Ugrás a tartalomhoz

Az óriás útja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Neo7~huwiki (vitalap | szerkesztései) 2007. április 22., 16:22-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Új oldal, tartalma: „{{Világörökség| név=Óriások útja| kép=Giant's Causeway shore.jpg| felirat=Óriások útja| ország=Észak-Írország| kategória=Természeti világörökségi hel...”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Óriások útja
Világörökség
Adatok
OrszágÉszak-Írország
Világörökség-azonosító369
TípusTermészeti helyszín
Felvétel éve1986
Elhelyezkedése
Az óriás útja (Észak-Írország)
Az óriás útja
Az óriás útja
Pozíció Észak-Írország térképén
é. sz. 55° 14′ 27″, ny. h. 6° 30′ 42″55.240833°N 6.511667°WKoordináták: é. sz. 55° 14′ 27″, ny. h. 6° 30′ 42″55.240833°N 6.511667°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Az óriás útja témájú médiaállományokat.

Az Óriások útja (Giant's Causeway) egy vulkáni tevékenység eredményeként létrejött, körülbelül 40.000 bazaltoszlopból álló terület, Észak-Írországban, Antrim megye atlanti partjainál, Bushmills várostól 3 kilóméterre északra. 1986-ban az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Az egymáshoz szorosan illeszkedő oszlopok többsége hatszögletű, de vannak 4, 5, 7 és 8 szögűek is. A legmagasabbak kb 12 méteresek, de a megszilárdult láva vastagsága helyenként a 28 métert is eléri.

A legenda

Az óriás csizmája

A legenda szerint egykor az ír óriás, Finn MacCool (Fionn mac Cumhaill) utat épített magának tengerparti, antrimi otthonától az atlanti vizeken át esküdt ellensége, a skót Finn Gall, Hebridákon fekvő erődjéig. Százával szedte össze a hosszú kőcölöpöket, sorjában leverte őket a tengerfenékbe, aztán hazatért, hogy kipihenje magát, mielőtt támadásra indul Finn Gall ellen. De a ravasz skót óriás megelőzte, maga ment át szigetéről, Staffáról Írországba. MacCool feleségének azonban sikerült elhitetnie vele, hogy az alvó óriás csak a kisfia. Finn Gall megrettent, (mekkora lehet akkor az apa…?) Ezért aztán ijedtében elmenekült. Amikor kiért a tengerre, felszaggatta maga mögött az utat, hogy senki se járhasson többé rajta…

Története

Susanna Drury egyik metszete

Kialakulása

60 millió évvel ezelőtt, a Paleogén időszakban az Ír-sziget ezen részén jelentős volt a vulkáni aktivitás. Olvadt kőzet hatolt át a korábbi mészkőfelszín repedésein, és kiterjedt lávamezőket hozott létre. Három egymást követő időszak kitörései formálták a mai felszínt, melyek közül a középsőben alakultak ki az Óriások útját alkotó jellegzetes oszlopos bazalt formák. Ahogy a kiömlő láva hűlni, és ezzel együtt zsugorodni kezdett, repedések keletkeztek a felszínén. Az egyenletes hűlés a repedések ismétlődő méhsej mintázatát hozta létre, melyek azután változatlan formában hatoltak a mélyebb rétegekbe, amint azok is fokozatosan lehűltek, így kialakítva a megszilárdult láva poligon hasábokból álló belső szerkezetét. Az elkövetkező évmilliók eróziója tette azután láthatóvá e belső rendszert, lekoptatva a felső (nem oszlopos) közetréteget és különböző magasságúra erodálva az egyes oszlopokat.

Felfedezése

A területet 1692-ben fedezte fel Derry egyik püspöke, de csak egy évvel később került a világ tudomására egy újságcikk nyomán. Igazi nemzetközi figyelmet viszont csak azután kapott, hogy a dublini festő Susanna Drury 1739-ben vizfestményeket készített e különös képződményekről. Említést tesz róla az 1765-ben kiadott francia Encyclopédie 12. kiadása, és Drury egyik metszete megjelenik az Encyclopédie 1768-as illusztrációs kiadásában is. A képhez tartozó magyarázatban Nicolas Desmarest francia geológus véli először az Óriások útja bazalt oszlopait vulkáni eredetűnek.

Figyelemre méltó alakzatok

Hasonló szerkezetek

Habár az Óriások útja bazalt formái lenyűgözőek, mégsem egyedülálló. A vulkáni láva megszilárdulása gyakran hoz létre hasonlót, ha nem is ennyire látványosat. A gyorsan hűlőkben vékonyabb, a lassan hűlőkben vastagabb oszlopok keletkeznek.

A Föld további nevezetesebb oszlopos-sokszöges láva alakzatai

de megtalálható Magyarországon is, többek között a

Galéria

Felhasznált irodalom

Külső hivatkozások