érett
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Verb
[edit]érett
Participle
[edit]érett
- past participle of érik
Adjective
[edit]érett (comparative érettebb, superlative legérettebb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | érett | érettek |
| accusative | érettet | éretteket |
| dative | érettnek | éretteknek |
| instrumental | érettel | érettekkel |
| causal-final | érettért | érettekért |
| translative | éretté | érettekké |
| terminative | érettig | érettekig |
| essive-formal | érettként | érettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | érettben | érettekben |
| superessive | éretten | éretteken |
| adessive | érettnél | éretteknél |
| illative | érettbe | érettekbe |
| sublative | érettre | érettekre |
| allative | éretthez | érettekhez |
| elative | érettből | érettekből |
| delative | érettről | érettekről |
| ablative | érettől | érettektől |
| non-attributive possessive - singular |
éretté | éretteké |
| non-attributive possessive - plural |
érettéi | érettekéi |
Derived terms
[edit]Compound words
Further reading
[edit]- érett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- érett in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).