau, the
main construction took place after large-scale reclamation and the construction of
ocean bridges, with talented Portuguese architects playing a major role.17
Compared with architects in other areas of Greater China, Hong Kong architects
were less affected by ideology. At first, they embraced the modernist principles
without hesitation when forced to face the problems of mass construction and
limited budgets. This was apparent in a series of public buildings constructed in the
1950s and 1960s. In tandem with the worldwide trend, design standards and tastes
were much better than they were in other areas of Greater China. Since the 1970s,
backed by the solid design and management abilities they accumulated in past
decades, Hong Kong architects have sustained this momentum and taken their
designs to mainland China, Taiwan and Macau. This book intends to determine
how they built this momentum. I sincerely hope that it provides fresh material for
analyzing the architectural streams in Greater China and the rest of Asia.

References

Abbas, A. (1997). Hong Kong: culture and the politics of disappearance. Minneapolis: University
of Minnesota Press.
Akers-Jones, D. (2004). Feeling the Stones: reminiscences by David Akers-Jones. Hong Kong:
Hong Kong University Press.
Architectural Services Department (ASD). (2006). Post 97 public architecture in Hong Kong.
Hong Kong: Architectural Services Department, HKSARG.
Bell, D., & De-Shalit, A. (2011). The spirit of cities - why the identity of a city matters in a global
age. Princeton: Princeton University Press.
Benjamin, W., & Tiedemann, R. (1999). The arcades project. Cambridge, Mass.: Belknap Press.
Blyth, S., & Wotherspoon, I. (1996). Hong Kong remembers. Hong Kong: Oxford University Press.
Bristow, M. (1984). Land Use Planning in Hong Kong: history, policies and procedures. Hong
Kong: Oxford University Press.
Bristow, R. (1989). Hong Kong’s new towns: a selective review. Hong Kong: Oxford University
Press.
Castells, M., Goh, L., & Kwok, R. (1991). The Shek Kip Mei syndrome - economic development
and public housing in Hong Kong and Singapore. London: Pion.
Chen, Y. (2014). Hong Kong: a city state - how to restore its local culture. Hong Kong: Tian
chuang press. 陳雲. (2014). 香港城邦論II—光復本土. 香港: 天窗出版社有限公司.

16
For more about the general development of modern Chinese architecture, see (Xue 2006)1, (Zhu
2009) and (Xue 2010).
17
The scholarship related to Macau architecture was based mainly on its colonial history and
heritage buildings from the 16th to early 20th centuries. For example (Liu and Chen 2005).
Modern architectural development since 1960 is rarely covered in both the Chinese and English
literature.
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
Preface xxi

Cheng, J. (2007). The Hong Kong Special Administrative Region in its first decade. Hong Kong:
City University of Hong Kong Press.
Cheng, P. (2000). Hundred Years of Kowloon Street. Hong Kong: Joint Publication Ltd. 郑宝鸿.
(2000). 九龙街道百年. 香港: 三联书店.
Ching, M., & Faure, D. (2003). A History of Hong Kong 1842–1997 (2nd ed.). Hong Kong: Open
University of Hong Kong.
Denison, E., & Guang, Y. (2006). Building Shanghai: the story of China’s gateway. Hoboken,
New Jersey: Wiley-Academy.
Denison, E., & Guang Y. (2008). Modernism in China - architectural visions and revolution. New
York: John Wiley & Sons Ltd.
Denison, E., & Guang, Y. (2014). Luke Him Sau, architect. Chichester: John Wiley & Sons Inc.
Fang, Y. (2006). One building two system – the opportunity and challenge of Hong Kong
architecture. Hong Kong: Wan Li Book Co. 方元 (2005). 一樓兩制 - 香港建築的機遇和挑
戰. 香港:萬里機構,萬里書店.
Fauer, D. (2003). Colonialism and the Hong Kong Mentality. Hong Kong: Centre of Asian
Studies, The University of Hong Kong.
Frampton, K. (1992). Modern architecture. London: Thames and Hudson.
Fu, C. (2014). A history of modern architecture in Taiwan. Taipei: Architectural Institute of
Taiwan.
Fukuyama, F. (1992). The end of history and the last man. New York: Free Press.
Girard, G., Lambot, I., & Goddard, C. (2011). City of darkness. Chiddingfold: Watermark.
Globalization101. (2016). What Is Globalization?. Globalization101.org. Retrieved August 28,
2015 from http://www.globalization101.org/what-is-globalization/
Goodman, D. (1994). Deng Xiaoping and the Chinese revolution. London: Routledge. Retrieved
August 28, 2015.
Gu, D. (2011). Chung Chi original campus architecture. Hong Kong: Chung Chi College, Chinese
University of Hong Kong.
Home, R. (1997). Of Planting and Planning: the making of British colonial cities. London: E &
FN Spon
Hughes, R. (1976). Borrowed place, borrowed time: Hong Kong and its many faces. London:
Deutsch.
International Bank for Reconstruction and Development,. (2014). World Development Report,
1990-2014(1st ed.). New York: Oxford University Press. http://siteresources.worldbank.org/
INTPOVERTY/Resources/WDR/English-Full-Text-Report/toc.pdf
International Monetary Fund,. (2016). Globalization: threats or opportunity. Washington, D.C.:
IMF Publications.
King, A. (1990). Global cities: post-imperialism and the internationalization of London. London:
Routledge.
King, A. (2004). Spaces of global cultures: architecture urbanism identity. London: Routledge.
Lai, L. (1997). Town Planning in Hong Kong, a critical review. Hong Kong: City University of
Hong Kong Press.
Lai, L., & Fong, K. (2000). Town Planning Practice: context, procedures and statistics for Hong
Kong. Hong Kong: Hong Kong University Press.
Lampugnani, V., Pryor, E., Pau, S., & Spengler, T. (1993). Hong Kong architecture—the
aesthetics of density. New York: Prestel Verlag.
Lee, L. (1999). Shanghai Modern: the flowering of a new urban culture in China, 1930–1945.
Cambridge, Mass.: Harvard University Press.
Lee, L. (1998). Hong Kong: as Shanghai’s otherness. Dushu, (12), 18–23. 李欧梵. (1998). 香港,
作为上海的“她者”. 读书, (12), 18–23.
Leung, M. (1999). From Shelter to Home: 45 Years of Public Housing Development in Hong
Kong. Hong Kong: Hong Kong Housing Authority. 梁美仪 (1999). 家 – 香港公屋四十五年.
香港: 香港房屋委员会
xxii Preface

Leung, A., & Yiu, C. (2004). Building dilapidation and rejuvenation in Hong Kong. Hong Kong:
Hong Kong Institute of Surveyors and City University Press.
Li, P. (2012). Governing Hong Kong: insights from the British declassified files. Hong Kong:
Oxford University Press. 李彭广 (2012). 管治香港- 英国解密档案的启示. 香港: 牛津大学
出版社
Liu, X., & Chen, Z. (2005). Heritage architecture of Macau. Nanjing: Southeast University Press.
刘先觉,陈泽成 2005 澳门建筑文化遗产 南京:东南大学出版社
Lu, H., & Chan, L. (1998). The Introduction of Urban Planning in Hong Kong. Hong Kong: Joint
Publishing Ltd. 卢惠明、陈立天 (1998). 香港城市规划导论. 香港: 三联书店.
Lui, T. (2012). The 1970s we might know. Hong Kong: Chung Hwa Book Co. 吕大乐. (2012).
那似曾相识的七十年代. 香港: 中华书局.
Mathews, G. (2005). Global culture/individual identity: searching for home in the cultural
supermarket. London: Routledge.
Peng, H. (1990). Hong Kong architecture. Beijing: China Architecture and Building Press. 彭华亮
主编. (1990). 香港建筑. 北京:中国建筑工业出版社.
Shyu, M. S., & Wang, C.-H., (2008). Rustic & poetic - an emerging generation of architecture in
postwar Taiwan. Taipei: Mu Ma Press. 徐明松, 王俊雄 (2008).粗旷与诗意:台湾战后第一代
建筑. 台北 木马文化.
Shelton, B., Karakiewicz, J., & Kvan, T. (2011). The making of Hong Kong-from vertical to
volumetric. New York: Routledge.
Spence, J. (1990). The search for modern China. New York: Norton.
Tan, Z., & Xue, C. Q. L. (2013). Trade magazines and the reflections on cities—about the
contemporary urbanism of Hong Kong (1965-1984). Architectural Journal, (11), 14–19.
谭峥、薛求理(2013). 专业杂志与城市自觉—创建关于香港的当代都市主义(1965-1984).
建筑学报, (11), 14–19.
Tang, B., Chiang, Y., Baldwin, A., & Yeung, C. (2004). Study of the integrated rail-property
development model in Hong Kong. Hong Kong: Research Centre for Construction & Real
Estate Economics, Dept. of Building & Real Estate, Faculty of Construction & Land Use, the
Hong Kong Polytechnic University.
Walker, A., & Rowlinson, S. (1990). The building of Hong Kong. Hong Kong: Hong Kong
University Press.
Wang, G. (1997). Hong Kong History: new perspective. Hong Kong: Joint Publication.
Welsh, F. (1997). A history of Hong Kong. London: HarperCollins.
Woo, M. (2005). Hong Kong Style. Hong Kong: TOM (Cup Magazine) Publishing Ltd. 胡恩威
(2005). 香港风格.
Xue, C. Q. L. (2006).1Building a revolution: Chinese architecture since 1980. Hong Kong: Hong
Kong University Press.
Xue, C. Q. L. (2006).2The global impact: overseas architectural design in China. Shanghai:
Tongji University Press.
Xue, C. Q. L. (2010). World architecture in China. Hong Kong: Joint Publishing Ltd.
Xue, C. Q. L., Tan, Z., & Xiao, Y. (2016). Architecural magazine in Hong Kong for a century.
World Architecture, 36(1), 40–44.
Yeung, Y., & Wong, K. (2003). Fifty years of public housing in Hong Kong: a golden jubilee
review and appraisal. Hong Kong: Chinese University Press.
Zhang, Z., & Lau, S. (1998). City Image of Central, Hong Kong. Beijing: Pace Publication Ltd.
张在元, 刘少瑜. (1997). 香港中环城市形象. 香港:贝思出版公司.
Zheng, K. (2016). Industry upgrading and shifting in Hong Kong. Doc.mbalib.com. Accessed 23
May 2015. http://doc.mbalib.com/view/496cb46082e8ebea3cd71d69f1df267c.html Accessed
23 May 2015.
Zhu, J. (2009). Architecture of modern China. London: Routledge.
Zweig, D. (2002). Internationalizing China: domestic interests and global linkages. Ithaca:
Cornell University Press.
Acknowledgement

Thanks to the open-door policy adopted in China in 1978, an apprentice from a

steel casting and tempering plant entered college. One thing that has left a deep
impression during my formative years in the 1980s was the design of Jinling Hotel
in Nanjing. I remember standing in the city center during my visit to Nanjing,
looking up at 37-story high Jinling Hotel—which was designed by a firm based in
Hong Kong, P&T Architects & Engineers Ltd. At the time, it was a much-talked
about design in the Chinese architectural circle. I began to appreciate Hong Kong as
one of the architectural design powerhouses.
In the Science Hall of Shanghai, Dr. Tao Ho and other Hong Kong architects
delivered a different “Chinese voice” to the students and professionals in Shanghai.
In 1989, I was staying for nine months in Hong Kong, a distant outpost in relation
to the Chinese capital that was overwhelmed by a dramatic political storm at the
time. That short stint ushered in a longer (or perhaps permanent) stay that started in
1995—an academic nomadic found his oasis at the tip of the South China Sea.
Without the encouragement, guidance and help from Professors Dai Fudong, Yuan
Sitao, Xiang Bingren, David Lung, Stephen Lau, Sivaguru Ganesan and Julie Mo,
I would never have imagined settling down in Hong Kong.
While I was busy compiling books and writing papers on contemporary Chinese
architecture and overseas architectural design in China, friends reminded me that no
proper study had been done on Hong Kong architecture. That triggered my interest
and I began to pay attention to the surrounding architectural details, which we
normally take for granted. Preliminary exploration brought in several grants from
CityU’s internal funding and later the National Natural Science Foundation of
China (NSFC, Project No. 51278438), which made the investigation and this book
possible. I sincerely thank the reviewers and the committee at NSFC.
I owe a great debt to my mentor, Mr. Chung Wah-nan, a widely respected
predecessor in Hong Kong modern architecture, who filled me with the knowledge
of the Hong Kong society, its people and building designs. Mr. Chung continuously
instills Chinese factors into architectural design and urban construction in his
architectural design practice, writing and lectures. His instructions and noble

xxiii
xxiv Acknowledgement

intellectual spirit have nourished me in many ways. Hong Kong architects like Mr
Chung Wah-nan are the heroes of this book. I have followed their works and
instructions and tried to weave their creations into this volume. I would also like to
thank Tao Ho, Andrew Lee King-fun, James Kinoshita, Remo Riva, Rocco Yim,
Simon Kwan, Patrick Lau, Ronald Philips, Raymond Fund, Dominic Lam, John
Cheng, Nicholas Lai and Corrin Chan.
Conversations with my colleagues and friends have enriched my understanding
of Hong Kong and its transition from 20th to 21st centuries. I would like to express
my gratitude to Raymond Wai Man Wong, Kevin Yap, Brian Mitchenere, Gu
Daqing, Jia Beisi, Stan Fung, Pu Miao, Wang Jun and Chen Longgen.
My study of the urban architecture of Hong Kong was in parallel with my
observation of new architectural developments in mainland China, Taiwan and
Macau. The research project is supported by my colleagues, assistants and students.
They are Lu Yi, Li Lin, Carmen Tsui, Tan Zheng, Zou Han, Xiao Jing, Ding
Guanghui, Yin Ziyuan, Zang Peng, Liu Xin, XiaoYingbo, Chan Ka Chun, Zhai
Hailing, Li Yingchun, Hui Ka Chuen, Ma Luming, Chan Chiu Kwan, Vivian Lo
and Kwan Young Yee.
The content of the book was first presented in a Chinese book: Contextualizing
Modernity: Hong Kong Architecture 1946–2011, published by Commercial Press
of Hong Kong in 2014. The book was warmly accepted when it was published and
entered the bestseller list in Hong Kong. My special thanks to Dr. Han Jia for her
insight and meticulous work, as well as to her supervisor Mao Yongbo and the
editorial team.
After listening to the feedback on the Chinese book, I have re-written the
materials in the English edition. Thanks to the decision of Leana Li and comments
from anonymous reviewers, I feel honored that this book is ranked among the
Springer social science list. Leana Li and her team deliver the book in an academic
manner.
Drawings and pictures are an indispensable part of an architectural book. In
addition to the above design masters, many other people and organizations have
kindly provided well-appreciated images used in the book. Here, I would like to
thank: Edward Stokes, Bryan Lu, Bernard Lim, Weijin Wang, Chris Law, Shirley
Surya, James Law, Winston Shu, Chan Lai Kiu, Wong Suen Kwok, CityU, PolyU,
HKU and government departments. In the past 70 years, many buildings have been
built and demolished, but the hand-made drawings from these design masters are
largely kept in the government departments or archives. When I read those faded
ink lines or documents from decades ago, my heart was filled with awe and respect
for the architectural accomplishments of the past era. These documents allow us to
have a close look of the Hong Kong past. We can’t help but to thank the people
who have kept our past. This book also aims at keeping and reconstructing the
architectural history of the island, especially the history of the buildings that once
sparkled brilliantly and later ended up in dry rot.

Summer 2016 Charlie Q.L. Xue

Contents

Part I Government Led Modernity

1 Reconstruction and Resettlement After the War . . . . . . . . . . . . . . 3
1.1 Dilapidated City After the War . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
1.2 Planning for the Fifty Years . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
1.3 Sheltering Refugees . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
1.4 Supporting the Industry . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
1.5 Conclusion: Resettling for Normal Life. . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
2 Modernism Coming to Town—Government Low-Cost
Housing and Public Buildings. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
2.1 Welfare Housing and Modernist Architectural Ideal . . . . . . . . . 22
2.2 Mass Production of Public Housing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
2.3 Living Machine with Human Touch . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
2.4 Public Building—Social Consciences . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
2.5 Conclusion: “Public” for the Societal Betterment . . . . . . . . . . . 51
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
3 Design Forces and Their Strategies . . . ....... ........... . . . 55
3.1 Large Design Companies . . . . . . ....... ........... . . . 56
3.2 Chinese Architects . . . . . . . . . . . ....... ........... . . . 71
3.3 From Shanghai to Hong Kong . . . ....... ........... . . . 77
3.4 Injecting New Blood . . . . . . . . . ....... ........... . . . 89
3.5 Conclusion: Filling the Gap in the Post-War Reconstruction . . . 93
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ....... ........... . . . 94
4 Government Control, Building Regulations and Their
Implications. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
4.1 The Origin of Building Control in Hong Kong . . . . . . . . . . . . 97
4.2 Control of Density . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

xxv
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
ketten szótlanul ettek. A két asszony beszélgetett, a gyerekek
nevetgéltek, ők mind a ketten a tányérjukra hajoltak, csak néha
néztek körül vizsgálódva és elkapták a fejüket, ha az egymás
tekintetére akadtak.
Iván másnap reggel találkozott Juliskával, a Péter feleségével a
lépcsőn. Az asszony félrevonta.
– Iván, kérlek, – mondta izgatottan – mit beszéltetek tegnapelőtt
éjjel Péterrel én rólam?
Iván megzavarodott.
– Istenem, – mondta, – tudom is én. Be voltunk rugva. Miért?
– Mert Péter agyongyötör engem. Egész éjjel nem aludtunk. Hidd
el: majd megvert. Azt mondja, kiderült rólam, hogy alávaló teremtés
vagyok; és hogy te gazember vagy. És hogy nem félek-e, hogy
megöl… Hát miért? Mi történt?
Iván válaszolni akart, az asszony azonban ijedten hallgatózott,
azután elsurrant az ebédlő felé. Péter jött le a lépcsőn. Álmatlan,
fáradt arccal. Karikás szemmel jött lefelé; meglátta az elsurranó
asszonyt és düh szikrázott fel a szemében. Odalépett a bátyjához.
– Iván, – mondta neki rekedten, – ha azt akarod, hogy
szerencsétlenség történjék, hát az meglesz.
– Mi bajod?
– Juliskával beszélgettél!
– Vele beszélgettem. Hát aztán?
– Ebből emberhalál lesz.
– Péter, te meg vagy őrülve. Azért mert Juliskával
beszélgettem?… Hát aztán. Minden nap százszor beszélgettem vele
eddig és sohasem jutott eszedbe…
 Péter összeszoritott szájjal, csendes gyülölettel nézett a bátyjára
és rosszindulatuan mondta:
– Ugy látszik, elfelejtetted, mit voltál szives nekem tegnapelőtt
éjjel elárulni. Most le akarod tagadni?
– Dehogy akarom. Részeg voltam.
– De kiöntötted a szivedet. Amit mondtál, az igaz volt.
– Hát aztán! De nagy dolog… Igazán érdemes ilyen lármát csapni
érte.
– Ugy? Azt hiszed, hogy nem érdemes. Azt kotyogtad ki, hogy…
Gyalázat… Aljasság.
– Péter, meg vagy őrülve.
Péter csikorgó foggal támadt neki:
– Hogy merted, hogy merészelted… Juliskát… megkivánni… Hogy
mertél ilyen szemmel ránézni…
Ökölbe szoritott kézzel állott előtte. Iván hátralépett és haragosan
káromkodott egyet.
– Az istenfáját, – mondta, – ez mégis csak sok. Hát te hogy
mertél Etelbe szerelmes lenni?
– Az egészen más, – felelte Péter dühösen.
– Dehogy egészen más. Az tökéletesen ugyanaz. Még nagyobb
gazság. És most fogd be végre a szádat.
– Fogd be te.
Haragosan orditottak mind a ketten és már csaknem elcsattant az
első pofon, amikor odajött hozzájuk Etel, az Iván felesége.
– Ne kiabáljatok itt, – mondta ijedten és méltatlankodva. – A
cselédek hallják. Ha van valami elintézni valótok, gyertek be az
ebédlőbe.
Bementek az ebédlőbe. A reggelizőasztal meg volt teritve, de
nem ültek le hozzá. Iván leült az ablakba és kinézett a kertre. Péter
haragosan járt fel és le.
– Hát mi bajotok van? – kérdezte Etel.
Nem válaszoltak. Az asszony vállat vont.
– Hát gyertek legalább reggelizni, – mondta nekik.
Péter megmordult:
– Azzal az urral én nem ülök egy asztalnál.
Iván fenyegető arccal állott fel.
– Péter, – mondta, – fogd be a szádat.
– Gazember! – felelte Péter.
Ökölre akartak menni, de a két asszony közbevetette magát.
Juliska sirni kezdett, Etel pedig reszkető hangon mondta:
– Most azonnal beszéljétek el, mi bajotok van.
Péter gunyosan intett Iván felé.
– Az az ur nem engedi ám. Fél tőle.
– Én nem félek, – felelte Iván dacosan. – Tőlem elmondhatod, ha
olyan izetlen szamár vagy.
– Elmondhatom?
– El.
Péter nagy lélegzetet vett és odafordult Etelhez:
– Hát hallgass ide, Etel. A kedves férjed tegnapelőtt éjjel közölte
velem…
 Elmondta az Iván vallomását. Azután egy széles mozdulattal,
amely ilyesmit jelentett: »hát tessék!«, kiszolgáltatta Ivánt Etelnek
és várta, mi történik. Mielőtt azonban Etel szólhatott volna, Iván
felemelte a kezét és ezt mondta:
– És most hallgass ide te, Juliska. Miután én ezt részeg fővel
elmondtam, a kedves férjed kijelentette…
Elmondta a Péter vallomását és ő is egy ilyenféle mozdulattal
fejezte be: »hát tessék!«
Csend lett. Zavarodottság. A két férfi elfordult. Etel szólalt meg:
– Ez az egész? – kérdezte.
Péter visszafordult:
– Igenis, ez az egész, – mondta haragosan. – Neked ez nem
elég? Nekem éppen elég. Tökéletesen elég. És minthogy nem
akarom, hogy több is történjék – ha ugyan nem történt már – hát el
is költözöm innen. Egy percig sem maradok egy házban ezzel az
urral.
– De Péter! – mondta Juliska.
– Ah, te szeretnél itt maradni? – kiáltotta rá Péter.
Juliska ijedten hallgatott el. Etel azonban ráütött az asztalra.
– Péter, – mondta – igazán meg vagy bolondulva. Nekem éppen
annyi okom van a haragra, mint neked… Azaz, hogy neked nincs rá
okod. Te sem vagy jobb Ivánnál. Minden férfi egyforma. Piszkos
gondolkozásu. És ostoba is. Mert mit lármáztok most? Sértődésre
csak Juliskának van oka, meg nekem. Te megbántottál engem
gondolatban és Iván megbántotta Juliskát. És most még te lármázol?
Nekem végre is mindegy, ha elmentek. De ostoba vagy, ha elmégy.
Legalább is gondold meg a dolgot. Várj egy hétig. És mindenekelőtt
üljetek le reggelizni.
– Én elmegyek – mondta Péter dacosan.
 – Jó. De most ülj le reggelizni.
Péter leült és mogorván enni kezdett. Iván leült az asztal másik
végére és a csészéje fölé hajolt. Előbb hallgatás volt, azután a két
asszony beszélgetni kezdett.
A reggeli végén Péter nem mozdult. Várta, hogy Iván menjen el.
Iván végre felállott.
– Megyek a gyárba, – mondta.
Szótlanul megcsókolta a feleségét: Péterre rá sem nézett;
Juliskának kezet csókolt. Juliska egy gyors pillantásra kiváncsi, nagy
szemmel nézett fel rá, azután lesütötte a szemét és elhuzta a kezét.
Egy perc mulva Péter állott fel.
– Megyek az üzletbe, – mondta.
Megcsókolta a feleségét és kezet csókolt Etelnek.
– Milyen ostobák vagytok mind, – mondta Etel és mosolyogva
veregette meg az arcát.
Kint hallatszott, amint Iván dühösen becsapja maga mögött a
kaput. Azután a Péter haragos lépései kongtak el. A két asszony
egyedül maradt. Mosolyogtak. Másról beszéltek, de mind a ketten
kellemes nyugtalanságot éreztek. Jókedvüek voltak.
 AZ ÖRÖKSÉG
(Egy fanatikus nőgyülölő elbeszélése.)

I.

A férfi felkönyökölt az ágyban és gyanakodva mondta:

– Itt akarsz hagyni.
Az asszony kacéran igazgatta virágos szalmakalapját és
mosolyogva felelte:
– Bolondom, hogy gondolsz ilyet! Sétálni megyek.
… Elment egyenesen a hajóállomásra és – ugy amint volt, a kerti
kalapban, a könnyü nyári ruhában, otthagyva minden holmiját –
elutazott.
A férfi várta. Csendes vágyódással előbb, feltámadó gyanakvással
azután és hogy jött az est, szilaj dühöngésben. Teltek az órák és
Raguza csodaszép olasz éjszakájában, az illatos tavaszban a férfi
láztól gyötörten fetrengett az ágyon és rágta a párnáját.
Két hete volt, hogy odajöttek. A szerelmük hatodik esztendejében
beteg lett a férfi A szerelmi őrület, egymás dühös marcangolása,
amelyben éltek és amitől pompázóan virult az asszony szépsége, őt
megőrölte, felemésztette. A Déltől, ahová reménykedve szöktek – az
asszony a szinpadtól, a férfi az iróasztalától, a verseitől – valami uj
életet vártak, egy uj tavaszt, valamely csodálatos renaissancet, a
szerelmüknek egy uj virágos kezdetét.
A férfi azonban egyre betegebb lett. A tüdeje, a gerince romlott
meg és szinte a halált lehetett érezni belőle. Az asszony acélos
egészsége megundorodott tőle.
A férfi egyedül maradt, betegen és nyomorultan. A legközelebbi
hajót alig várta azonban. Ment az asszony után. A tengeri ut
meggyötörte, a vonat mintha a fején robogott volna, és amikor
félholtan, megalázkodva az asszonyhoz ment, az isteni szőke
asszonyhoz – nem eresztették be. Elküldték, bezárván előtte az
ajtót, majd hogy ki nem dobták, látni sem akarta az asszony.
Ekkor megértette, hogy a halálos kórt, a betegséget, e
pusztulást, magát a halált utálja benne az asszony bestiális
egészsége és hogy részvétet nem ismer az asszony.
– Meg fogok halni, – mondta magában és várta a halált.
A halál azonban nagy ur, nem jön parancsszóra és ő az ágyban
fetrengett még hetek mulva. És a magánosságban, amint az asszony
arca rajzolódott előtte sötét éjszakákon és amint kétségbeesésben
fuldokolva gondolt rá, hogy az asszony szeretni fog még – ah, hogy
fog szeretni – mikor ő már nem lesz, és amint porig alázta a
megsemmisülés, az abszolut tehetetlenség, a megbosszulás teljes
lehetetlenségének tudata, lassanként – félve és irtózva először, vad
és diadalmas örömmel azután – beteg, letaposott, lázas és szenvedő
lelke megteremtette bosszujának a tervét.
Barátját hivatta, az orvost.
– Hiszel a lélek halhatatlanságában? – kérdezte tőle.
Az orvos nem válaszolt.
– Én sem hiszek – folytatta. – Meg fogok semmisülni. Az asszony
tette ezt, akitől óvtál és akit gyülölsz. A rossz asszony, a legrosszabb
asszony, a legszebb és legszőkébb asszony. Én meg fogok halni. Ő
élni fog tovább, de én a csontkezemmel átnyulok a halálból az életbe
és kiütöm kezéből az örömek poharát.
… Fantasztikusan beszélt, különös páthoszszal, de világosan. Az
orvos megdöbbenve nézte, de látta, hogy tiszta az eszmélete.
– A végrendeletemben meghagyom, hogy neked adják át a
testemet: – tudományos kisérletekre. Te elviszed a testemet a te
boncolóházadba és átformálod, megtisztitod, hogy a váza maradjon
meg csak. Legyek olyan szép, fehér csontváz, mint amilyen a szobád
sarkában áll. A poéta, az édes szonettek költője csontváz lesz, mint a
téglahordó napszámos… Junius huszadikán – jól megjegyezd, ird fel
magadnak – junius huszadikán veszel egy nagy csomó piros szegfüt.
Junius huszadika volt a mi szerelmünk első napja, minden
esztendőben megünnepeltük és a piros szegfü, a nehéz illatu,
sötétvörös volt a mi virágunk. Junius huszadikán piros szegfüket
veszel nagy halomban, szárával, bimbósan, mert ugy szerette ő.
Junius huszadikán elküldöd neki a szegfüt, elküldöd azt a levelet,
amit irok majd – a boritékon is az én irásom lesz – és elküldöd neki
az én szép, fehér csontvázamat. Igy ünnepelem meg a szerelmünk
napját. Mert az a csontváz én leszek: ez a kar lesz az a kar és ez a
fej lesz az a fej… Esküdj meg rá, hogy megteszed.
… Az orvos megdöbbenve hallgatott.
– Te is gyülölted. Ha nem tennéd meg, menj akkor tőlem, akkor
hivatok mást, aki megteszi majd. A haldoklók akaratát teljesiteni
szokás.
Az orvos felállott.
– Esküdj meg rá.
– Esküszöm.
– Igy jó. Papirt adj és tollat.
Reszkető kézzel fogta meg a tollat és gondolkodás nélkül irt. A
toll röpült a papiron és az orvos mély megindulással nézte a lázas,
elgyötört, sorvadó, szép férfifejet.
A toll megállott.
– Készen van, – mondta. – Nem szép, nem is kell, hogy szép
legyen. Boritékot.
Megcimezte lassu, szép irással, szinte gyönyörüséggel időzvén az
asszony nevénél.
Az irást odanyujtotta az orvosnak.
– Olvasd.
Az orvos borzongva olvasta ezt a kusza, zavaros, rut és szörnyü
irást, amelyben a lázas gondolat néhol mégis dallamosan csendült
meg:
Isteni asszonyom, én felséges urnőm, csodaszép madonnám: hódolatra jöttem!
Minden, ami bennem mulandó volt, elmult.
Minden, ami bennem teremtő volt, elmult.
Minden, ami bennem fájdalmas volt, elmult.
Ami siralmas volt, gyenge, gyáva, hitvány, ami erőtlen volt csókra, ölelésre –
elmult.
Leperzselte mindet a te ölelésed, a te lángolásod, telhetetlen vágyad mind
elhervasztotta. Mind lerágtad rólam, mind felfaltad rólam: az izmot, a velőt. A
felséges velőt, a teremtő velőt te tikkasztottad el, te szikkasztottad fel.
Megmaradt a csont. A csont örökkévaló. Öleld hát a csontot.
Csontkar el nem fárad, csontajakam csókol, amikor akarod… Hogyha vágyban
égnél ujra, hogyha örök vágyad parázstüze égne, – izzó tested körül ott leszen a
csontváz, ölelkezzél véle. Mily fehér a karja, mily erős a karja – ha ő nem akarja,
nem leszel te másé…
Ez a kar ugyanaz, amely ölelt téged, ez az ajk ugyanaz, amit csókolgattál, ez a
fej ugyanaz, amelynek fürtiben vágyvillámos éjek kéjzivatarában a két kezed
duskált.
Tied ez a váz. És te az övé vagy.
 Ha eszedbe jutna, mást is befogadni fehér nyoszolyádba, ott leszen a váz. Mily
fehér a karja, mily erős a karja – ha ő nem akarja, nem leszel te másé. Odacsuszik
hozzád – mily erős a karja – s elriasztja, elzavarja ujabb szeretődet.
Övé vagy és nem lehetsz a másé.
Ölelésre mindig, mindig készen van. Mikor gyul a vágyad, ott terem s átölel. Ha
a vágyad tenger, tenger az ereje.
Mást már nem szerethetsz, mást már nem ölelhetsz, szent hüségre, nagy
hüségre örök frigygyel kötött hozzá az én elmulásom, az én szép halálom, az én
rut halálom.
Általad multam el, itt vagyok hát néked Most ölelhetsz engem, most
perzselhetsz engem, most gyilkolhatsz engem.
Eltiltalak mástól. Megátkozok minden csókot, mivel mást csókolnál. A szemed
tüze kialudjon, a szived lángja jéggé fagyjon, rothadás szagát érezd a csókban, a
véred minden cseppje csipjen, mint a skorpió, bénuljon meg a jobbod és tikkadjon
el a nyelved, ha mást csókolnál hüségtörő csókkal, becstelen asszonyom,
gyalázatos urnőm, parázna madonnám.

Mikor elolvasta, megrettenve pillantott fel az orvos.

– Megérdemli, – szólott a beteg és fáradtan dőlt a párnájára.

II.

Két hónap mulva, május elején meghalt. Az orvosnak majdnem

két hónapja volt még esküje beváltására.
A fogadása első részét ugy végezte el, hogy egyre csititgatta
borzadását.
– Hiszen ugy sem fogom elküldeni.
De mikor a csontváz előtte állott, fehéren és mereven, felébredt
benne az asszony ellen való gyülölet, a férfi sorsán való szánalom, a
dühös him haragja, a pusztitó, erős és kegyetlen nőstény ellen, az
esküje kötelező mivoltának az érzése, sőt – titkon és bátortalanul
először, de egyre erősödve és tisztulva – az érdeklődés is: mi lesz
mindennek a vége.
Junius közepén izgatottan járt-kelt, piros szegfüket látott
álmában és huszadikára meg volt vásárolva a szegfü, nagy
halomban, szárával, füszeres nehéz illatu, sötétvörös, az asztalán
volt a levél és bársonynyal bélelt, lágy és puha, diszes ládában volt a
csontváz.
Ő maga ment el az asszonyhoz.
– Tessék a szalonba menni, – mondták neki.
Odavitette a ládát.
– Ajándék van benne – szólt magyarázatképpen.
Egyedül maradt. A szive ijedten vert.
Az asszony jött: erősen, szépen mosolyogva.
Először a virágot adta át dideregve. Az asszony arcán meghalt a
mosolygás. A levelet nyujtotta át szótlanul. Az asszony rápillantott az
ismert, finom betükre és hamuszinüvé vált az arca.
Olvasta a rettenetes irást félig eszméletlenül és rémült kérdéssel
tapadt a szeme a férfi arcára.
A férfi menekülni szeretett volna. De most már nem volt hátrálás.
A halottra gondolt, az esküjére. Odalépett a ládához és felemelte a
tetejét. Fekete bársonyon ott feküdt a csontváz.
Az asszony ajka sikoltásra nyilt ki, felemelte a karját és szótlanul
zuhant végig a puha szőnyegen.

III.
 Két napig beteg volt. Egy hétig nem tudott aludni. Még vagy egy
hétig irtózott a csontváztól. A következő héten már nem félt tőle.
Még egy hét mulva megbarátkozott és bizalmaskodott vele. A
rákövetkező héten kinevette. És még egy hét mulva, ha látogatói
voltak és koszoruit, ajándékait megmutatta már, igy szólt:
– A legérdekesebb ajándékom nem ez. A mi felejthetetlen édes
poétánk hozzám irta a szonettjeit és nekem hagyta örökségül a
csontvázát. Ott van a sarokban a függöny mögött.
 MICI
– A Zelenyák-házhoz! – mondta Iván a kocsisnak.
A kocsis bólintott, ő beleült a kocsiba és tiz perc mulva otthon
volt. A ház kapujában már várta az apja, az anyja és a két testvére:
Georgine és Melanie. Megölelgették, sorra csókolták, kézről-kézre
adták és diadalmenetben vitték be a házba. A holmiját a cselédek
szedték le a kocsiról; ő nem is látta őket.
Bent már az asztalon állott az ebéd, de Iván eleinte alig ehetett,
mert folyton kérdésekkel ostromolták. Hogy mi mindent csinált egy
hosszu év óta? Hogy nem érezte-e magát nagyon elhagyatottnak
abban a messzi Halleban? Hogy voltak-e ott még magyarok? Talán
marosváriak is? Hogy a jövő évben már ugy-e bizonyosan
Budapestre megy a doktori diplomát megszerezni?
Iván végre mindenre válaszolt és végre jóétvágygyal, kiéhezetten
enni kezdett, amikor a nyugalmas ebédet megzavarta egy
kellemetlen incidens. A szobaleány bejött az inasnak segiteni az
asztal gyors leszedésében; egy mártásos csészét elvett az asztalról;
Miklós odanézett és látta, amint az anyja beszélgetés közben egy
gyors mozdulattal, véletlenül meglöki a csészét, a csésze megbillen
és néhány csepp belőle ráhull az anyja lilaselyem háziruhájára…
– Vigyázz! – kiáltotta jókedvüen.
De alig hangzott el a figyelmeztetés, a lilaselyem ruhán már ott
volt a szürke mártás néhány cseppje; ugyanabban a másodpercben
az anyja már fel is ugrott, kipirult arccal fordult szembe az
elfehéredett szobaleánynyal és hatalmasan pofonvágta.
 – Takarodj ki! – mondta neki.
Iván elámulva és megdöbbenve nézte ezt a jelenetet. A
szobaleány arcának az egyik fele kivörösödött a pofontól; a szeme
könnyes lett; megfordult és kiment.
Az inas még bent volt, Iván tehát angolul beszélt:
– Mama, az Isten szerelmére, – mondta csendesen – bocsáss
meg… ezt igazán nem értem… Ez csak nem volt ok rá, hogy
pofonvágd?
Az anyja türelmetlenül tisztogatta a ruháját és idegesen felelte:
– No tessék… Talán már te is el vagy ragadtatva tőle?
– Kitől?
– Ettől az ocsmány békától. Ettől a bestiától.
– De kitől?
– Hát Maritól. A szobaleányunktól.
– Én meg se néztem eddig.
– De ő bizonyosan azért szorgoskodott ugy idebent, mert te
itthon vagy. Ahol az egy férfit érez…
– Mama, nekem ahhoz semmi közöm. De igy nem lehet bánni
emberekkel. Küldd el, ha akarod, de…
– Hát tudod mit: ne szólj bele a dolgomba. Nektek könnyü.
Aztán, ha nem kapok cselédet…
Iván csodálkozva vont vállat és odafordult a két hugához. De
rögtön látta, hogy azok sem értenek vele egyet. Georgine gunyosan
mosolygott, Melanie pedig vonogatta a vállát.
– Téged is elbüvölt, – mondta Georgine.
 – A mamának igaza van, – mondta Melanie. – Ez a bestia
türhetetlen már.
Iván nagynehezen tisztázta magát az alól a vád alól, hogy Mari
elbüvölte és a felindult és haragos nők ekkor elmondták neki, hogy
kicsoda Mari. Mari a bognárnak a leánya Nánásról; a Zelenyák-birtok
ispánja küldte; féléve van itt és a férfiak izlése igazán hihetetlen;
hallatlan, hogy milyen aljas minden férfi; ez a donna, – a hölgyek
kedvvel nevezték donnának Marit és ugy mondták ki ezt a szót,
mintha sulyos sértés volna – ez a donna tetszik nekik; ez a donna
félévvel ezelőtt még parasztleány volt, nézd meg: hogy jár most;
nem fogod elhinni: sokszor elegánsabb, mint mink…
Iván tudomásul vette ezeket a felvilásitásokat és ebéd után
csakugyan megnézte végre Marit, aki az utjába került. Meg volt
lepetve. Ez csakugyan nagyon szép leány, még pedig a
legkülönösebb és legérdekesebb fajtából. Vöröses, aranyos haj;
nagyon fehér arcbőr; nagyon finom orr; sötét szem. Hihetetlen, –
gondolta Iván – hogy ez félévvel ezelőtt parasztleány volt.
Többet azután nem törődött Marival. Szigoru és becsületes
elhatározása volt, hogy otthon semmiféle piszkosnak érzett kis
kalandot nem kezd és Mari az ő számára sohasem lett több
szobaleánynál. Abban igazat adott utóbb az anyjának, hogy a leány
erősen forgolódik körülötte; a forgolódása azonban sohasem volt
tolakodó, inkább nagyon igyekvő és nagyon alázatos kiszolgálás volt.
Nem értette, miért támadt fel a leány ellen az egész házban a nagy
harag és miért bánnak olyan rosszul vele, de egy-egy szelid elvi
tiltakozásnál most már nem ment tovább.
– Miért nem külditek el? – kérdezte egypárszor. – Nem is értem,
miért marad itt nálunk.
Ennél tovább nem ment. Ő maga jóindulatu és udvarias volt a
leányhoz, de amikor őszszel Budapestre utazott, már a vasuton
elfelejtette.
 Husvét tájban jött megint haza. Egy félév alatt nagyon sokat
tanult, nagyon sokat dolgozott és most – a vizsgája után – jókedvü
volt és nagyon vágyódott a pihenésre. Délben megjött, megebédelt,
azután lefeküdt aludni. Öt óra tájban felébredt, meguzsonnázott és a
testvéreivel elment sétálni. A Fő-utca korzóján sétáltak. Friss tavaszi
alkonyat volt; az utcán nyüzsögtek az emberek. Iván a két
testvérével beszélgetett és egyszerre látja, hogy a két leány
megmereviti a fejét és beszélgetés közben összehuzott szemmel néz
el a távolba.
– Kin akarnak ezek átnézni? – gondolta Iván.
Egy suhogóruhás, tollaskalapu, szőke nő jött velük szembe.
Egyenesen feléjük tartott. Ivánnak olyan ismerős volt, hogy szinte a
kalapjához nyult már, hogy köszönjön neki. De előbb valami
bizonytalan érzés visszatartotta és azután gyorsan eszébe jutott a
leányok gőgösen felemelt feje. Nem köszönt. A szőke nő egy rejtett,
bujkáló mosolygással nézett végig rajtuk, azután továbbment.
– Ki volt ez? – kérdezte Iván. – Olyan ismerős…
Georgine nem is akart felelni.
– Ah! – mondta bosszusan.
Melanie gunyosan nevetett.
– Mari! – mondta. – A volt szobaleányunk. A protegéed!
– Óriási! – szólt Iván őszinte álmélkodással.
– Hogy az ilyen szemétnek szabad itt sétálnia! – mondta
Georgine haragjában szinte sziszegve.
– Szégyelhetnétek magatokat! – mondotta szemrehányóan
Melanie. – Ti férfiak mind…
Iván megilletődötten hallgatta haragos testvéreit és nem szólt.
Nem akart a Mari karriérjéről tőlük kérdezősködni. Otthon, vacsora
után azonban megkérdezte az apját.
 – Barátom, – mondta neki az öreg – olyant még nem láttál. Egy
héttel azután, hogy te elmentél, itt hagyott bennünket. Egyszerre
csak feltünt a korzón: selyemruha, tollas kalap. Valaki felruházta.
Azután kaszirnő lett a Koronában, de csak azért, hogy valami
foglalkozása legyen és mert szereti a pezsgőt. Meg van vele
bolondulva az egész város. Tisztára meg vannak bolondulva. Most
Micinek hijják. Egyszer, a gazdasági egylet közgyülése után
elmentünk a Koronába; szeparéba; hivattuk, nem jött. Ehhez mit
szólsz? Nem jött, mert én ott vagyok. Azzal mulat, akivel akar. A
Korona-kávés azért mégis tartja, mert amióta ott van, azóta folyik
nála a pezsgő… De miránk haragszik. Nagyon haragszik ránk.
Iván nevetett.
– Hát hadd haragudjék! – mondta.
– Nono, – felelte az apja – nono… Nem jó, ha haragosai vannak
az embernek…
– Ugyan, apám! – mondta Iván.
– Nono, tudom én, amit tudok.
Iván vállat vont és nem törődött tovább a dologgal. Másnap a
korzón ujra találkozott a lánynyal és ekkor már teljes mértékben
méltányolta a Mici dicsőségét. A barátai el voltak tőle ragadtatva.
Milyen okos. Milyen szellemes. Hogy tud csufolódni. Iván mosolyogva
bólogatott ezekre a dicséretekre.
– Nálatok volt szobalány – mondta az egyik barátja.
– Igen – felelte Iván. – Hát nem titkolja ezt?
– Ellenkezőleg. Dicsekszik vele.
Iván ekkor ugy vélte, mintha a társaság egyik tagjának az arcán
rosszindulatu mosolyt látna. De azután elhessegette ezt a
gondolatát. Este a korzón megnézte a lányt és ő maga is szépnek
találta.
 – Igazatok van, – mondta másnap a barátainak a kaszinóban. – A
Mici csakugyan szép és elegáns. A legfurcsább az, hogy a ruhája
milyen raffináltan elegáns. Egy parasztlány!
– Mikor nálatok szobalány volt, akkor nem volt olyna elegáns, mi?
– Én nem sokat néztem, de azt hiszem, nem.
Ivánnak ekkor ismét ugy tetszett, mintha a társaság egyik
tagjának az arcán valami gonosz mosolygást látna. Összehuzta a
szemöldökét, de rögtön érezte, hogy a haragnak semmi értelme.
Rosszindulatu mosolygás? Hátha jóindulatu volt? Ki tudhatja azt?
Ugyanennek a napnak az estéjén feldult állapotban találta az
egész családját, mikor hazament. A Georgine szeme ki volt sirva és a
többiek sötéten hallgattak.
– Mi történt? – kérdezte Iván később az anyjától.
– Az történt, hogy Georgine és Kovácsy között vége mindennek.
– Miért? Hogyan?
– Délután találkoztak a tennisznél. Kovácsy már két napja kerülte
Georginet. Georgine beszélni akart vele… szó szót követett… Kovácsy
kijelentette, hogy neki nem kell olyan lány, aki éjszaka az ablakon át
szinészekkel csókolózik…
– Mi? Mi? Hát…
– Hát ugyan kérlek, itt volt ezelőtt egy évvel az a Tamásfi, a
bonvivant, aki most Pesten van… Örökké itt járt az ablak alatt; hát
az a lány egyszer kinyitotta az ablakot és beszélgetett vele…
– De éjjel.
– Ééééjjel! Hát aztán! Semmi se történt. Csak néhány csók. Mi
van azon. Georgine őszintén bevallott mindent.
– Mindent?
 – Mindent, de előbb egy nagy pofont adtam neki.
– És Kovácsynak is bevallotta?
– Annak nem. Tagadta. Okosan tette.
– Hát akkor Kovácsy honnan tudta?
– Ezt nem tudjuk mi sem. Ez az, amit nem tudunk.
Iván azon törte a fejét: mit csináljon. Barátságos beszélgetés?
Pofon? Provokálás? Egyiket sem találta okosnak. Végre elhatározta,
hogy egyelőre vár és a további eseményektől teszi függővé, hogy
mit csinál. Másnap délben azonban Melanie sirva jött haza
Radákéktól, akiknél látogatóban volt. Bezárkózott a szobájába, nem
akart az ebédhez jönni és senkit sem eresztett be magához.
Georginet végre beeresztette és Georgine egy óra mulva
zavarodottan és dacos ajakkal jött ki tőle.
– Mi baja? – kérdezte az anyjuk.
Georgine nem akarta elmondani. Az anyjuk pofonnal fenyegette;
Georgine ekkor félrevonta és elmondta neki a dolgot.
– No, mi az? – kérdezte Iván.
Nem akarták neki elmondani. Este lett, mire az anyja rászánta
magát, hogy elmondja.
– Hát Melanie ott volt Radákéknál. És Radák Kata elbeszélte neki,
hogy a bátyja – az ő bátyja: Radák Pista – elbeszélte neki, hogy
Melanie, ha lefekszik és jókedve van, a párnáját magához szoritja és
azt mondja: – »Pista, Pistukám«… és csókolgatja… és ölelgeti… A
párnáját. No, hát ez!
– És ez igaz? – kérdezte Iván felháborodva.
– Igaz.
– Hát ez hallatlan! Felháboritó!
 Georgine közbeszólt:
– Ugyan menj! – mondta megvetően. – Ti férfiak mind egyforma
szamarak vagytok.
Iván nem felelt. Most jön a pofon, – gondolta – itt már csak a
pofon segit.
Azután visszariadt ettől a gondolattól. Szent Isten hiszen ebből
botrány lesz; hiszen akkor még többen megtudják azt, amit most
csak egy-két ember tud. De honnan tudja ez az egy-két ember?
– Hát honnan tudja ezt Radák Pista? – kérdezte.
– Ez az, amit nem tudunk – mondta az anyja. – Nem is sejtjük.
– Gondolkozzatok csak.
Gondolkoztak, de nem találták ki. Haza jött az apjuk és annak
elmondták a dolgot Az öreg Zelenyák köhögött, zavarodottan
igazgatta a gallérját, huzogatta a mancsettáját, fel-lejárt, végre
megállt és hagosan mondta:
– Kicsoda? Tudni akarjátok, kicsoda? Hát: Mici!
– Mici?… Mari?
– Igenis: Mici… Mari… Ő terjeszti rólunk ezeket a dolgokat. Még
sokkal rosszabbakat is.
Egy másodpercre nagy hallgatás támadt, azután kitört a
felháborodás zugása.
– De hát ez hallatlan! Ez szemtelenség! Be kell csukatni! És te ezt
tudtad?
– Csend! – mondta Iván.
Odafordult az apjához.
 – Apám, – mondta – bocsáss meg, igazán furcsa, hogy te ezt
tudtad és mégis csak most szólsz. Hiszen itt tennünk kell valamit.
– Én már próbáltam, – mondta az öreg dörmögve és
zavarodottan. – De velem szóba sem akar állni. Szóba sem áll velem.
– Hallatlan, – mondta az asszony ájuldozva – hallatlan! Ennek is
a te tehetetlenséged az oka. Tehetetlen vagy. Gyáva vagy. Szégyen,
gyalázat, hogy milyen gyáva figura vagy.
– Te pedig hallgass, – kiáltotta felcsattanva az öreg – mert majd
elmondom, hogy rólad mit beszél. Hogy miért félted ugy a lilaselyem
háziruhát. Hogy kinek tetszel olyan nagyon abban a ruhában. Hogy a
kis szalonban…
Iván ránézett az anyjára és elállott a szive verése, a mikor látta,
hogy az anyja elsápad és a harciassága egyszerre eltünik. Az
anyjáról mindig azt tartotta, hogy csodálatosan fiatal és szép még
mindig; most egyszerre rutnak látta.
– Apám… kérlek, – mondta kinzottan – ne folytasd.
Csend lett. Az asszony sirásra álló szájjal nézett ki az ablakon.
Georgine lesütött szemmel és merev arccal ült a helyén. Az öreg fel-
és lejárt. Iván összeszedte magát.
– Végre is, – mondta nagy erőfeszitéssel – most az a fontos,
hogy valahára tudjuk, kivel állunk szemben. Azt hiszem, igy nem lesz
nehéz elbánni vele.
– Nagyon tévedsz – mondta az öreg Zelenyák. – Nem is tudunk
vele elbánni.
– Miért, hogyne tudnánk…
– Hogyne tudnánk! Hogyne… Be akarod talán perelni? Először:
igazat mond. Másodszor: mindig csak egy embernek mondja
egyszerre. Harmadszor: akármit csinálunk, az csak nekünk árt. Talán
a járásbiróságnál akarod tárgyaltatni ezeket az ügyeket?
 Iván nem felelt.
– A pletyka nem büntetendő cselekmény, – mondta az öreg. –
Különösen ha igaz. És a pletyka mindig igaz.
Iván összeszoritotta az öklét.
– De hát csak van rá mód, hogy elbánjunk vele? – kérdezte
haragosan. – Eltoloncoltatjuk.
Az öreg megvetően legyintett.
– Beszéltem a főkapitánynyal – mondta. – Nem toloncoltathatja
el, mert nagy lárma lenne belőle. Jóbarátságban van az ujságirókkal.
És a tetejébe: a mult héten vett egy kis házat is. Háztulajdonos lett.
– Hát ki vagyunk neki szolgáltatva? – kérdezte Iván
fogcsikorgatva.
– Ki vagyunk neki szolgáltatva, – felelte az öreg.
– És ki tudja, még mi mindent fog rólunk elbeszélni – mondta
Iván a dühtől lihegve.
– És… ki tudja… még mi mindent… fog rólunk elbeszélni, –
mondta halkan az öreg.
Az asszony lehajtotta a fejét; Georgine csendesen szipogni
kezdett. Nagy csend volt Iván végre felkelt.
– Hová mégy? – kérdezte az apja.
– Megyek Torday Andorhoz. Ő bizonyosan amugy is tud mindent.
Megkérem, menjen el ahhoz a nőhöz… és egyezkedjék vele. Kináljon
pénzt neki… Most már ez az egy megoldás van csak… vagy az, hogy
megölöm.
Iván egy negyedóra mulva visszajött.
– Mi ujság? – kérdezte az apja.
 – Még nem tudom. Andor elment hozzá. Ha végzett, idejön.
Eltelt két, három óra; az egész család idegesen és nyugtalanul
várta a közvetitőt; tizenegy óra lett, mire megjött. A leányokat
kiküldték és Iván türelmetlenül kérdezte:
– No, mi hir?
– Semmi különös… vagy semmi jó… ahogy akarod. A Mici először
is két óra hosszat váratott, amig egyáltalában beszélni volt hajlandó
velem erről a dologról. Mikor meghallotta, hogy erről van szó,
otthagyott. Én, amikor végre leült mellém, előbb megpróbáltam
fenyegetni. Erre azt mondta, hogy nem értem a mesterségemet;
rossz ügyvéd vagyok; ő nagyon jól tudja – kitanittatta magát – hogy
semmi bántódása nem lehet. Igy azután pénzt igértem neki. Erre
kinevetett. Azután kérni kezdtem. Erre elkomolyodott és azt mondta,
hogy ő vele – bocsánat – itt rosszul bántak. És legvégül azt mondta,
hogy velem nem is beszél többet erről a dologról. És hogy egy
ember van, akivel egyelőre csak beszélni hajlandó – mert azt még
nem tudja, hogy megbocsát-e – és az az egy ember: Iván.
– Én?
– Igen. És ha megengeditek, hogy beleszóljak a dologba, én azt
tanácsolom, menj el hozzá és beszélj vele. Nincs rá más mód.
Annyival inkább, mert – én csak az ő szavait ismétlem – ez még nem
jelent semmit. Ő – azt mondta – még nem tudja, megbocsát-e. De
neked hajlandó elmondani… a feltételeit.
– A feltételeit?! Na hát…
Iván elhallgatott, gondolkozott, azután a kalapja után nyult.
– Hová… mégy… Iván? – kérdezte az anyja.
– Micihez, – felelte Iván kurtán.
Azután hozzátette:
– Remélem, nem akartok lebeszélni róla?
 Senki sem válaszolt. Iván elment. Tordayval és egy óra mulva –
éjfél tájban – egyedül jött haza. Az egész család ébren várta.
– No, mi van? Mit végeztél? Rendben van? – kérdezték tőle
türelmetlenül.
Iván leült, végigsimitotta a homlokát és halkan mondta:
– Nyugalom. Rendben lesz. De előbb várjunk.
Az egész család nagy figyelemmel várt.
– Hát Mici nagyon kegyesen fogadott – mondta Iván gunyosan. –
Nagyon kegyesen azért, mert én voltam az egyetlen, aki ebben a
házban tisztességesen bántam vele.
– Hát az apád? – kérdezte gyorsan az anyja.
– És aki semmit sem akartam tőle, – folytatta Iván nyugodtan.
Az öreg Zelenyák elpirult és az asszony diadalmasan emelte fel a
fejét.
– Én tehát megkértem Micit, – folytatta Iván – hogy hagyja abba
ezeket a dolgokat. Ő erre megmagyarázta nekem előbb, hogy mi
teljesen ki vagyunk neki szolgáltatva. Én ezt beismertem. Ő azután
elmondta, hogy hogyan csinálja a dolgot: hozzá jár az egész város…
minden valamirevaló fiatalember… csak az kell, hogy ő egy ilyen
fiatalembernek a fülébe sugjon valamit… például ő kis toalett-
titkokról is beszélhet és akkor annak a fiatalembernek rögtön elmegy
a gusztusa attól a lánytól, akiről ő ilyesmit elbeszélt.
Iván körülnézett. De senki sem nézett a szemébe.
– Ő azonban jó lány és egyelőre – egyelőre – semmi ilyen kis
titkot el nem beszélt. Ő általában eddig nagyon kiméletes volt. Mert
mi mindent tud ő. Amit eddig elmondott, az olyan, hogy az
ellenkezőjét is elhitetheti. Ő például annyit beszélhet egy bizonyos
lány szépségéről egy fiatalembernek, hogy az a fiatalember visszatér
hozzá, ha ott is akarta hagyni. Ez tőle függ. Mert ő szobalány volt és
egy szobalány mindent tud. Mi mindent tud.
Iván elhallgatott.
– Hát végre is mit akar? – kérdezte az öreg.
– Persze, ez a fontos, – mondta Iván. – De igaz, hogy el ne
felejtsem, közben megjegyzem, hogy az inas előtt ne beszéljetek
ezentul angolul. Minden szót ért. Amerikában volt két évig.
Erre általános szörnyüködés támadt.
– Ezt is a… Micitől tudod? – kérdezte Melanie.
– Igen. Ezt és még sok mindent.
Ujra hallgatás támadt.
– Hát mit akar? – kérdezte ujra az öreg.
Iván felemelte a fejét és ránézett az órára.
– Egy negyedóra mulva itt lesz, – mondta lassan, – és mama
bocsánatot fog tőle kérni azért, mert összesen ötször pofonütötte.
A család felzudult. Iván halkan hozzátette:
– Megjegyzem, hogy mama Mici nagysádnak fogja szólitani és a
lányok nevében is bocsánatot kér tőle… Mert csipkedték, kilökték,
gorombáskodtak vele…
– Hallatlan! Soha! – mondta az asszony ájuldozva.
– Igazán utálatos vagy, – mondta Georgine.
– Ezt szépen elintézted, – mondta Melanie.
Iván hallgatott, azután az órára nézett.
– Tiz perc mulva itt lesz, – mondta. – Ez már nagy eredmény
volt: hogy ne mama menjen el hozzá és hogy a lányoknak külön is
ne kelljen tőle bocsánatot kérniök. Csak azzal tudtam rábeszélni,
hogy azt mondtam neki, mennyivel szebb, ha itt kapja az elégtételt,
ahol a sérelem érte…
A nők még mindig hevesen tiltakoztak. Iván hallgatott. Azután
megint az órára nézett.
– Még öt perc – mondta halkan. – Ha a bocsánatkérés
megtörténik, ő sem a többiről, sem erről soha egy szót sem szól
senkinek. Ha nem: akkor jönnek a toalett-titkok és a többiek… Ő –
azt állitja – el tudja venni akárkinek a gusztusát…
Csend lett.
– Még két perc, – mondta Iván. – Azt mondta, nagyon pontos
lesz.
– Még egy perc, – mondta azután.
Kint kocsirobogás hallatszott.
– Lemenjek kinyitni a kaput? – kérdezte Iván.
Az anyja felállott.
– Menj! – mondta határozottan.
A lányaihoz fordult:
– Ti takarodjatok a szobátokba.
Iván lement a kapuba és félperc mulva feljött Micivel. Mici
elegáns volt és suhogott a selyemtől. Iván előrebocsátotta. Mici
mosolyogva és ismerősen nézett körül, azután megállott. Iván intett
az anyjának. Az anyja megmozdult; nehezen előre lépett néhányat;
az arca sápadt volt és az ajka remegett.
– Mici nagysád, – mondta fulladozva – én bocsánatot kérek…
kegyedtől… A leányaim nevében is bocsánatot kérek.
 – Oh nagysád, – felelte Mici rövid habozás után, – én most már
kegyednek tiszta szivből megbocsátok.
Egy kis szünet támadt. Mici kiváncsian és mosolyogva
körülnézett, azután meglepetve kérdezte:
– Ni, hát az ottan nem az Iván ur szobája már?
Az asszony egy nagyot nyelt és készségesen felelte:
– Nem. Iván most a kerti házban lakik.
– Jobb is az, kérem, fiatal embernek. Ha a szobalánynak több is
igy a takaritanivalója.
Hallgatás támadt. Iván odalépett. Mici elé udvariasan, de egy
olyan mozdulattal, a mely a kiksérésre való szándékát jelezte. Mici
megértette.
– Hát kezét csókolom, – mondta.
Azután finomabban bucsuzott.
– Jó éjt, – mondta röviden.
Megbiccentette a fejét és indult. Iván kisérte. Micinek nagyon jó
kedve volt. Folyton beszélt és a lépcsőházból visszakiáltotta:
– Aztán ne tessék busulni a kisasszonyok miatt. Majd férjhez
adom én már most őket.