Ugrás a tartalomhoz

Caranx hippos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Caranx hippos
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Tüskésmakréla-félék (Carangidae)
Nem: Caranx
Lacépède, 1801
Faj: C. hippos
Tudományos név
Caranx hippos
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
Szinonimák
  • Carangus esculentus Girard, 1859
  • Carangus hippos (Linnaeus, 1766)
  • Caranx antilliarum Bennett, 1840
  • Caranx caninus (non Günther, 1867)
  • Caranx carangua Lacepède, 1801
  • Caranx carangus (Bloch, 1793)
  • Caranx crysos (non Mitchill, 1815)
  • Caranx defensor DeKay, 1842
  • Caranx erythrurus Lacepède, 1801
  • Caranx esculentus (Girard, 1859)
  • Caranx hippos caninus Günther, 1867
  • Caranx hippos hippos (Linnaeus, 1766)
  • Caranx hippos tropicus Nichols, 1920
  • Caranx hippus (Linnaeus, 1766)
  • Scomber carangus Bloch, 1793
  • Scomber hippos Linnaeus, 1766
  • Trachurus cordyla Gronow, 1854
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Caranx hippos témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Caranx hippos témájú kategóriát.

A Caranx hippos a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó faj.

A Caranx halnem típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A Caranx hippos előfordulási területe az Atlanti-óceán. Keleten Portugáliától Angoláig fordul elő, beleértve a Földközi-tenger nyugati felét is. Míg nyugaton az elterjedése a kanadai Új-Skóciától kezdve, a Mexikói-öblön és a Nagy-Antillákon keresztül, egészen Uruguayig tart. A Kis-Antillák tengervizeiből hiányzik. Az Indiai-óceánban észlelt példányok, valószínűleg a Caranx ignobilishoz tartoznak. Egyes ichthiológus a Csendes-óceánban élő Caranx caninust azonosnak tartja a Caranx hipposszal.

Megjelenése

[szerkesztés]

Ennek a halnak az átlagos hossza 75 centiméter, de elérheti a 124 centimétert is. 66 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnagyobb kifogott példány 32 kilogrammos volt. A hátúszóján 9 tüske és 19-22 sugár van, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 15-18 sugár látható. Az oldalvonalán 23 darab pajzsszerű pikkelye van. A hasi része majdnem pikkelytelen. A felnőtt állat a homloka meredek, a szája széle a szeme mögött van. A háti része az olívazöldtől a kékeszöldig változik; az oldalai ezüstösek. A kopoltyúfedő mögött egy nagy fekete folt látható; egy kisebb fekete folt a mellúszó tövénél is van. A farokúszó és tájéka sárgás.

Életmódja

[szerkesztés]

A mérsékelt övtől egészen a trópusokig sokféle vízben megtalálható, lehet az brakkvíz vagy sós tengeri; a korallszirtek közelében vagy a nyílt óceánon. 1-350 méteres mélységek között élhet, azonban 200 méternél mélyebbre ritkán hatol le. Az ivadék és fiatal főleg a folyótorkolatokban és a partok közelében él, míg a felnőtt főleg nyílt vízi. A fiatalok rajokba tömörülnek, míg az idősebb felnőttek inkább magányosak. Kisebb halakkal, kis rákokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkoznak. Kifogásakor gyakran hörgő hangokat hallat. Az ikrái a nyílt vízben lebegnek.

Felhasználása

[szerkesztés]

A Caranx hipposnak ipari mértékű halászata van. A sporthorgászok is kedvelik. Néha ciguatera-mérgezést okozhat.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Caranx hippos (Linnaeus, 1766) FishBase
  • Smith-Vaniz, W.F., J.-C. Quéro and M. Desoutter, 1990. Carangidae. p. 729-755. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.