reneszánsz

Hungarian

Etymology

From French renaissance (“rebirth”), from renaître (“to be reborn”), from Latin renasci, from re- (“again”) + nasci (“to be born”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛnɛsaːns]
• Hyphenation: re‧ne‧szánsz
• Rhymes: -aːns

Adjective

reneszánsz (not comparable)

1. Renaissance
2. (typography) oldstyle (in the traditional style of typefaces designed to mimic the handwriting of scribes)

Noun

reneszánsz (plural reneszánszok)

1. Renaissance
2. renaissance

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	reneszánsz	reneszánszok
accusative	reneszánszt	reneszánszokat
dative	reneszánsznak	reneszánszoknak
instrumental	reneszánsszal	reneszánszokkal
causal-final	reneszánszért	reneszánszokért
translative	reneszánsszá	reneszánszokká
terminative	reneszánszig	reneszánszokig
essive-formal	reneszánszként	reneszánszokként
essive-modal	—	—
inessive	reneszánszban	reneszánszokban
superessive	reneszánszon	reneszánszokon
adessive	reneszánsznál	reneszánszoknál
illative	reneszánszba	reneszánszokba
sublative	reneszánszra	reneszánszokra
allative	reneszánszhoz	reneszánszokhoz
elative	reneszánszból	reneszánszokból
delative	reneszánszról	reneszánszokról
ablative	reneszánsztól	reneszánszoktól
non-attributive possessive - singular	reneszánszé	reneszánszoké
non-attributive possessive - plural	reneszánszéi	reneszánszokéi

Possessive forms of reneszánsz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	reneszánszom	reneszánszaim
2nd person sing.	reneszánszod	reneszánszaid
3rd person sing.	reneszánsza	reneszánszai
1st person plural	reneszánszunk	reneszánszaink
2nd person plural	reneszánszotok	reneszánszaitok
3rd person plural	reneszánszuk	reneszánszaik

Further reading

• reneszánsz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN