„Berey József” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Berey József ''' lelkész született Szatmáron, [[1859]]-ben. |
'''Berey József ''' lelkész született [[Szatmárnémeti|Szatmáron]], [[1859]]-ben. |
||
==Életrajza== |
==Életrajza== |
||
[[1877]]-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a |
[[1877]]-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a [[nagykároly]]i segédlelkészi és vallástanári állásra, ahol [[1881]]-től [[1884]]-ig működött, majd 1884-től [[1888]]-ig [[Szaniszló (Románia)|Szaniszló]]n lelkészkedett. |
||
[[1888]]-ban került [[Nagyecsed]]re lelkésznek. |
[[1888]]-ban került [[Nagyecsed]]re lelkésznek. |
||
A lap 2012. szeptember 5., 23:22-kori változata
Berey József lelkész született Szatmáron, 1859-ben.
Életrajza
1877-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a nagykárolyi segédlelkészi és vallástanári állásra, ahol 1881-től 1884-ig működött, majd 1884-től 1888-ig Szaniszlón lelkészkedett.
1888-ban került Nagyecsedre lelkésznek.
Nagyecsed-i tartózkodása idején irodalmi tanulmányai jelentek meg Kölcsey Ferencről, s a településen és környékén végzett jelentős helytörténeti kutatásokat.
Feldolgozta Nagyecsed történetét, néprajzát, s az ecsedi lápra vonatkozó részt is ő írta meg Szatmár vármegye monográfiájában.
Későbbi élete folyamán előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző, majd 1907-ben esperes lett.
1884-től a helyi lapokban közölte köteteket megtöltő – történelmi alapokra épült – elbeszéléseit a régi vármegyéről, melyekhez Szatmár vármegye levéltáraiból – évtizedekig tartó búvárkodásai eredményeként – merítette az anyagot.
Mint egyháztörténeti író, a "Protestáns Szemle" hasábjain jelentek meg írásai.
Művei: "A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660-1680-ig". (1897.évf.), "A giródtótfalusi református egyház pusztulása".
