csomópont

Hungarian

Etymology

csomó +‎ pont

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃomoːpont]
• Hyphenation: cso‧mó‧pont
• Rhymes: -ont

Noun

csomópont (plural csomópontok)

1. node (vertex of a graph of a network)
2. intersection, junction (junction of two or more paths)
3. hub (a point where many routes meet)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csomópont	csomópontok
accusative	csomópontot	csomópontokat
dative	csomópontnak	csomópontoknak
instrumental	csomóponttal	csomópontokkal
causal-final	csomópontért	csomópontokért
translative	csomóponttá	csomópontokká
terminative	csomópontig	csomópontokig
essive-formal	csomópontként	csomópontokként
essive-modal	—	—
inessive	csomópontban	csomópontokban
superessive	csomóponton	csomópontokon
adessive	csomópontnál	csomópontoknál
illative	csomópontba	csomópontokba
sublative	csomópontra	csomópontokra
allative	csomóponthoz	csomópontokhoz
elative	csomópontból	csomópontokból
delative	csomópontról	csomópontokról
ablative	csomóponttól	csomópontoktól
non-attributive possessive - singular	csomóponté	csomópontoké
non-attributive possessive - plural	csomópontéi	csomópontokéi

Possessive forms of csomópont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csomópontom	csomópontjaim
2nd person sing.	csomópontod	csomópontjaid
3rd person sing.	csomópontja	csomópontjai
1st person plural	csomópontunk	csomópontjaink
2nd person plural	csomópontotok	csomópontjaitok
3rd person plural	csomópontjuk	csomópontjaik

Further reading

• csomópont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csomópont in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).