ragozás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: rágózás

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ragoz (to inflect, conjugate, decline) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɒɡozaːʃ]
  • Hyphenation: ra‧go‧zás

Noun

[edit]

ragozás

  1. (grammar) inflection, conjugation, declension

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ragozás ragozások
accusative ragozást ragozásokat
dative ragozásnak ragozásoknak
instrumental ragozással ragozásokkal
causal-final ragozásért ragozásokért
translative ragozássá ragozásokká
terminative ragozásig ragozásokig
essive-formal ragozásként ragozásokként
essive-modal ragozásul
inessive ragozásban ragozásokban
superessive ragozáson ragozásokon
adessive ragozásnál ragozásoknál
illative ragozásba ragozásokba
sublative ragozásra ragozásokra
allative ragozáshoz ragozásokhoz
elative ragozásból ragozásokból
delative ragozásról ragozásokról
ablative ragozástól ragozásoktól
non-attributive
possessive - singular
ragozásé ragozásoké
non-attributive
possessive - plural
ragozáséi ragozásokéi
Possessive forms of ragozás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ragozásom ragozásaim
2nd person sing. ragozásod ragozásaid
3rd person sing. ragozása ragozásai
1st person plural ragozásunk ragozásaink
2nd person plural ragozásotok ragozásaitok
3rd person plural ragozásuk ragozásaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • ragozás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN