Ugrás a tartalomhoz

An Dzsunggun

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Ennek a személynek a koreai családneve az An.
An Dzsunggun
안중근
Született1879. július 16.
Hedzsu, Csoszon
Meghalt1910. március 26. (30 évesen)
Lüsunkou, Japán Birodalom
ÁllampolgárságaKoreai Császárság
Nemzetiségekoreai
Rendfokozatacommandant
Halál okaakasztás
SzüleiCho Maria
A Wikimédia Commons tartalmaz An Dzsunggun
안중근 témájú médiaállományokat.

An Dzsunggun (hangul: 안중근, handzsa: 安重根; 1879. szeptember 2. – 1910. március 26.; megkeresztelkedési nevén: Tamás) koreai függetlenségi aktivista,[1][2][3] nacionalista,[4][5] és pánázsianista.[6][7]

1909. október 26-án megölte Itó Hirobumit, miután aláírta a Koreát az Imperialista Japánhoz csatoló egyezményt.[8] An 1962-ben posztumusz megkapta a Nemzeti megalapítás érdemrendjét az akkori kormánytól.[9]

Élete

[szerkesztés]

Fiatalkora

[szerkesztés]

An 1879 szeptember második napján látott napvilágot Hedzsu városában, Hvanghe tartományban, An Thehun és Pek Cshondzso első gyermekeként. Gyermekkori neve An Ungcshil volt. Fiú lévén kínai irodalmat és nyugati tudományokat tanult, ennek ellenére sokkal jobban vonzották a harcművészetek, és a lövészet. Kim Gu a koreai függetlenségi mozgalom későbbi vezetője, aki An Thehun házában élt ekkortájt, azt írta, hogy a fiatal An Dzsunggun kiváló lövész volt, szeretett olvasni, és karizmatikus volt.[10]

An 25 éves korában szénvállalkozásba kezdett, de a koreai nép tanítására tette fel az életét, magániskolákat alapított Korea északnyugati részén. 1907-ben elhagyta az országot, Vlagyivosztokba ment, hogy csatlakozzon egy, a japán megszállók ellen küzdő fegyveres csoporthoz. Kinevezték egy koreai fegyveres csoport altábornagyának, és számos támadást vezetett japán erők ellen a végső veresége előtt.

Vallása

[szerkesztés]

16 éves korában apjával együtt katolikus lett, ahol a "Thomas" (多默; 도마) nevet kapta, és franciául tanult. A japánok előli menekülése során An egy Wilhelm nevű (koreai nevén: Hong Szokku; hangul: 홍석구; handzsa: 洪錫九) papnál talált menedékre, aki megkeresztelte őt, és hónapokig bújtatta őt templomában. A pap a Biblia olvasására biztatta Ant, és számos alkalommal megvitatott vele dolgokat. Haláláig tartotta benne a katolicizmus iránti hitet, egészen addig hogy utolsó, feleségének szánt levelében azt kérte: a fiából legyen pap.[11]

Itó Hirobumi meggyilkolása

[szerkesztés]

1909-ben, An áthaladt a japán őrségen a Harbini vasútállomásnál. Itó Hirobumi éppen egy orosz képviselővel való tárgyalásról érkezett vissza vonattal. An három lövést adott le Itóra, egy FN M1900 pisztolyal az állomás peronjáról. Kavagami Tosihikóra, a japán konzultábornokra, Morita Dzsiróra, a birodalmi háztartási ügynökség titkárára, és Tanaka Szeitaróra, a dél-mandzsúriai vasút végrehajtójára is rálőtt, valamennyien komoly sérülést szereztek. A lövöldözés után, An elkiáltotta magát a koreai függetlenség érdekében, orosz nyelven: „Корея! Ура!” (Koreja! Ura!) és meglobogtatta a koreai zászlót.

Ezek után An le lett tartóztatva az orosz őrség által, akik két napig tartották fogva, mielőtt továbbították volna a japán gyarmati hatóságokhoz. Amikor meghallotta hogy Itó Hirobumi meghalt, keresztet vetett hálája jeléül. An állítólag ezt mondta: "Merészkedtem elkövetni egy komoly bűncselekményt, életemet ajánlottam fel az országért. Ez a nemeslelkű hazafi magatartása."[11] Korea püspökének parancsa ellenére, miszerint nem kaphat An kenetet, Fr. Wilhelm nem engedelmeskedett, meglátogatta a börtönben Ant és feladta neki a gyászkenetet. An ragaszkodott ahhoz, hogy a fogvatartói keresztségi nevén, Thomas-nak szólítsák.

A bíróságon An ragaszkodott ahhoz, hogy a koreai ellenálló hadsereg altábornagyaként, ejtett hadifogolyként kezeljék, és ne pedig bűnözőként, továbbá összeírt 15 indokot, amiért Itónak meg kellett halnia.[12]

„15 indok, amiért Itó Hirobuminak meg kellett halnia:

1. Mjongszong koreai császárné meggyilkolása
2. Kodzsong koreai császár trónfosztása
3. 14 egyenlőtlen egyezmény rákényszerítése Koreára[13]
4. Ártatlan koreaiak lemészárlása
5. A koreai kormány hatalmának erőszakos elbitorlása
6. Koreai vasutak, bányák, erdők, és folyók kizsákmányolása
7. Japán bankjegyek használatára való kényszerítés
8. Koreai fegyveres erők feloszlatása
9. Koreaiak oktatásának megakadályozása
10. Koreaiak külföldi tanulmányainak betiltása
11. Koreai tankönyvek elkobzása és elégetése
12. Azt az álhírt terjesztették a világban hogy a koreaiak akarták a japánok védelmét
13. A japán császár félrevezetése azzal, hogy azt állították hogy békés viszonya van Japánnak és Koreának
14. Ázsia békéjének megtörése
15.Komei császár meggyilkolása.[14]

Én, mint a koreai ellenálló hadsereg altábornagya, megöltem a bűnöző Itó Hirobumit, mert megzavarta a Kelet békéjét, és elidegenítette a Korea és Japán közti kapcsolatot. Reméltem, hogy ha Korea és Japán barátságosabb lesz, és békésen lesz irányítva, példaként fognak szolgálni az öt kontinens számára. Nem azért öltem meg Itót, mert félreértettem a szándékait.”

Bebörtönzése és halála

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ahn Jung-geun című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ahn was the chief of staff of the Korean Righteous army
  2. ↑ What Defines a Hero?. Japan Society. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
  3. ↑ Ito, Hirobumi. Portrait of Modern japanese Historical Figures. [2008. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
  4. ↑ Ito Hirobumi. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
  5. ↑ Dudden, Alexis. Japan's Colonization of Korea: Discourse and Power. University of Hawaii Press (2005). ISBN 0-8248-2829-1 
  6. ↑ "Peace of East Asia" Thesis written by An Jung-geun in 1910. [2013. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 1.)
  7. ↑ Shin, Gi-Wook. Ethnic Nationalism in Korea. Standford University Press (2006). ISBN 0-8047-5408-X 
  8. ↑ Ito, Hirobumi | Portraits of Modern Japanese Historical Figures at www.ndl.go.jp
  9. ↑ [1][halott link] Doosan Encyclopedia
  10. ↑ Kim, G. (1928/1997, p.48)
  11. ↑ a b Keene, Donald. Emperor of Japan: Meiji and His World, 1852–1912. Columbia University Press, 662–667. o. (2002). ISBN 0-231-12340-X 
  12. ↑ Kang.(2007, p.131)
  13. ↑ Például az Ulsza egyezmény
  14. ↑ Komei, aki erősen ellenezte a radikális politikai változásokat, 35 éves korában hunyt el, hivatalos forrás szerint himlőben. De volt egy széles körben elfogadott elmélet, miszerint megmérgezték a császárt. Példaként Chung (1910/2004, p.61), Jansen (1961, p.282), Nam (1999, p.111), és Ravina (2004, p.135).

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=An_Dzsunggun&oldid=26890625”