élénk

See also: elénk

Hungarian

Etymology

First attested in 1801. From él (“to live”) +‎ -énk (adjective-forming suffix, expressing a permanent, habitual quality or nature), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːleːŋk]
• Hyphenation: élénk
• Rhymes: -eːŋk

Adjective

élénk (comparative élénkebb, superlative legélénkebb)

1. lively (full of life)
2. bright, vivid (color)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	élénk	élénkek
accusative	élénket	élénkeket
dative	élénknek	élénkeknek
instrumental	élénkkel	élénkekkel
causal-final	élénkért	élénkekért
translative	élénkké	élénkekké
terminative	élénkig	élénkekig
essive-formal	élénkként	élénkekként
essive-modal	—	—
inessive	élénkben	élénkekben
superessive	élénken	élénkeken
adessive	élénknél	élénkeknél
illative	élénkbe	élénkekbe
sublative	élénkre	élénkekre
allative	élénkhez	élénkekhez
elative	élénkből	élénkekből
delative	élénkről	élénkekről
ablative	élénktől	élénkektől
non-attributive possessive - singular	élénké	élénkeké
non-attributive possessive - plural	élénkéi	élénkekéi

Derived terms

• élénken
• élénkít
• élénkség
• élénkül

 

Compound words

• élénklila
• élénkpiros
• élénksárga
• élénkvörös
• élénkzöld

 

Further reading

• élénk in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• élénk in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).