Andrej Antanaszovics Kancselszkisz

	Andrej Kancselszkisz
	Személyes adatok
Teljes név	Andrej Antanaszovics Kancselszkisz
Születési dátum	1969. január 23. (55 éves)
Születési hely	Kirovograd, Szovjetunió
Állampolgárság	szovjet; orosz;
Magasság	178 cm
Testtömeg	76 kg
Poszt	középpályás
	Felnőtt klubok1
	Válogatottság
	Edzőség
Időszak	Klub
2007–2009	Noszta Novotroick
2010	Torpedo Moszkva
2011–2012	Ufa
2013–2014	Volga Nyizsnyij Novgorod
2014	Jūrmala
2016	Szoljarisz Moszkva
	1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. ;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Kancselszkisz témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Andrej Antanaszovics Kancselszkisz (Kirovograd, 1969. január 23. –) orosz válogatott labdarúgó, csatár, majd edző.

Pályafutása

Korai évek

Kancselszkisz Kirovograd városában született, a Szovjetunió területén, litván szülők gyermekeként.^[1] Pályafutásának korai éveit a Gyinamo Kijev és a Sahtyor Donyeck csapataiban töltötte.^[2]

Manchester United

Kancselszkisz 650 ezer fontért írt alá a Manchester Unitedhez 1991. március 26-án, és az 1990–1991-es bajnokság utolsó előtti fordulójában debütált a Crystal Palace ellen. Alex Ferguson a középpálya jobb szélén játszatta a leggyakrabban, a skót mester Bryan Robson és Mike Phelan méltó utódját kereste. Kancselszkisz az 1991-es kupagyőztesek Európa-kupája-döntőben nem lépett pályára.

Hamarosan állandó helyet harcolt ki magának a csapatban, az 1991–92-es idényben 34 bajnoki lépett pályára a Leeds United mögött második helyen végző Unitedben. Az 1992–1993-as szezonban már bajnoki címet ünnepelhetett, az idény során összesen nyolcszor, a bajnokságban ötször volt eredményes. A Manchester United 26 év után nyert újra bajnoki trófeát,^[3] Kancselszkisz 27 bajnokin szerepelt, igaz ebből 13 alkalommal csereként állt be a feltörekvő Ryan Giggs helyére.^[4] Ő is tagja volt annak a 13 játékosnak, akik az akkor alakuló Premier League-ben az első fordulóban nem brit vagy ír játékosként lépett pályára.

Az 1993–1994-es idényben bajnoki címet és FA-kupát nyert a Uniteddel, és ezúttal stabil kezdőjátékosként szerepelt a középpályás sor jobb szélén. Ebben az évben vezették be az állandó számozást, Kancselszkisz a 14-es mezszámot kapta. Az 1994–1995-ös szezonban csapata legeredményesebb játékosa volt, 35 tétmérkőzésen tizenöt alkalommal talált a hálóba, ebből tizennégy alkalommal a bajnokságban. A szezon hajráját kihagyta sérülése miatt, rajta kívül pedig az eltiltását töltő Éric Cantona és a szintén sérült Andy Cole is hiányzott, a United pedig a hiányukban elbukta a bajnoki címet, és elvesztette a kupadöntőt is. 1994. november 14-én mesterhármast szerzett a City elleni városi rangadón. Összesen négy év alatt 145 mérkőzésen 48 gólt szerzett vörös mezben, azonban júliusban a távozás mellett döntött, miután Ferguson inkább a fiatal David Beckhamet helyezte előtérbe.

Everton

Az 1995–96-os idény kezdetén Kancselszkiszt sikertelenül csábította a Middlesbrough és a Liverpool is, ötmillió fontért az Evertonhoz igazolt, ami akkoriban klubcsúcsot jelentett a kisebbik liverpooli csapatnál.

Első szezonjában 16 gólt lőtt és hamar a szurkolók kedvencévé vált miután a Liverpool ellen duplázott az Anfielden. Vezetésével a 6. helyebn zárta a bajnokságot a csapat, ami a legjobb helyezése volt 1988 óta. Második szezonjában nem tudott ilyen teljesítményt nyújtani, így 1997 januárjában eladták az olasz Fiorentinának.

Késői évek

Az Olaszországban töltött egy év után a skót Rangers FC (1998–2002)^[5] volt a következő állomás (rövid kitérő a Manchester Citynél^[6]), majd egy-egy szezont eltöltött a Southampton^[7] és a szaúdi al-Hilal csapatainál mielőtt hazaigazolt volna a Szaturn Moszkvához.

Utolsó csapata a Krilja Szovetov Szamara volt, majd 2007 februárjában bejelentette visszavonulását.^[8] Utolsó mérkőzését 2006. november 25-én játszotta.^[9]

Válogatott

Annak ellenére, hogy litván szülők gyermekeként a mai Ukrajna területén látta meg a napvilágot, azon kevés játékos közé tartozik aki a szovjet válogatott szétszéledése után pályára léptek a FÁK-, majd a már független Oroszország nemzeti csapatában.^[10]

Pavel Szadirin nem vitte ki az 1994-es világbajnokságra, nagy nemzetközi válogatott tornán kétszer szerepelt, az 1992-es és az 1996-os Európa-bajnokságon.

Visszavonulása után

2007-ben lett a Noszta Novotroick sportigazgatója, majd 2009 decemberében kinevezték a Torpedo Moszkva vezetőedzőjének. A 2011-es idényt az FK Ufa csapatánál töltötte, de edzősködött Lettországban, az FC Jūrmala csapatánál is.^[11]