Boričevac
| Boričevac | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Lika-Zengg |
| Község | Donji Lapac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 53250 |
| Körzethívószám | +385 053 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 13 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 579 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 32′, k. h. 16° 02′44.533333°N 16.033333°EKoordináták: é. sz. 44° 32′, k. h. 16° 02′44.533333°N 16.033333°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boričevac falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Donji Lapachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Korenicától légvonalban 35 km-re, közúton 45 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6 km-re, közúton 9 km-re délkeletre, Lika keleti részén, a Lapaci-mezőn, a bosnyák határ közelében fekszik.
Története
[szerkesztés]Az Una völgye már évezredekkel ezelőtt is a legfontosabb összeköttetés volt a Szávamente és az Adria között. A rómaiak voltak az elsők, akik utat építettek itt, amely amellett hogy hadiút volt a középkorban is nagy kereskedelmi forgalmat bonyolított le. Ez az út egykor a híres Borostyánkő út egy részét is képezte összekötve a Lapaci mezőt egyfelől Knin és Zengg, másfelől Sziszek városaival. Nagyon valószínű, hogy a horvát betelepülés is ezen az útvonalon érkezett. Ezen a tájon a lapaci nemesség családjai telepedtek le, amelyek közül az egyik legjelentősebb a Boričević család volt, akik sokszor szerepelnek a korabeli birtoklevelekben, adóösszeírásokban és kitűntek a 13. században a tatárok elleni harcokban.[2] A tatárjárás utáni újjáépítés során IV. Béla király 1251-ben elrendelte a közeli Ostrovica várának, mint a lapaci nemesség legősibb nemzetségi várának megerősítését. (A vár ma is áll a boszniai Kulen Vakuf felett, Boričevatól 5 km-re.) Ugyanekkor elrendelte, hogy a tehetősebb nemesi családok építsék fel saját váraikat. Ennek megfelelően a Boričević család is felépítette saját várát Boričevacot, amely a 691 méter magas Sekani Vršak északi lejtőjén állt. Ez a hely volt a legalkalmasabb arra, hogy ellenőrzés alatt tartsa a Lapaci mezőre vezető átjárót, amely délkeletről a dombos Visočica, északról és északnyugatról a Lisac tető között tölcsér alakban az ún. Pištalska Dragán halad át összekötve Ostrovicát Boričevaccal. A vár több mint kétszáz évig volt a család birtokainak központja.[2]
1521-ben Ostrovica várának eleste után Boričevac is török kézre került és török náhije székhelye lett. A helyi nemesség már az 1493-as vesztes korbávmezei csata után biztonságosabb vidékekre menekült. Az 1577-es török összeírás szerint Boričevacon 70 lovast és 1100 gyalogost, Ostrovicán 60 lovast és 1150 gyalogost számláltak, akik békeidőben élték a hétköznapi életüket.[2]1576 és 1586 között Lika többi részéhez hasonlóan nem csak muzulmán lakosságot, hanem nagy számú pravoszláv vlachot telepítettek be a Balkán már korábban megszállt területeiről. Miközben Lika legnagyobb része már 1689-ben felszabadult, Boričevac a Felső-Unamentével együtt egészen 1791-ig török uralom alatt maradt. A hároméves osztrák-török háború után 1791. augusztus 4-én megkötötték a szvistovi békét, amellyel a határ az Una folyóhoz került. A muzulmán lakosság Boszniába távozott és helyükre a Bruvno és a Zrmanja közötti területről a környező falvakba újabb pravoszláv vallású lakosság érkezett, Boričevacra, Lapacra és Oraovacra viszont főként Lovinac térségéből érkezett katolikus bunyevácok jöttek. Így Boričevac a Likai Unamente legnagyobb horvát települése lett.[2] 1807-ben felépült a Kisboldogasszony tiszteletére szentelt katolikus templom, plébániáját 1801-ben alapították. 1809-ben a török felégette templomával együtt az egész települést, de a helyiek gyorsan mindent újjáépítettek. A település iskoláját 1875-ben alapították.[2]
1857-ben 708, 1910-ben 788 lakosa volt. A trianoni békeszerződést követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1931-ben a járás horvát lakosságának 72 százaléka még Boričevacon élt. A háború előtt mindössze két szerb család élt itt, Marko és Miloš Vukovićé, míg a környéken több faluban is együtt éltek szerbek és horvátok. A boričevaci iskolába is együtt jártak horvát és szerb gyerekek. 1941. augusztus 2-án a szerb partizánok a földig rombolták, miután horvát lakossága az előző éjszaka Kulen Vakufra menekült. Szeptember 6-án Kulen Vakufot is megtámadták, ahol több száz boričevaci horvátot és muzulmánt űztek el és gyilkoltak meg. A túlélők már nem tértek vissza, többségben Belovár környékén telepedtek le.[2] 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt, akik a független Horvátország kikiáltása után Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A horvát hadsereg 1995-ben a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza, szerb lakossága elmenekült. 1996. szeptember 8-án a falu régi búcsúnapján Kisboldogasszony ünnepén 55 év után először gyűltek össze az elűzött horvátok közül ötszázan. A lerombolt templomnál tartott mise után megalapították a helyi lokálpatrióta egyesületet, amely a templom újjáépítését határozta el. Az újjáépítés 2007-ben kezdődött.[2]2010-ben több évi keresés után megtalálták a régi földkönyvet, így lehetővé vált a tulajdonjogok visszaállítása és az újjáépítés.[2] A falunak 2011-ben mindössze 17 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 708 | 879 | 702 | 787 | 800 | 788 | 763 | 788 | 11 | 42 | 41 | 41 | 83 | 33 | 24 | 17 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[5] 1807-ben épült a falun kívül, a korábbi, fából épített templom helyén. 1809-ben felgyújtotta a török, az új templom építése 1844-ben fejeződött be. 1941. augusztus 2-án a szerbek ezt is lerombolták. Az újjáépítés 2007-ben kezdődött és lényegében ma is tart.[2] Egyhajós, téglalap alaprajzú, 25 x 10,5 m méretű épület, a hajónál szűkebb félköríves szentéllyel, a szentélytől északkeletre levő sekrestyével és a főhomlokzat feletti harangtoronnyal.
Források
[szerkesztés]- Donji Lapac község hivatalos oldala (horvátul)
- Lika kronológiája (horvátul)
- Rudolf Horvat: Lika i Krbava (horvátul)
- Krešimir Matijević: Naseljenje Like (horvátul)
- A boričevaci plébánia pártoló egyesületének honlapja (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g h i Povijest Boričevca – Udruga ličana župa Boričevac Archiválva 2014. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7234.
