Jump to content

akkreditál

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German akkreditieren, from French accréditer.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɒkrɛditaːl]
  • Hyphenation: akk‧re‧di‧tál
  • Rhymes: -aːl

Verb

[edit]

akkreditál

  1. (transitive) to accredit

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • akkreditál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • akkreditál in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).