Ugrás a tartalomhoz

Berey József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berey József
1940 körül
1940 körül
Született1859. április 2.[1]
Szatmárnémeti[1]
Elhunyt1940. május 7. (81 évesen)[2][3][4]
Újpest[5]
Foglalkozása
  • református lelkész
  • esperes
  • történész
SírhelyeMegyeri temető (9. parcella)
A Wikimédia Commons tartalmaz Berey József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Berey József (Szatmár, 1859. április 2.Újpest, 1940. május 7.) magyar református lelkész, esperes, történetíró.

Életrajza

[szerkesztés]

Iskolai tanulmányait Szatmáron, a teológiát Debrecenben végezte. 1877-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a Nagykároly-i segédlelkészi és vallástanári állásra, ahol 1881-től 1884-ig működött, majd 1884-től 1888-ig Szaniszlón lelkészkedett.

1888-ban került Nagyecsedre lelkésznek.

Nagyecsedi tartózkodása idején irodalmi tanulmányai jelentek meg Kölcsey Ferencről, s a településen és környékén végzett jelentős helytörténeti kutatásokat.

Feldolgozta Nagyecsed történetét, néprajzát, s az Ecsedi-lápra vonatkozó részt is ő írta meg Szatmár vármegye monográfiájában. Ma a helytörténeti gyűjtemény viseli az ő nevét.

Későbbi élete folyamán előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző, majd 1907-ben esperes lett.

1884-től a helyi lapokban közölte köteteket megtöltő – történelmi alapokra épült – elbeszéléseit a régi vármegyéről, melyekhez Szatmár vármegye levéltáraiból – évtizedekig tartó búvárkodásai eredményeként – merítette az anyagot.

Mint egyháztörténeti író, a "Protestáns Szemle" hasábjain jelentek meg írásai.

Sírja a Megyeri temetőben (9. parcella)

Művei

[szerkesztés]
  • "A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660-1680-ig". (1897. évf.),
  • "A giródtótfalusi református egyház pusztulása".
  • Nagyecsed nagyközség története 1896‐ig.
  • Mátészalka (1937.)
  • Nagyecsed története és néprajza. (Debrecen,1988)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]