faág

See also: faag

Hungarian

Etymology

fa (“tree”) +‎ ág (“branch”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɒaːɡ]
• Hyphenation: fa‧ág

Noun

faág (plural faágak)

1. branch (woody part of a tree arising from the trunk and usually dividing)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	faág	faágak
accusative	faágat	faágakat
dative	faágnak	faágaknak
instrumental	faággal	faágakkal
causal-final	faágért	faágakért
translative	faággá	faágakká
terminative	faágig	faágakig
essive-formal	faágként	faágakként
essive-modal	—	—
inessive	faágban	faágakban
superessive	faágon	faágakon
adessive	faágnál	faágaknál
illative	faágba	faágakba
sublative	faágra	faágakra
allative	faághoz	faágakhoz
elative	faágból	faágakból
delative	faágról	faágakról
ablative	faágtól	faágaktól
non-attributive possessive - singular	faágé	faágaké
non-attributive possessive - plural	faágéi	faágakéi

Possessive forms of faág
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	faágam	faágaim
2nd person sing.	faágad	faágaid
3rd person sing.	faága	faágai
1st person plural	faágunk	faágaink
2nd person plural	faágatok	faágaitok
3rd person plural	faáguk	faágaik

Further reading

• faág in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• faág in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).