Beavatás

Ez a szócikk a vallási szertartásról szól. Hasonló címmel lásd még: Beavatás (egyértelműsítő lap).

A beavatás (latin: initiatio) egy átmeneti rítus (wd), amely az egyén egy közösségbe vagy társadalmi csoportba való belépését vagy elfogadását jelzi. Olyan, gyakran vallási fogalom, amely vallásokon átívelő jelentést hordoz: jelöli egyrészt a tagságra pályázó ember beavatását a vallás (hit)titkaiba, másrészt befogadását a vallási közösségbe. ^[1] A beavatás az egyén (általában rituális) új állapotba való átlépése, amely minden vallásban megtalálható, s az a célja, hogy új vallási közösségbe fogadja be, vagy új állapotba léptesse át a közösségen belül. ^[2]

Az emberiség történetében sokféle beavatási szertartást ismerünk. Nem felnőtt emberek, sőt csecsemők is részesülhetnek a beavatás rítusában, holott ők természetesen nem válhatnak "beavatottakká".

Főbb elemek

A vallásokban a beavatási rítusok főbb elemei világszerte gyakran nagy hasonlóságot mutatnak. Ezekː

Elkülönítés

Az egyént elkülönítik a közösség többi tagjától és olyan helyre költöztetik, amelyet külön a jelölteknek alakítottak ki. Itt történik meg a felkészítés.

Megtisztulás (testi-lelki)

A megtisztulás alatt az egyénnek gyakran tartózkodnia kell a nemi érintkezéstől, egyúttal népenként és vallásonként eltérő étrendet vagy böjtöt írnak elő.

Jelképes halál

A képletes halállal véget ér az egyén egy életszakasza, hogy egy új korszakot kezdjen.

Újjászületés

A beavatás szertartása után az egyén gyakran új nevet kap és megkezdheti új életét. A római katolikusoknál bérmáláskor, az apácák és szerzetesek felavatásakor is új nevet kapnak, akárcsak a pápává választott püspök.

Példák

Beavatások a különféle vallásokban:

a zsidóságban a körülmetélés és a bar-micvó
a kereszténységben a legfőbb beavatás a keresztség
- ezen kívül a római katolikusoknál a bérmálást és az eucharisztiát is beavató szentségeknek nevezik, mivel ezen szentségek vételével kerül be a hívő a teljes egyházi kommúnióba^[3]
- a protestantizmusban a konfirmáció
az iszlámban a bajat (paktum), amellyel a szúfi növendék a rend tagjává válik
a "kétszer-született" hinduk körében az upanajana
a buddhizmusban, hinduizmusban az abhiséka
az indiai vallásokban a díksá, főleg a dzsainizmusban
a szikhizmusban a khandé dí páhul

Kapcsolódó cikkek

Sak yant és kálacsakra (buddhizmus)
A Mithrász-kultusz beavatása
Wicca: Beavatás
Tantrizmus: Beavatás
A titkos társaságok beavatási szertartásai
Alkímia

Hivatkozások

↑ Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
↑ Akadémiai Kiadó: Világvallások → beavatás
↑ Duchesne L.: Les origines de culte chériten, Paris

Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006

Ez a vallási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[Herbert_Vorgrimler:_Új_teológiai_szótár_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár

[Akadémiai_Kiadó:_Világvallások_→_beavatás_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Akadémiai Kiadó: Világvallások → beavatás

[3] Duchesne L.: Les origines de culte chériten, Paris

[1]

[2]

[3]