Jump to content

bizarr

From Wiktionary, the free dictionary

German

[edit]

Etymology

[edit]

Late 17th century, from French bizarre, from Italian bizzarro. The chronology of earliest attestations suggests that it may have passed through Low German (mid-17th c.) and Dutch (early 17th c.), rather than being an immediate borrowing from French.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): /biˈtsar/, [biˈt͡saʁ], [bɪ-], [-ˈt͡saɐ̯], [-ˈt͡saː]
  • Audio (Austria):(file)
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: bi‧zarr

Adjective

[edit]

bizarr (strong nominative masculine singular bizarrer, comparative bizarrer, superlative am bizarrsten)

  1. bizarre

Declension

[edit]

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • bizarr” in Duden online
  • bizarr” in Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache
  • bizarr” in Uni Leipzig: Wortschatz-Lexikon

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from French bizarre, from Spanish bizarro.[1]

Pronunciation

[edit]

Adjective

[edit]

bizarr (comparative bizarrabb, superlative legbizarrabb)

  1. bizarre
    Synonyms: furcsa, különös

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizarr bizarrok
accusative bizarrt bizarrokat
dative bizarrnak bizarroknak
instrumental bizarral bizarrokkal
causal-final bizarrért bizarrokért
translative bizarrá bizarrokká
terminative bizarrig bizarrokig
essive-formal bizarrként bizarrokként
essive-modal bizarrul
inessive bizarrban bizarrokban
superessive bizarron bizarrokon
adessive bizarrnál bizarroknál
illative bizarrba bizarrokba
sublative bizarra bizarrokra
allative bizarrhoz bizarrokhoz
elative bizarrból bizarrokból
delative bizarról bizarrokról
ablative bizarrtól bizarroktól
non-attributive
possessive - singular
bizarré bizarroké
non-attributive
possessive - plural
bizarréi bizarrokéi

or

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative bizarr bizarrak
accusative bizarrat bizarrakat
dative bizarrnak bizarraknak
instrumental bizarral bizarrakkal
causal-final bizarrért bizarrakért
translative bizarrá bizarrakká
terminative bizarrig bizarrakig
essive-formal bizarrként bizarrakként
essive-modal bizarrul
inessive bizarrban bizarrakban
superessive bizarron bizarrakon
adessive bizarrnál bizarraknál
illative bizarrba bizarrakba
sublative bizarra bizarrakra
allative bizarrhoz bizarrakhoz
elative bizarrból bizarrakból
delative bizarról bizarrakról
ablative bizarrtól bizarraktól
non-attributive
possessive - singular
bizarré bizarraké
non-attributive
possessive - plural
bizarréi bizarrakéi

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • bizarr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bizarr in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).