„Alaszkai vadjuh” változatai közötti eltérés

Alaszkai vadjuh
	Az alaszkai vadjuh feje. A fénykép az Anchorage-i állatkertben készült
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Cetartiodactyla;
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Kecskeformák (Caprinae);
Nem:	Vadjuh (Ovis); Linnaeus, 1758
Faj:	O. dalli;
Tudományos név
	Ovis dalli; Nelson, 1884
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alaszkai vadjuh témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alaszkai vadjuh témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. július 26., 10:18-kori változata

Az alaszkai vadjuh vagy Dall-juh (Ovis dalli) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.^[1]

Neve

Az állat a tudományos nevét William Healey Dallról (1845-1927) kapta, aki egy amerikai természettudós volt.

Előfordulása

Az alaszkai vadjuh Észak-Amerika északnyugati részén honos. Ez a vadjuhfaj a szubarktikus hegységek lakója. Elterjedési területe Alaszka, Yukon, az Északnyugati területeken levő Mackenzie-hegység és Brit Columbia. Az állat a szárazabb élőhelyeket kedveli: havasi legelők, sziklák, köves helyek. Az ilyen sziklás helyeken a ragadozók nehezebben tudják követni az állatot.

Az alaszkai vadjuhot a következő rezervátumokban lehet megtalálni: Kluane Nemzeti Park, Tatshenshini-Alsek Tartományi Park, Nahanni Nemzeti Park.

Alfajai

Az állatnak két alfaja létezik: az északi alfaj, Ovis dalli dalli, amely majdnem teljesen fehér, és a délebbi alfaj, Ovis dalli stonei, amely piszkosbarna; tükrén és hátsó combjainak belső felén fehér foltok találhatók.

A tudósok szerint a két alfajt nem lehet elkülöníteni egymástól. Észrevettek már vegyes csordákat is ahol fehérek és barnák élnek egymás mellett, ezeket egyesek egy harmadik alfajnak tekintik, Ovis dalli fannini. Ezt a „harmadik alfajt” a Yukon területén levő Pelly- és Ogilvie-hegységekben lehet megtalálni.^[2] A Mitokondriális DNS nem mutat molekuláris különbséget az alfajok között,^[3] de a nukleáris DNS mégis alátámasztja ezt.^[4] Az alfajok megkülönböztetését a kanadai vadjuhval való kereszteződések is nehezítik.^[3]

Megjelenése

Színezete a fehértől a piszkos barnáig terjed. Szarva hajlott és sárgásbarna. A hímeknek nagy, görbült szarvuk van. A nőstények szarva kisebb, karcsúbb és kevésbé görbült.

Életmódja

Nyáron, amikor nagy a táplálékkínálat a vadjuh sokféle növénnyel táplálkozik. Télen száraz, fagyott fűvel, ágakkal, mohával és zuzmóval táplálkozik. Főleg tavasszal az alaszkai vadjuh ásványokban gazdag gödröket keres fel, ezekhez sok kilométeres utat is képes megtenni. Az ásványok nyalogatása létfontos, mivel télen igen szegényes a tápláléka.

Az állat főbb ragadozói a farkasok, a prérifarkasok, a fekete medvék és a grizzly medvék. A fiatal állatokat a szirti sas is képes megfogni.

Szaporodása

A két nem külön-külön csapatban él, csak a párzási időszakban jönnek össze. A párzási időszak késő november és kora december között van. A bárányok májusban születnek.

Jegyzetek

↑ Festa-Bianchet, M. (2008). Ovis dalli. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 5 April 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.
↑ Sheldon, C. 1911. The Wilderness of the Upper Yukon. First edition. Charles Scribner’s Sons, New York.
↑ ^a ^b Loehr, J., K. Worley, A. Grapputo, J. Carey, A. Veitch and D. W. Coltman. (2006) Evidence for cryptic glacial refugia from North American mountain sheep mitochondrial DNA, Journal of Evolutionary Biology, 19:419-430.
↑ Worley, K., Strobeck, C., Arthur, S., Carey, J., Schwantje, H., Veitch, A. & Coltman, D.W. (2004). Population genetic structure of North American thinhorn sheep Ovis dalli, Molcular Ecology 13: 2545–2556.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 31.)
A.W.F. Banfield (1974). The Mammals of Canada. University of Toronto Press. ISBN 0-8020-2137-9
Mammal Species of the World
Smithsonian Institution - North American Mammals: Ovis dalli

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Festa-Bianchet, M. (2008). Ovis dalli. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 5 April 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.

[sheldon-2] Sheldon, C. 1911. The Wilderness of the Upper Yukon. First edition. Charles Scribner’s Sons, New York.

[loehr-3] Loehr, J., K. Worley, A. Grapputo, J. Carey, A. Veitch and D. W. Coltman. (2006) Evidence for cryptic glacial refugia from North American mountain sheep mitochondrial DNA, Journal of Evolutionary Biology, 19:419-430.

[worley-4] Worley, K., Strobeck, C., Arthur, S., Carey, J., Schwantje, H., Veitch, A. & Coltman, D.W. (2004). Population genetic structure of North American thinhorn sheep Ovis dalli, Molcular Ecology 13: 2545–2556.

[1]

[2]

[3]

[4]

@@ 70. sor: / 70. sor: @@
 *[http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?s=y&id=14200842 Mammal Species of the World]
 *[http://www.mnh.si.edu/mna/image_info.cfm?species_id=242 Smithsonian Institution - North American Mammals: Ovis dalli]
 {{Taxonbar}}
 {{Portál|Biológia}}