ütközet

Hungarian

Etymology

From ütközik +‎ -et.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈytkøzɛt]
• Hyphenation: üt‧kö‧zet
• Rhymes: -ɛt

Noun

ütközet (plural ütközetek)

1. battle, fight

   Synonyms: összecsapás, csata

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ütközet	ütközetek
accusative	ütközetet	ütközeteket
dative	ütközetnek	ütközeteknek
instrumental	ütközettel	ütközetekkel
causal-final	ütközetért	ütközetekért
translative	ütközetté	ütközetekké
terminative	ütközetig	ütközetekig
essive-formal	ütközetként	ütközetekként
essive-modal	—	—
inessive	ütközetben	ütközetekben
superessive	ütközeten	ütközeteken
adessive	ütközetnél	ütközeteknél
illative	ütközetbe	ütközetekbe
sublative	ütközetre	ütközetekre
allative	ütközethez	ütközetekhez
elative	ütközetből	ütközetekből
delative	ütközetről	ütközetekről
ablative	ütközettől	ütközetektől
non-attributive possessive - singular	ütközeté	ütközeteké
non-attributive possessive - plural	ütközetéi	ütközetekéi

Possessive forms of ütközet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ütközetem	ütközeteim
2nd person sing.	ütközeted	ütközeteid
3rd person sing.	ütközete	ütközetei
1st person plural	ütközetünk	ütközeteink
2nd person plural	ütközetetek	ütközeteitek
3rd person plural	ütközetük	ütközeteik

Further reading

• ütközet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN