A Vatikán és a Kínai Köztársaság kapcsolatai
A Szentszék és a Kínai Köztársaság (elterjedtebb nevén Tajvan) közötti kapcsolatok nem diplomáciai szinten 1922-ben, diplomáciai szinten pedig 1942-ben jöttek létre. A Vatikán az "Egy Kína" elve alapján a tajpeji kormányt (Kínai Köztársaság) ismeri el a pekingi (Kínai Népköztársaság) helyett Kína törvényes képviselőjeként.
Történelem
[szerkesztés]1917-ben megállapodás született a Szentszék és a Kínai Köztársaság között a diplomáciai kapcsolatok létrehozásáról. Ezt a lépést azonban meggátolta Franciaország, amely a második ópiumháború végén Kínára kényszerített szerződésekkel protektorátusokat hozott létre az országban működő katolikus missziók felett.[1][2][3]
1922-ben Celso Benigno Luigi Costantini érseket nevezték ki az országban működő apostoli küldöttség élére. [1][2] Noha Costantini érsek nem rendelkezett diplomáciai státusszal, a kínai kormány ugyanolyan bánásmódban részesítette, mint a Kínába küldött diplomáciai delegációkat Szun Jat-szen 1925-ös temetésén[4] Costantini érsek 1933-ban hagyta el Kínát, és Mario Zanin érsek követte őt, akit szintén diplomataként kezeltek.[5]
A teljes értékű diplomáciai kapcsolatok végül 1942. október 23-án jöttek létre,[6] és Antonio Riberi érsek által 1946-ban az elnöknek adott megbízólevelének átadásával a Szentszék kínai apostoli küldöttsége diplomáciai státuszt kapott.[7] [8]
Zavaros időszak következett, miután a kínai nacionalista kormány 1949-ben a Tajvan szigetén található Tajpejbe költözött. Bár számos diplomáciai képviselet követte a kormányt Tajpejbe, a Szentszék missziója a szárazföldön maradt, és kapcsolatot keresett az új kommunista rezsimmel, amely nem fogadta el Riberit diplomatának, és 1951-ben kiutasította. A következő évben a pekingi kormány elutasítása után a Szentszék újra felvette a kapcsolatot a Kuomintanggal, amely a szárazföldön elszenvedett veresége és területének Tajvanra redukálódása ellenére továbbra is egész Kínát kívánta képviselni, így a szigetország neve továbbra is Kínai Köztársaság maradt.[9]
Az ENSZ 1971. október 25-ig továbbra is Kína kormányaként ismerte el a Csang Kaj-sek által vezetett tajvani kormányt. Ezen a napon megszűnt a Kínai Köztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezete alapító tagjának és az ENSZ BT állandó tagjának lenni, Kína képviselője Mao Ce-tung kormánya, Kínai Népköztársaság lett. Noha a Szentszék még teljes mértékben elismerte a KK-t, figyelembe vette a megváltozott helyzetet azzal, hogy a nunciusi címet – aki a Szentszéket Tajpejben képviselte – ügyvivővé nevezte át. Mivel a nunciusi posztra nem neveztek ki utódot, a tajpeji missziót azóta csak egy ügyvivő vezeti. A tajpeji kormány nem változtatott a római szentszéki nagykövetség jogállásán.
2005. április 8-án Csen Suj-pien elnök képviselte Kínát II. János Pál pápa temetésén. 2013 márciusában Ma Jing-csiu elnök látogatott el a Vatikánba, hogy részt vegyen Ferenc pápa beiktatásán, azonban még egyetlen pápa sem járt Tajvanon, még II. János Pál sem, pedig ő utazott a legtöbbet minden pápa közül.
Ahogy az azoknál az országoknál szokás, amelyek diplomáciai kapcsolatot tartanak fenn Tajvannal, a Vatikán a diplomáciában a Kínai Köztársaság kormányát ismeri el Kína egyetlen legitim kormányaként, és a pápai állam az egyetlen ország Európában, ami a tajpeji kormányt ismeri el a pekingi helyett.
A Szentszék továbbra is tárgyalásokat folytat a Kínai Népköztársasággal az elismerésről, azonban a Szentszék biztosította Tajvant, hogy a pekingi kormánnyal folytatott tárgyalások nem mennek a Kínai Köztársasággal fennálló kapcsolataik rovására.[10]
-
Mint minden más, a Vatikánnal diplomáciai kapcsolatot fenntartó ország nagykövetsége, a Kínai Köztársaságé is Rómában található, a Vatikánon kívül, egy olyan országban, amellyel Tajvannak nincsenek diplomáciai kapcsolatai.
-
Az Apostoli nunciatúra Tajpejben, Tajvanon, a Kínai Köztársaságban
-
János Pál pápa, Csen Suj-pien (bal) tajvani elnök temetésén
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ugrás ehhez: a b Leung, Beatrice. Sino-Vatican relations : problems in conflicting authority, 1976-1986. Cambridge: Cambridge University Press (1992. december 7.). ISBN 0-521-38173-8. OCLC 21907931
- ↑ Ugrás ehhez: a b Nicolas Standaert, R. G. Tiedemann, Handbook of Christianity in China, vol. 2 (BRILL 2009 ISBN 9789004114302), pp. 564–565
- ↑ Védrenne (2012), p. 32
- ↑ Landry Védrenne, "The Diplomatic Relations between the Holy See and the Republic of China from 1942 to 2012: History, Challenges, and Perspectives" (National Chengchi University, 2012), p. 36
- ↑ China - from the Tablet Archive. [2015. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 17.)
- ↑ Thanksgiving: 70th Anniv of Diplomatic Ties
- ↑ Leung (1992), p. 44
- ↑ Védrenne (2012), p. 42
- ↑ China Church Quarterly, Fall 2008
- ↑ „Taiwan says it has Vatican assurances on China accord”, www.reuters.com, 2020. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. február 15.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Holy See–Taiwan relations című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.