élénk
See also: elénk
Hungarian
editEtymology
editFirst attested in 1801. From él (“to live”) + -énk (adjective-forming suffix, expressing a permanent, habitual quality or nature), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
editAdjective
editélénk (comparative élénkebb, superlative legélénkebb)
Declension
editInflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | élénk | élénkek |
accusative | élénket | élénkeket |
dative | élénknek | élénkeknek |
instrumental | élénkkel | élénkekkel |
causal-final | élénkért | élénkekért |
translative | élénkké | élénkekké |
terminative | élénkig | élénkekig |
essive-formal | élénkként | élénkekként |
essive-modal | — | — |
inessive | élénkben | élénkekben |
superessive | élénken | élénkeken |
adessive | élénknél | élénkeknél |
illative | élénkbe | élénkekbe |
sublative | élénkre | élénkekre |
allative | élénkhez | élénkekhez |
elative | élénkből | élénkekből |
delative | élénkről | élénkekről |
ablative | élénktől | élénkektől |
non-attributive possessive - singular |
élénké | élénkeké |
non-attributive possessive - plural |
élénkéi | élénkekéi |
Derived terms
editCompound words
References
edit- ^ élénk in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
Further reading
edit- élénk in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- élénk in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).