csillagász

Hungarian

Etymology

csillag (“star”) +‎ -ász (noun-forming suffix denoting an occupation)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃilːɒɡaːs]
• Hyphenation: csil‧la‧gász
• Rhymes: -aːs

Noun

csillagász (plural csillagászok)

1. astronomer

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csillagász	csillagászok
accusative	csillagászt	csillagászokat
dative	csillagásznak	csillagászoknak
instrumental	csillagásszal	csillagászokkal
causal-final	csillagászért	csillagászokért
translative	csillagásszá	csillagászokká
terminative	csillagászig	csillagászokig
essive-formal	csillagászként	csillagászokként
essive-modal	—	—
inessive	csillagászban	csillagászokban
superessive	csillagászon	csillagászokon
adessive	csillagásznál	csillagászoknál
illative	csillagászba	csillagászokba
sublative	csillagászra	csillagászokra
allative	csillagászhoz	csillagászokhoz
elative	csillagászból	csillagászokból
delative	csillagászról	csillagászokról
ablative	csillagásztól	csillagászoktól
non-attributive possessive - singular	csillagászé	csillagászoké
non-attributive possessive - plural	csillagászéi	csillagászokéi

Possessive forms of csillagász
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csillagászom	csillagászaim
2nd person sing.	csillagászod	csillagászaid
3rd person sing.	csillagásza	csillagászai
1st person plural	csillagászunk	csillagászaink
2nd person plural	csillagászotok	csillagászaitok
3rd person plural	csillagászuk	csillagászaik

Further reading

• csillagász in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csillagász in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).