Jump to content

extravagáns

From Wiktionary, the free dictionary
See also: extravagans

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German extravagant, from French extravagant, from Late Latin extravagans.[1] With -áns ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛkstrɒvɒɡaːnʃ]
  • Hyphenation: ext‧ra‧va‧gáns
  • Rhymes: -aːnʃ

Adjective

[edit]

extravagáns (comparative extravagánsabb, superlative legextravagánsabb)

  1. extravagant

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative extravagáns extravagánsak
accusative extravagánsat extravagánsakat
dative extravagánsnak extravagánsaknak
instrumental extravagánssal extravagánsakkal
causal-final extravagánsért extravagánsakért
translative extravagánssá extravagánsakká
terminative extravagánsig extravagánsakig
essive-formal extravagánsként extravagánsakként
essive-modal
inessive extravagánsban extravagánsakban
superessive extravagánson extravagánsakon
adessive extravagánsnál extravagánsaknál
illative extravagánsba extravagánsakba
sublative extravagánsra extravagánsakra
allative extravagánshoz extravagánsakhoz
elative extravagánsból extravagánsakból
delative extravagánsról extravagánsakról
ablative extravagánstól extravagánsaktól
non-attributive
possessive - singular
extravagánsé extravagánsaké
non-attributive
possessive - plural
extravagánséi extravagánsakéi

Derived terms

[edit]
[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • extravagáns in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).