Artyom Iszaakovics Alihanyjan
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Artyom Iszaakovics Alihanyjan | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1908. június 11. Tbiliszi |
| Elhunyt | 1978. február 25. (69 évesen) Moszkva |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái | Szentpétervári Egyetem Fizika és Matematika Kar |
| Tudományos fokozat | a fizikai és matematikai tudományok doktora (1940) |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Artyom Iszaakovics Alihanyjan témájú médiaállományokat. | |
Artyom Iszaakovics Alihanyjan (oroszul: Артём Исаакович Алиханьян, Tbiliszi, 1908. június 24. – Moszkva, 1978. február 25.), örmény nevén Artem Iszahaki Alihanjan (örményül: Արտեմ Ալիխանյան) örmény származású szovjet fizikus, a Jereváni Fizikai Intézet alapítója és első igazgatója, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja (1946), az Örmény Tudományos Akadémia akadémikusa volt. Pjotr Kapicával, Lev Landauval, Igor Kurcsatovval, Abram Alihanovval és másokkal együtt lerakta a szovjet magfizika alapjait. Az örmény fizika atyjaként tartják számon.
Életrajza
Artyom Alihanyjan az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó Tbilisziben (akkor Tiflisz) született örmény családban. Négyen voltak testvérek, egyik bátyja, Abram Alihanov (eredetileg Alihanyjan) is híres fizikus lett. 1912-ben a család Alekszandropolba (ma: Gjumri) költözött, ott pincérként és újságeladóként dolgozott. Először otthon tanították, majd később magántanulóként végzett a 100. sz. tifliszi iskolából.
1930-ban, mielőtt végzett a Leningrádi Állami Egyetemen, tagja lett a leningrádi Fizika-Technika Intézetnek, ahol együtt dolgozott a bátyjával. A párképződést és az abból adódó pozitron spektrumot kutatták. A pozitronok megfigyelésére Alikhanov, a tanítványa M. Kozodaev és Alihanyjan egy mágneses spektrométer és két szomszédos Geiger–Müller-számláló kombinációját használták. Ez a munka kiinduló pontja lett a rádiótechnika alkalmazásának a kísérleti nukleáris fizikában a Szovjetunióban. A második világháború előtt vizsgálták a béta-bomlást, felfedezték a gamma-sugarak belső átalakulását és kísérletileg megerősítették az energiamegmaradást a pozitron megsemmisítésekor. 1934-ben kutatócsoportjuk (B. Dzhelepov, Alikhanov és Alihanyjan) az úttörők között volt, akik a radioaktív bomlás jelenségét figyelték meg. Alikhanov és Alihanyjan 1938-ban javasolták a neutrínó nyugalmi tömegének meghatározására szolgáló módszert, a Be7 magjainak bomlása alapján. A vizsgálatok során mindkét testvér (anélkül, hogy a kommunista párt tagjai lettek volna) a Szovjetunió állami díjjal részesült.
1942-ben tudományos expedíciót indítottak az Aragac-hegységbe a kozmikus sugarak harmadik (proton) komponensének keresése céljából. Megállapították az úgynevezett keskeny zuhanyokat a kozmikus sugarakban, és megállapították az első bizonyítékot a részecskék kozmikus sugarakban való létezésére, amelyek tömege a müon és a proton között van. Leningrád ostroma során Alihanyjan és néhány kollégája mentesült a teljes munkaidős védelmi munkától annak érdekében, hogy kidolgozzanak egy szinkrociklotront - a gyorsítót, amelyet végül 1955-ben Dubnában építettek meg. 1948-ban A. Alikhanov és A. Alihanyjan ismét a Szovjetunió állami díjával részesültek a kozmikus sugarak vizsgálatáért. Miután a kozmikus sugárállomást megalapították az Aragacban 3250 m tengerszint feletti magasságban, a két testvér részt vett az Örmény Tudományos Akadémia megalapításában is és 1943-ban létrehozta a Jereván Fizikai Intézetet. A. Alihanyjan lett az igazgatója a következő 30 évben. 1956-ban A. Alihanyjan, A. Alikhanov és Victor Ambartsumian kezdeményezte a Jereván szinkrotron létrehozását 6 GeV elektron-energiával.
1965-ben a Harvard Egyetem meghívta Alihanyjant, hogy tartsa meg a Loeb- és Lee-előadásokat fizikából. Európából ő lett a Harvard Egyetem első Loeb-professzora. Alihanyjan fizikai-matematikai tudományok doktora volt, a Jereván Állami Egyetem professzora, a Lebegyev Intézet fizikai laboratóriumának vezetője, a moszkvai Műszaki Fizikai Intézet nukleáris fizikai székének alapítója és tudományos irányítója, a nagymagasságú Aragac és Nor-Amberd kutatóállomások alapítója. Az 1970-es széles sávú szikrakamrákkal végzett munkáért A. Alihanyjan kollégáival együtt Lenin-díjat kapott. Később elindította a röntgenátmeneti sugárzásdetektorok kifejlesztését.
Munkássága
Alihanyjan munkái a nukleáris fizikára, a kozmikus sugarakra és az elemi részecskefizikára, a gyorsítófizikára és a technológiára vonatkoznak. A munkatársaival együtt:
- felfedezte az elektron-pozitron párok előállítását belső energiakonverzióval (1934),
- kísérletileg megerősítette az energiamegmaradást a pozitronok megsemmisítésekor (1936),
- nagyszámú radioaktív elem adatspektrumán végzett precíziós méréseket és felfedezte a spektrum alakjának az atomszámtól való függését,
- javaslatot tett egy kísérleti módszerre, amellyel bizonyítható a neutronok létezése nukleáris visszacsatolás révén az elektron elfogásában a 7Be-ben,
- felfedezték a kozmikus sugarakban a gyors protonok áramlását, a protonok intenzív termelését a gyors neutronok által, ez az úgynevezett keskeny zuhany, és olyan részecskék első jeleit, amelyek tömege a müon és a proton között található,
- hozzájárult a nagy energiájú részecskék detektálására szolgáló módszerek fejlesztéséhez, különös tekintettel az Alihanyjan–Alikhanov-tömegspektrométerre, a széles résű szikrakamrákra valamint a röntgen átmeneti sugárzásdetektorokra.
1963-ban bemutatta egy szikrakamra létrehozásának gondolatát, ahol a lemezek közötti hézag elég széles ahhoz, hogy megfigyelhető legyen akár 20 cm-es szikraút. A találmányt a Szikrakamra történetének egyik legfontosabb mérföldkövének tartották.
Ő vezette a 6 GeV örmény elektron szinkrotron (Jereván) építését. Alihanyjan tapasztalt oktató volt. Wolfgang K. H. Panofsky és R. Wilson szerint Alihanyjan "nagyon fontosan hozzájárult a tudomány fejlődéséhez".
Emlékezete
Nevét a jereváni Fizikai Intézet és egy jereváni utca viseli. Szobra a jereváni Alihanyjan téren áll. A Jereván Fizikai Intézet központi épületében megnyílt egy Alihanyjan-emlékmúzeum is.
Cikkei (válogatás)
- Alikhanian A.I., Alikhanov A.I., Nikitin S. Highly ionizing particles in soft component of cosmic rays J. Phys., 9, pp. 175–182, 1945.
- Alikhanian A.I., Asatiani T.L. Invistigation of Auger Showers. J. Phys., 9, pp. 167–174, 1945.
- Alikhanian A.I., Alikhanov A. I. Varitrons. Journal of Experimental and Theoretical Physics, 21, pp. 1023–1044, 1951 (In Russian).
- Alikhanian A.I., Avakian V.V., Mamidjanyan E.A., et al. A facility for identification of the hadrons with energy 300 GeV with transition radiation detector, Proceedings of the Soviet Academy of Sciences, Physics series, 38, pp. 1993–1995, 1974 (In Russian).
Források
- A. Alikhanian: Essays, Recollections, Documents (mainly in Russian), edited by G. Merzon, Moscow, 2000, 335p
- Artem Alikhanian in the memories of friends and colleagues, Russian Acad. of Sciences; ed. by E. Mamijanyan, G. Merzon, Moscow, 2008, 342 p.
- Artem Alikhanian, YerPHI CRD
- Alikhanian in Great Soviet Encyclopedia
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Artem Alikhanian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
