See also: elénk

Hungarian

edit

Etymology

edit

First attested in 1801. From él (to live) +‎ -énk (adjective-forming suffix, expressing a permanent, habitual quality or nature), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

edit

Adjective

edit

élénk (comparative élénkebb, superlative legélénkebb)

  1. lively (full of life)
  2. bright, vivid (color)

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative élénk élénkek
accusative élénket élénkeket
dative élénknek élénkeknek
instrumental élénkkel élénkekkel
causal-final élénkért élénkekért
translative élénkké élénkekké
terminative élénkig élénkekig
essive-formal élénkként élénkekként
essive-modal
inessive élénkben élénkekben
superessive élénken élénkeken
adessive élénknél élénkeknél
illative élénkbe élénkekbe
sublative élénkre élénkekre
allative élénkhez élénkekhez
elative élénkből élénkekből
delative élénkről élénkekről
ablative élénktől élénkektől
non-attributive
possessive - singular
élénké élénkeké
non-attributive
possessive - plural
élénkéi élénkekéi

Derived terms

edit
Compound words

References

edit
  1. ^ élénk in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.

Further reading

edit
  • élénk in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • élénk in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).