Jump to content

szabotál

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German sabotieren, from French saboter.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɒbotaːl]
  • Hyphenation: sza‧bo‧tál
  • Rhymes: -aːl

Verb

[edit]

szabotál

  1. (transitive) to sabotage

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]
[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]