Jump to content

briliáns

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German Brillant, from French brillant, briller, from Italian brillare, from Latin beryllus.[1] With -áns ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbrilijaːnʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: bri‧li‧áns
  • Rhymes: -aːnʃ

Adjective

[edit]

briliáns (comparative briliánsabb, superlative legbriliánsabb)

  1. brilliant (surpassing excellence)
    briliáns okfejtésbrilliant reasoning

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative briliáns briliánsok
accusative briliánst briliánsokat
dative briliánsnak briliánsoknak
instrumental briliánssal briliánsokkal
causal-final briliánsért briliánsokért
translative briliánssá briliánsokká
terminative briliánsig briliánsokig
essive-formal briliánsként briliánsokként
essive-modal
inessive briliánsban briliánsokban
superessive briliánson briliánsokon
adessive briliánsnál briliánsoknál
illative briliánsba briliánsokba
sublative briliánsra briliánsokra
allative briliánshoz briliánsokhoz
elative briliánsból briliánsokból
delative briliánsról briliánsokról
ablative briliánstól briliánsoktól
non-attributive
possessive - singular
briliánsé briliánsoké
non-attributive
possessive - plural
briliánséi briliánsokéi
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative briliáns briliánsak
accusative briliánsat briliánsakat
dative briliánsnak briliánsaknak
instrumental briliánssal briliánsakkal
causal-final briliánsért briliánsakért
translative briliánssá briliánsakká
terminative briliánsig briliánsakig
essive-formal briliánsként briliánsakként
essive-modal
inessive briliánsban briliánsakban
superessive briliánson briliánsakon
adessive briliánsnál briliánsaknál
illative briliánsba briliánsakba
sublative briliánsra briliánsakra
allative briliánshoz briliánsakhoz
elative briliánsból briliánsakból
delative briliánsról briliánsakról
ablative briliánstól briliánsaktól
non-attributive
possessive - singular
briliánsé briliánsaké
non-attributive
possessive - plural
briliánséi briliánsakéi

Noun

[edit]

briliáns (plural briliánsok)

  1. brilliant (a finely cut gemstone, especially a diamond)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative briliáns briliánsok
accusative briliánst briliánsokat
dative briliánsnak briliánsoknak
instrumental briliánssal briliánsokkal
causal-final briliánsért briliánsokért
translative briliánssá briliánsokká
terminative briliánsig briliánsokig
essive-formal briliánsként briliánsokként
essive-modal
inessive briliánsban briliánsokban
superessive briliánson briliánsokon
adessive briliánsnál briliánsoknál
illative briliánsba briliánsokba
sublative briliánsra briliánsokra
allative briliánshoz briliánsokhoz
elative briliánsból briliánsokból
delative briliánsról briliánsokról
ablative briliánstól briliánsoktól
non-attributive
possessive - singular
briliánsé briliánsoké
non-attributive
possessive - plural
briliánséi briliánsokéi
Possessive forms of briliáns
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. briliánsom briliánsaim
2nd person sing. briliánsod briliánsaid
3rd person sing. briliánsa briliánsai
1st person plural briliánsunk briliánsaink
2nd person plural briliánsotok briliánsaitok
3rd person plural briliánsuk briliánsaik

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • briliáns in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • briliáns in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).