Árucikk
Árucikknek nevezzük a közgazdaságtanban azon termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek helyettesíthetők. Ez azt jelenti, hogy a piac az árucikk példányait teljesen vagy megközelítőleg azonos értékűnek tekinti függetlenül az előállítótól.[1][2]
Egy árucikk árát általában a teljes piac alapján állapítják meg. A hozzáférés körének tágulásával a haszonkulcs általában csökken, és ezzel együtt mérséklődik a külső tényezők (például a márkanév) befolyása is.
Az árucikkek legtöbbször nyersanyagok, alapanyagok, bányászati és mezőgazdasági termékek, vagy tömegtermelésben előállított, nem specializált tárgyak (vegyszer, számítógépes eszközök).
Jellemzés
[szerkesztés]Az árucikket a közgazdaságtan olyan terméknek, illetve olyan szolgáltatásnak tekinti, aminek teljes vagy részleges, de mindenképpen lényeges átalakíthatósága van. Eszerint az adott árucikk példányait a piac közel azonosnak tekinti, nem veszi figyelembe a termék eredetét.[1] Karl Marx szerint "A búza ízéről nem lehet megmondani, hogy azt egy orosz jobbágy, egy francia paraszt vagy angol kapitalista termelte-e meg" [3] Modern példa az árucikkekre a réz és a kőolaj: mindkettő árát pusztán a kereslet és kínálat szabja meg, kereskedelmük egy globális piacon történik.[4]
Nem árucikkek azok a termékek, amiknek árát a létükön túl más tulajdonságok, például márkanév, eredet vagy (vélt vagy valós) minőség is meghatározza. Ilyen termék a mobiltelefon vagy az autó, mindkettő esetén nagyságrendi mértékű különbségek lehetnek az előállítótól függően az egyes termékek árában.
Egy árucikk árát a piac egésze határozza meg, a jó árucikkekkel élénken kereskednek a közvetett és közvetlen piacon.
Kemény árucikkek
[szerkesztés]A kemény árucikkek a bányászati úton előállított termékek. Ilyen a réz vagy a vasérc.
Puha árucikkek
[szerkesztés]A puha árucikkeket főleg a mezőgazdaságban termelik. Puha árucikk a marha vagy a búza.
Energiatermékek
[szerkesztés]Ezeket a termékeket energia előállítására és szállítására használják. Energiatermék a villamos áram, a szén vagy a földgáz. A villamos áramnak a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy előállítása után azonnal fel kell használni, nem tárolható.
Áruátalakítás
[szerkesztés]Áruátalakításnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy árucikknek megszűnik a kínálati piacon a differenciálódása. Ez általában a megtermeléséhez szükséges szellemi tőke terjedésével történik. Ilyen például, amikor az árrés következtében nem egy árucikk, hanem az előállítója válik piaci szereplővé. Ennek legjobb példái a generikus gyógyszerek vagy a DRAM-chipek. A New York Times egy cikke szerint a multivitamin-kiegészítők estek árukapcsolás áldozataivá: egy 500 mg-os kalciumtabletta értéke a vásárló számára független a gyártótól, így a szupermarketek ezeket ömlesztve értékesítik, nem márka szerint válogatva.[5] Ennek következtében nanotermékek jönnek létre a gyártók prémium haszonkulcsai által.[6]
Az árucikk és megkülönböztethető termék különbsége nem bináris helyzet, hanem spektrumot alkot, az árucikkek esetén a termelők szerint kisebb-nagyobb különbségek lehetnek és a megkülönböztethető termékek a piacon többé-kevésbé árucikk viselkedést mutatnak. Még a villamos energia sem teljesen tiszta árucikk, hiszen az előállítás módja szerint a környezettudatos vásárlók a termelők között különbséget tehetnek. A helyi piacon is hasonló jelenségek figyelhetőek meg. A tej, a tojás vagy a nyomtatópapír ugyan a legtöbb vásárló számára azonos értéket hordoz, de egyes piaci szereplők számára a "bio vagy nem bio", a "ketreces vagy szabadföldi" és hasonló megkülönböztetések lényegesek lehetnek. Ennek következtében az árucikkek szükséges homogenitása megszűnik, a piaci szereplők megkülönböztethetővé válnak.
Globális kereskedelem
[szerkesztés]2011. október 28.-án az alábbi 13 vállalat volt a globális kereskedelem legmeghatározóbb szereplője:[7]
- Vitol
- Glencore International AG
- Trafigura
- Cargill
- Salam Investment
- Archer Daniels Midland
- Gunvor (company)
- Mercuria Energy Group
- Noble Group
- Louis Dreyfus Group
- Bunge Limited
- Wilmar International
- Olam International
Árukereskedelem
[szerkesztés]Eredeti értelemben az áru olyan termék, amit sok termelő nagy mennyiségben állít elő. Az áru értékét a szerződésben lefektetett érték határozza meg, nem a minőség.
A termékpiacok kimagaslóan hatékonyak, amikor a felosztás megegyezik a keresleti áruszegmensekkel. Az ilyen piacok hamar követik a kereslet és a kínálat változásait, ezzel hamar elérve az egyensúlyi állapotot. Az árucikk-index pedig a befektetők expozícióját segíti.
A befektetések diverzifikációja és az infláció mérséklése érdekében a nyugdíj és az állami befektetési alapok tőkét vezetnek az árucikk-piacokba.
Árukészlet
[szerkesztés]Az áruk felhalmozása kis készletek esetén változékonnyá teszi a jövőbeli árakat, és könnyen készlethiányhoz vezet. Az elméleti közgazdászok szerint a felhalmozás ugyanakkor kényelmi hozamot hoz létre. Ugyan az áruk felhalmozásáról ne állnak rendelkezésre közös nyilvántartások, de egymástól független leltárak igen. Egy 2006-os vizsgálat a felhalmozás okozta veszélyekről 31 különböző árucikket vett figyelembe.[8]
A munkaerő
[szerkesztés]A politikai gazdaságtanban (mind a klasszikus, mind a Karl Marx-féle esetén) az áru az emberi tevékenység által létrejött termék vagy szolgáltatás.[9][10] Mint ilyen, az áru a termelőtől, azaz az embertől elválasztódik,[11] ugyanakkor a felhasználási igény miatt az áru értéket képvisel az ember számára.[12][13][14]
A társadalom kialakulásával párhuzamosan az ember felfedezte, hogy termékeket és árucikkeket nyújthat termékekért és szolgáltatásokért cserébe. Ez a szemlélet hozta létre az "árucikk" fogalmat. Az áru tehát ebben a szakaszban olyan kereskedelmi objektum, amit a piacon árulnak vagy cserélnek.[15] Az áru értékesítését azonban nem könnyíti meg a "használati érték", így szükséges egy "piaci érték" is , egy olyan mérőszám, ami a piaci értékesítést teszi lehetővé.[16]
Marx előtt a közgazdászok komoly vitákat folytattak arról, hogy a piaci értéknek mik az összetevői. Adam Smith szerint ezek a bérleti díj, a profit, a munkaerő és a termelőeszközök amortizációja.[17] David Ricardo ezt annyiban módosította, hogy a piaci értéknek minden esetben összetevője a befektetett munka az előállítás során.[18] Habár fenntartotta, hogy az árucikk árát a termelők munkája határozza meg, észrevette, hogy a piaci árnak csak egy részét teszi ki a munka elvégzésére fordított összeg. A piaci ár és a kifizetett munka különbsége a profit a kapitalista társadalomban, mivel a tőkés birtokolja a termelési eszközöket, azaz a termelés fizikai helyét, a nyersanyagokat és az áru előállításához szükséges gépeket vagy műszereket.
Marx elemzésének célja az áruk értékének meghatározása volt, ehhez a munkaerő-elméletet állította fel. Ezt a problémát először Adam Smith, David Ricardo[19] és Karl Rodbertus-Jagetzow közgazdászok vitatták meg. Mindhárman elutasították azt a nézetet, hogy egy bármilyen termék árfolyamának egészét a munkaerő tenné ki, inkább változó mértékben a kereslet és kínálat alapján próbálták meghatározni egy termék árát. Marx ezzel szemben azt állította, hogy az ár és az érték nem szinonimák, mivel az ár a kereslet és kínálat függvénye, az érték ellenben egy állandó minőségjelző, amit az áru előállítása határoz meg.
Már Marx előtt azzal érveltek, hogy a munka mennyisége az értéket nem határozhatja meg, mivel ebben az esetben egy képzetlen munkás által előállított termék értéke a ráfordított több idő miatt magasabb lenne, mint egy képzett munkásé. Marx azonban rámutatott, hogy a társadalomban az átlagosan előállításra fordított idő jelentkezik, amit ő társadalmilag szükséges munkaidőnek nevezett.[20] Szerinte ez az alapja annak, hogy megállapítsuk a termék értékét. A modern közgazdasági elméletek ezt a megkülönböztetést teljesen elhagyják, a klasszikus értékdefiníciós kérdések így nem is jelentkeznek. A nem-klasszikus elméletekben a kérdésnek nincsen jelentősége, a kategorizálás értelmetlen.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Learn What Commodities Are in These Examples![halott link]
- ↑ Sablon:Cite dictionary
- ↑ Karl Marx, "A Contribution to the Critique of Political Economy" contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 29, p. 270.
- ↑ O'Sullivan, Arthur. Economics: Principles in action. Pearson / Prentice Hall (2004). ISBN 0-13-063085-3
- ↑ Natasha Singer. „Workout Supplement Challenged”, The New York Times, 2013. március 15. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- ↑ C. McGovern, ″Commoditization of nanomaterials″. Nanotechnology Perceptions 6 (2010) 155–178.
- ↑ „Corrected: Commodity Traders: The trillion dollar club”, Reuters, 2011. október 28.. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. június 12.)
- ↑ Gorton GB et al. (2008). The Fundamentals of Commodity Futures Returns. Yale ICF Working Paper No. 07-08.
- ↑ Karl Marx, "Outlines of the Critique of Political Economy" contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 28, 80.
- ↑ Karl Marx, Capital, Volume I (International Publishers: New York, 1967) p. 38 and "Capital" as contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 35 (International Publishers: New York, 1996) p. 48.
- ↑ Karl Marx, Capital, Volume I, p. 87 and "Capital" as contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 35, p. 97.
- ↑ Aristotle, Politica (Oxford, 1966) p. 1257.
- ↑ Karl Marx, "Capital in General: The Commodity" contained in the Collected works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 29 (International Publishers: New York, 1987) p. 269.
- ↑ Karl Marx, "Capital in General: The Commodity" contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 29, p. 269.
- ↑ Karl Marx, Capital: Volume I p. 36 and "Capital" as contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 35, p. 46.
- ↑ Adam Smith, Wealth of Nations (Pelican Books: London, 1970) p. 131 and David Ricardo, Principles of Political Economy and Taxation (Pelican Books: 1971, London) p. 55.
- ↑ Adam Smith, Wealth of Nations (Pelican Books: London, 1970) p. 153.
- ↑ David Ricardo, Principles of Political Economy and Taxation (Pelican Books: London, 1971) pp. 56-58.
- ↑ David Ricardo, Principles of Political Economy and Taxation (Pelican Books, London, 1971) pp. 56-58.
- ↑ Karl Marx, Capital: Volume I, p. 39 and "Capital" as contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 35, p. 49.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Commodity című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
