Ugrás a tartalomhoz

Alaszkai vadjuh

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alaszkai vadjuh
Az alaszkai vadjuhkos feje. A fénykép az anchoragei állatkertben készült
Az alaszkai vadjuhkos feje. A fénykép az anchoragei állatkertben készült
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nemzetség: Caprini
Nem: Vadjuhok (Ovis)
Linnaeus, 1758
Faj: O. dalli
Tudományos név
Ovis dalli
Nelson, 1884
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Alaszkai vadjuh témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alaszkai vadjuh témájú kategóriát.

Az alaszkai vadjuh vagy Dall-juh (Ovis dalli) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.[1]

Az állat a tudományos nevét William Healey Dallról (1845-1927) kapta, aki egy amerikai természettudós volt.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az alaszkai vadjuh Észak-Amerika északnyugati részén honos. Ez a vadjuhfaj a szubarktikus hegységek lakója. Előfordulási területe Alaszka, Yukon, az Északnyugati területeken levő Mackenzie-hegység és Brit Columbia. Az állat a szárazabb élőhelyeket kedveli: havasi legelők, sziklák, köves helyek. Az ilyen sziklás helyeken a ragadozók nehezebben tudják követni az állatot.

Az alaszkai vadjuhot a következő rezervátumokban lehet megtalálni: Kluane Nemzeti Park, Tatshenshini-Alsek Tartományi Park, Nahanni Nemzeti Park.

Alfajai

[szerkesztés]

Az állatnak két alfaja létezik:

  • Ovis dalli dalli Nelson, 1884 - az északi alfaj, amely majdnem teljesen fehér
  • Ovis dalli stonei J. A. Allen, 1897 - a délebbi alfaj, amely piszkos barna; tükrén és hátsó combjainak belső felén fehér foltok találhatók.

A tudósok szerint a két alfajt nem lehet elkülöníteni egymástól. Észrevettek már vegyes csordákat is ahol fehérek és barnák élnek egymás mellett, ezeket egyesek egy harmadik alfajnak tekintik, Ovis dalli fannini. Ezt a „harmadik alfajt” a Yukon területén levő Pelly- és Ogilvie-hegységekben lehet megtalálni.[2] A mitokondriális DNS nem mutat molekuláris különbséget az alfajok között,[3] de a nukleáris DNS mégis alátámasztja ezt.[4] Az alfajok megkülönböztetését a kanadai vadjuhval (Ovis canadensis) való kereszteződések is nehezítik.[3]

Megjelenése

[szerkesztés]

Színezete a fehértől a piszkos barnáig terjed. Szarva hajlott és sárgásbarna. A kosoknak nagy, görbült szarvuk van. A nőstények szarva kisebb, karcsúbb és kevésbé görbült. A kos elérheti a 130-180 centiméteres hosszúságot és a 70-110 kilogrammos tömeget.

Életmódja

[szerkesztés]

Nyáron, amikor nagy a táplálékkínálat a vadjuh sokféle növénnyel táplálkozik. Télen száraz, fagyott fűvel, ágakkal, mohával és zuzmóval táplálkozik. Főleg tavasszal az alaszkai vadjuh ásványokban gazdag gödröket keres fel, ezekhez sok kilométeres utat is képes megtenni. Az ásványok nyalogatása létfontos, mivel télen igen szegényes a tápláléka. Az állat főbb ragadozói a farkasok, a prérifarkasok, a fekete medvék és a grizzly medvék. A fiatal állatokat a szirti sas is képes megfogni.

Szaporodása

[szerkesztés]

A két nem külön-külön csapatban él, csak a párzási időszakban jönnek össze. A párzási időszak késő november és kora december között van. A bárányok májusban születnek.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Festa-Bianchet, M. (2008). Ovis dalli. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 5 April 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.
  2. Sheldon, C. 1911. The Wilderness of the Upper Yukon. First edition. Charles Scribner’s Sons, New York.
  3. a b Loehr, J., K. Worley, A. Grapputo, J. Carey, A. Veitch and D. W. Coltman. (2006) Evidence for cryptic glacial refugia from North American mountain sheep mitochondrial DNA, Journal of Evolutionary Biology, 19:419-430.
  4. Worley, K., Strobeck, C., Arthur, S., Carey, J., Schwantje, H., Veitch, A. & Coltman, D.W. (2004). Population genetic structure of North American thinhorn sheep Ovis dalli, Molcular Ecology 13: 2545–2556.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dall sheep című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.