Anne Vabarna
| Anne Vabarna | |
 | |
| az 1920-as, 1930-as években | |
| Született | 1877. december 21. Võpolsova, Oroszország |
| Elhunyt | 1964. december 7. (86 évesen)[1] Tonja, Észt SZSZK, Szovjetunió |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | énekes |
| Sírhelye | Värska Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anne Vabarna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Anne Vabarna (Võpolsova, 1877. december 21. – Tonja, 1964. december 7.) észt-szetu énekesnő.
Életútja
[szerkesztés]1877. december 21-én született Võpolsova faluban a Peipus-tó partján. Az éneklést édesanyjától örökölte, akitől nem tudta átvenni a teljes dalrepertoárt, mert édesanyját hétévesen elveszítette. További dalokat tanult nagynénjétől, a testvére tanyáján élő asszonytól és a falu többi énekesétől. 19 évesen férjhez ment, és a közeli Tonja faluba költözött, ahol kilenc gyermeke született. Az 1920-as években énekesnőként vált ismertté. Az 1930-as évektől Szetuföldön kívül is fellépett szerte Észtországban; az August Pulst által szervezett népzenész kirándulásokon Finnországban és a második világháború után Moszkvában, valamint számos alkalommal Tallinnban.[2]
1914-ben, majd 1923 nyarán találkozott Armas Otto Väisänen finn népzenegyűjtővel, akivel együttműködve 8500 verssor született, köztük a szetuk első (esküvői) 5580 soros eposza a Suurõq sajaq, amelyet 1923-ban vettek fel fonográfra.[3]
1927-ben Paulopriit Voolaine (1899–1985), a Tartui Egyetem Filológiai Karának hallgatója felkérésére elmondta a szetu nyelvű Peko eposzt. 1928 elején Voolaine az Eesti Kirjandus (Észt irodalom) folyóiratban publikálta az eposz kivonatát.[4]
1927 végén ismét Voolaine kérésére hat hét alatt diktálta le az Ale című versesregényt. A kézirat összesen 10 042 sort tartalmazott két jegyzetfüzetben, és két hónappal később Voolaine bemutatta az észt közönségnek a népi elbeszélő új művét. Anne Wabarna és Woolaine együttműködése tovább folytatódott, és az utóbbi kezdeményezésére Anne továbbfejlesztette a Peko témát. Az eredmény 1929 végére elkészült. A Peko-eposz II. része, amely 4318 sort tartalmazott.[3]
Emlékezete
[szerkesztés]A Szetuföldi az eredeti szetu kultúra megőrzése terén végzett kiemelkedő munkáért Anne Vabarna-díjat alapított és adományoz.[5]
Családja
[szerkesztés]Dédunokája, Jane Vabarna (1980) észt kulturális és művészeti személyiség, a szetu kultúra népszerűsítője, a kézimunka mestere. Ükunokája, Jalmar Vabarna (1987) észt nép- és popdalok előadója.
Irodalom
[szerkesztés]- Paulopriit Voolaine. "Setu lauluema Vabarna Anne "Peko (Pekolanõ)"". Eesti Kirjandus nr 22, 1928, lk 6-21.
- Paulopriit Voolaine. "Setu lauluema Vabarna Anne "Peko laulu" II osa". Eesti Kirjandus nr 24, 1930, lk 378-389.
- Peko. Setu rahvuseepos. Kuopio: Snellman-Instituutti, 1995.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Anthology of Estonian Traditional Music – Anne Vabarna (angol nyelven). https://www.folklore.ee/.+(Hozzáférés: 2022. május 19.)
- ↑ a b Setu lauluema Anne Vabarna (észt nyelven). folklore.ee. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
- ↑ Народность сето. Обычаи сето. Эпос сето "Пеко" (orosz nyelven). bibliopskov.ru. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
- ↑ Anne Vabarna nimelise omakultuuripreemia väljaandmise kord (észt nyelven). riigiteataja.ee. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Вабарна, Анне című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Anne Vabarna című észt Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
