Borgia Lukrécia modenai hercegné
| Lukrécia Borgia | |
 | |
| Bartolomeo Veneto: Flóra (korábban Lucrezia arcképének tartották) | |
| Született | 1480. április 18. Subiaco |
| Elhunyt | 1519. június 24. Ferrara |
| Állampolgársága | Pápai Állam |
| Nemzetisége | spanyol |
| Házastársa | Giovanni Sforza, Aragóniai Alfonz, Alfonso d'Este |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Vannozza de Cattanei VI. Sándor pápa |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | szülés |
| Sírhelye | |
 | |
| Lukrécia Borgia aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lukrécia Borgia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Lucrezia Borgia (egyéb névváltozatok: Lucretia Borgia, Borgia Lukrécia; 1480. április 18., valószínűleg Subiaco – 1519. június 24., Ferrara), katalánul: Lucrècia Borja, itáliai hercegnő. Rodrigo Borgia, a későbbi VI. Sándor pápa és Vannozza de Cattanei leánya. Testvérei: Cesare Borgia, Giovanni Borgia, Goffredo/Joffré Borgia
Volt két féltestvére is, akiknek az anyja ismeretlen: Don Pedro Luis de Borja és Girolama de Borja.
A Borgiák a reneszánsz kor egyik leghírhedtebb családja volt, híresek voltak testi erejükről és bámulatos szellemi képességeikről csakúgy, mint erkölcstelenségükről. A későbbi krónikák Lucrezia nevét befeketítették, akárcsak családjának többi tagjáét. Számos vád - mint az apjával és testvérével folytatott vérfertőzés és két férjének rejtélyes halála - azonban megalapozatlannak bizonyult, jóllehet, a méregkeverő nevet nem mosták még le róla.
Maria Bellonci Lucrezia Borgia-ja Sokan írtak róla, mégis a leghitelesebb forrásnak Maria Bellonci: Lucrezia Borgia című regénye tűnik, melyet 1939-ben adtak ki először és rögtön még azévben el is nyerte a Viareggio díjat. A könyvnek olyan nagy sikere lett, hogy még plágium is történt. 1953-ban jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban egy Simon Harcourt- Smith nevű úriember "műve" a The marriage at Ferrara. Az írónő pert indított, melyet természetesen meg is nyert. Maria Bellonci sok szép könyvet írt, de többek szerint a mesterműve a Lucrezia Borgia című regény, melyen 8 évig dolgozott kemény kutatómunkával. A mű sikeréhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az írónő férje a híres kritikus, Goffredo Bellonci volt, akivel együtt kúlturköröket is szerveztek elősegítve a világháború alatt az olasz irodalmi élet fennállását. 1944-ben az "amici della domenica" néven futó összejöveteleket szerveznek, mely nem csak egy kulturális esemény, hanem a háború alatti irodalom segítője is. Ha mindenképpen be szeretnénk skatulyázni a művet, akkor azt mondhatjuk rá, hogy történelmi regény.De a történelmi regény jellemzőitől abban eltér, hogy az írónő bár egyes szám harmadik személyben beszél a főszereplőről, valójában sokszor úgy érezteti az olvasóval, hogy a mű egyes szám első személyben íródott. A mű jóval több lett egy történelmi regénynél: történelem, politika, kultúra, korrajz és az írónő tanulmányozói szerint egy fontos önéletrajzi tanubizonyság. Az írónő érezhetően szimpátiát érez a főszereplő iránt és akik ismerik az írónő életrajzát sok hasonló jellemvonást fedezhetnek fel a két karakterben.
Gyermekkora, családi háttere
Rodrigo Borgia bíboros (a későbbi VI. Sándor Pápa- 1492) és szeretője egy már házas nő, Vannozza Cattanei lánya. Vanozzának három gyermeke volt Borgiatól-Cesare, Lucrezia és Jofré, a pápa ami azt illeti, hogy ő-e Jofré apja bizonytalan maradt. Fivére Cesare Borgia, a híres- hírhedt hadvezér (akit Machiavelli A fejedelem című művében követendő példaként jelöl meg)ő maga is bíboros és Valentinois hercege, Romagna ura.
Nem ismerni hiteles ábrázolását Lucrezia Borgiának, de a leírások alapján az Édes új stílus ( dolce stil nuovo) jellegzetes "donna angelicata"-jának felel meg: tipikus szőke hosszú haj, világos szemek, fehér bőr.
Az apja kedvenc gyermeke (egyetlen lánya Vanozza di Cattaneitől), mégis a távolság mindig megmarad közöttük.
Lucrezia próbált kibújni az akkori nőknek előírt átlagos élet alól: olvasott, írt, tanult, kormányzott, a divatot eszközként használta, szeretőket tartott, a vallás pedig inkább időtöltés volt a számára mint elhivatottság.
Házasságai
Háromszor házasodott, mindhárom esetben apja és fivére terjeszkedő politikájának eszközeként. Tizenkét évesen már eljegyezték egy spanyol nemessel Don Gaspare da Procidaval, de az eljegyzést apja felbontotta, mivel Giovanni Sforzával kellett összeházasodnia.
Giovanni Sforza
13 éves korában apja feleségül adta Giovanni Sforzához, Pesaro fejedelméhez. Ez a házasság volt hivatott megerősíteni a pápa és a milánói Sforzák kapcsolatát. A Sforza család hatalma azonban hamarosan hanyatlott, menekülni kényszerültek Milánóból. Így 1497-ben érvénytelenítették a házasságot: a pápa hatalmasabb férjet talált lányának Pesaro hercegénél. A házasság érvényesítéséhez azt az ürügyet találták ki, hogy Giovanni nem tud gyermeket nemzeni. Giovanni nem szeretett volna elválni, tagja akart maradni a gazdag és befolyásos családnak, de családja ösztönzésére (akik féltek a pápa haragjától) végül belement a válásba. A sors fintora, hogy Lucrezia pont akkor esett teherbe, amikor éppen azért zajlott első "válópere" mivel férje terméketlen. Az apa kiléte rejtély, de a találgatásokból két apajelölt tűnik esélyesnek: Perrotto, apja futára, és Cesare, a bátyja. Perrotto rejtélyes körülmények között elhalálozott, a gyermeket pedig Lucrezia titokban szülte meg. Főleg apja ellenségei szerint volt Cesare a gyermek apja (Giovanni Sforza is apjával és fivérével történt vérfertőzéssel vádolta meg Lucreziat az impotencia vádja után).
Aragóniai Alfonz (Alfonso Bisceglie)
1498-ban köttetett meg a második frigy: Lucrezia újdonsült férje Aragóniai Alfonz lett, Bisceglie hercege, II. Alfonz nápolyi király törvénytelen fia. Alfonzhoz azért kellett hozzámennie, mivel Nápolynak jó kapcsolatai voltak a francia királlyal. Nagy volt a szerelem második férjével. Lucreziának második férjétől egy gyermeke született: Rodrigo (13 évesen, 1512-ben halt meg). Ez a házasság sem tartott sokáig: A pápa XII. Lajos francia király segítségével Nápolyt szerette volna megszerezni, Alfonz megszökött Rómából életét féltve. A pápa 1499-ben visszahívatta Alfonzot a Vatikánba - egy alkalmasabb pillanatra várva. Alfonzot 1500. augusztusában egy utcai sétája során megtámadták és majdnem belehalt. Amíg lábadozott, Lucrezia és rokonai ápolták, de az elővigyázatosság ellenére mégis megfojtották, valószínűleg Lucrezia bátyja, Cesare parancsára. Lucreziát összetörte második férje halála, vigasztalhatatlan volt, így apja rábízta Nepi városának kormányzását. Alig egy hónap telt el második férje halálától, mikor apja már a harmadik házasságát tervezte.
Alfonso d'Este
Harmadik házasságát 1501-ben kötötte I. Alfonz modenai és ferrarai herceggel. Az Estek előítéletekkel tele várták az új rokont, de a házassággal járó előnyök meggyőzték őket. Hat gyermeket szült Alfonso d'Estenek, de csak négy gyermek élte meg a felnőttkort (köztük II. Ippolito Este bíboros, és Ercole II d'Este Ferrara jövőbeli hercege). Az új udvartartás a reneszánsz egyik szellemi központja lett, Lucrezia és férje nagy pártfogója volt a művészeteknek: udvarukban olyan művészek fordultak meg, mint Ludovico Ariosto, Pietro Bembo, Tito Vespasiano Strozzi és fia Ercole Strozzi, illetve Tiziano.
A végzet asszonya
Sok legenda kering körülötte, melyek közül az egyik az, hogy volt egy gyűrűje, melyet nap mint nap egy ő általa kitalált méregbe mártott és ezzel ölte meg férjeit és szeretőit. További legendák a vérfertőzés vádja és az, hogy orgiákon vett részt nézőként a pápai udvarban. E kép azonban minden bizonnyal Victor Hugo 1833-as drámájának és Gaetano Donizetti ebből készített operájának köszönhető. Valójában semmi bizonyíték nincs arra, hogy Lucrezia bárkinek is ártott volna rövid élete során.
Apja halála után
Bátyja és apja halála után (1507) nehéz élete volt. A vallás felé fordult. 1510-ben megalapította a ferrarai San Bernardino kolostort. 1518-ban a ferencesek egyik rendjéhez ( Ordine delle terziare francescane) tartozott. 1519-ben, 39 évesen vérmérgezésben halt meg, mely utolsó szülését követte.
Halála
1519-ben hunyt el, 10 nappal azután, hogy életet adott nyolcadik gyermekének. Ferrara népe őszintén megsiratta kedvelt uralkodónőjét.
Források
- Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 324. o. ISBN 963-05-6928-0
- Maria Bellonci: Lucrezia Borgia (Budapest, 1998)
- Mario Puzo: A család (Budapest, 2003)
- Tolnai világlexikona, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny Hirlap- és Könyvkiadó-Vállalat kiadása, 1913.
- Kókai Viktória 2009-es Portfóliós szakdolgozatok Nyugat- Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ : Maria Bellonci e Lucrezia Borgia Storia di un Processo di Autoidentificazione Letteraria Témavezető Tanár: Dr. Antonio Donato Sciacovelli és Lucrezia Borgia Mito e Realtá Témavezető Tanár:Roznárné Dr. Kun Csilla
- Massimo Grillandi Invito alla letterura di Maria Bellonci Milano 1938
- http://www.guardian.co.uk/books/2004/oct/24/biography.features
- http://www.notablebiographies.com/Be-Br/Borgia-Lucrezia.html
- http://www.britannica.com/EBchecked/topic/74142/Lucrezia-Borgia
- Mennyire volt romlott méregkeverő Lucrezia Borgia? http://www.urbanlegends.hu/2011/07/mennyire-volt-romlott-meregkevero-lucrezia-borgia/