Hungarian

edit

Etymology

edit

From German Komplex, from Latin complexus.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkomplɛksuʃ]
  • Hyphenation: komp‧le‧xus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

edit

komplexus (plural komplexusok)

  1. (rare) complex (generally, the interconnectedness of things)
    Synonyms: összefüggés, összeszövődés
  2. (psychology) complex (a psychological dislike or fear of a particular thing)
    Synonym: gátlás

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative komplexus komplexusok
accusative komplexust komplexusokat
dative komplexusnak komplexusoknak
instrumental komplexussal komplexusokkal
causal-final komplexusért komplexusokért
translative komplexussá komplexusokká
terminative komplexusig komplexusokig
essive-formal komplexusként komplexusokként
essive-modal
inessive komplexusban komplexusokban
superessive komplexuson komplexusokon
adessive komplexusnál komplexusoknál
illative komplexusba komplexusokba
sublative komplexusra komplexusokra
allative komplexushoz komplexusokhoz
elative komplexusból komplexusokból
delative komplexusról komplexusokról
ablative komplexustól komplexusoktól
non-attributive
possessive - singular
komplexusé komplexusoké
non-attributive
possessive - plural
komplexuséi komplexusokéi
Possessive forms of komplexus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. komplexusom komplexusaim
2nd person sing. komplexusod komplexusaid
3rd person sing. komplexusa komplexusai
1st person plural komplexusunk komplexusaink
2nd person plural komplexusotok komplexusaitok
3rd person plural komplexusuk komplexusaik

Derived terms

edit
edit

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

edit