Baros Gyula

Baros Gyula
Született	1876. január 22. Budapest
Elhunyt	1936. október 17. (60 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, irodalomtörténész
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1899)
Sírhelye	Farkasréti temető (11/1-1-342)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Baros Gyula témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Baros Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Baros Gyula (Budapest, 1876. január 22. – Budapest, Kőbánya, 1936. október 17.) középiskolai tanár, irodalomtörténész, 1927-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életpályája

Sírja a Farkasréti temetőben

Baros László és Sári Mária fia. Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte magyar-latin szakon. 1899-től nőnevelő, 1906-tól a Veres Pálné Leánygimnázium tanára, több alkalommal (1912–1915 és 1932–1936 között) igazgatói teendőket látott el a gimnáziumban. 1919–1921 között magyar nyelvi szakfelügyelői feladatot vállalt Budapesten.

Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot, s több ízben is a társaság folyóiratának, az Irodalomtörténet c. kiadványnak helyettes szerkesztője (1915–1916 és 1933–1936 közt) volt. Maga is foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban (Irodalomtörténet; Napkelet) publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása 1927-ben. 1927-ben választotta be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. Halálát szívkoszorúér-elmeszesedés okozta. A Farkasréti temetőben temették el. Felesége Kotzem Etelka Effrieda Margit volt.

Művei (válogatás)

• Barcsay és Báróczy. Sajókaza, 1905.
• Radványi verses könyvek. Budapest, 1905.
• Rimay János szerelmi lírája. Budapest., 1906)
• Petőfi a magyar költők lantján. Endrődi Sándorral. Budapest, 1910.
• Gróf Széchenyi István emlékezete. Budapest, 1910.
• Arany János és Tisza Domokos. Budapest, 1911.
• Adatok Barcsay Ábrahám levelezéséhez. Budapest, 1911.
• Arany, Petőfi és a ponyvairodalom. Budapest, 1918.
• Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapest, 1923.
• Jókai a szépirodalomban. Budapest, 1925.
• Boldog Margit legendája /A XVI. századi szöveget ... átírta ... Baros Gyula. Budapest. : Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1927.

Irodalom

• Nekrológ. It. 1936.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 121. o.  
• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 144. o. ISBN 963-05-6805-5