„Berey József” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Életrajza: Bot: "19., 20., 21. századi magyarok" kategória eltávolítása |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
[[Kategória:Magyar református lelkészek]] |
[[Kategória:Magyar református lelkészek]] |
||
[[Kategória:19. századi magyarok]] |
|||
[[Kategória:20. századi magyarok]] |
|||
[[Kategória:1859-ben született személyek]] |
[[Kategória:1859-ben született személyek]] |
A lap 2013. április 17., 00:18-kori változata
Berey József lelkész született Szatmáron, 1859-ben.
Életrajza
1877-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a nagykárolyi segédlelkészi és vallástanári állásra, ahol 1881-től 1884-ig működött, majd 1884-től 1888-ig Szaniszlón lelkészkedett.
1888-ban került Nagyecsedre lelkésznek.
Nagyecsed-i tartózkodása idején irodalmi tanulmányai jelentek meg Kölcsey Ferencről, s a településen és környékén végzett jelentős helytörténeti kutatásokat.
Feldolgozta Nagyecsed történetét, néprajzát, s az ecsedi lápra vonatkozó részt is ő írta meg Szatmár vármegye monográfiájában.
Későbbi élete folyamán előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző, majd 1907-ben esperes lett.
1884-től a helyi lapokban közölte köteteket megtöltő – történelmi alapokra épült – elbeszéléseit a régi vármegyéről, melyekhez Szatmár vármegye levéltáraiból – évtizedekig tartó búvárkodásai eredményeként – merítette az anyagot.
Mint egyháztörténeti író, a "Protestáns Szemle" hasábjain jelentek meg írásai.
Művei: "A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660-1680-ig". (1897.évf.), "A giródtótfalusi református egyház pusztulása".