Charles Richet
Charles Richet | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1850. augusztus 26. Párizs |
Elhunyt | 1935. december 4. (85 évesen) Párizs |
Ismeretes mint | az anafilaxiás sokk felfedezője |
Nemzetiség | francia |
Iskolái | Párizsi Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | élettan |
Szakmai kitüntetések | |
Orvosi Nobel-díj (1913) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Richet témájú médiaállományokat. |
Charles Robert Richet (Párizs, 1850. augusztus 26. – Párizs, 1935. december 4.) francia fiziológus, pszichológus, parapszichológus. Az anafilaxia kutatásában elért eredményeiért 1913-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült.
Élete
[szerkesztés]Tudományos pályafutása
[szerkesztés]Charles Richet 1850. augusztus 26-án született Párizsban. Apja, Alfred Richet a Sorbonne orvostudományi tanszékének sebészprofesszora volt, anyja Eugenie Richet (lánykori nevén Renouard). Charles is orvosnak tanult Párizsban, de unta az anatómiát és a sebészetet és szívesebben írt verseket és színdarabokat. 1869-ben megkapta orvosi diplomáját. 1872-ben tanúja volt egy hipnózisos kísérletnek és a későbbiekben ő is többször megpróbálkozott betegei hipnotikus gyógyításával. Foglalkozott a szövettannal és tanulmányozta a halak emésztési folyamatait. 1878-ban a tudományok doktora lett és tanársegédi állást kapott az egyetemen. A következő években elsősorban neurológiával, a testhőmérséklet idegi szabályozásával foglalkozott. 1887-ben a Sorbonne fiziológiaprofesszorává nevezték ki, ezt az állását egészen 1927-ig betöltötte. 1914-ben tagja lett a Francia Természettudományi Akadémiának, 1926-ban pedig megkapta a Becsületrendet.
24 éven keresztül (1878-1902 között) a Revue Scientifique főszerkesztője, 1917-től pedig a Journal de Physiologie et de Pathologie Générale társszerkesztője volt. Tudományos cikkeit élettan, élettani kémia, patológia és pszichológia témakörökben közölte.
Az 1880-as évek végén vakcinációs kísérleteket végzett és 1890-ben ő volt az első aki emberen próbálkozott szeroterápiával a tuberkulózis ellen. 1900-ban nyers hús és tej (zomoterápia) etetésével sikeresen kezelt tuberkulózissal megfertőzött kutyákat.
Az anafilaxia iránt 1888-ban kezdett érdeklődni, amikor egy kutya epiteliális daganatából új típusú Staphylococcus baktériumot izolált. A baktériummal beoltott nyulak elpusztultak, de a kísérleti kutyákon csak tályogokat okozott. Évek munkája után Richet 1902-ben közölte a jelenséget és vezette be az anafilaxia kifejezést. 1907-re kidolgozta a túlérzékenységi reakció általános elméletét is és 1913-ban eredményeit fiziológiai Nobel-díjjal jutalmazták.
Családja és személyisége
[szerkesztés]1877-ben feleségül vette Amélie Aubryt, akitől öt fia és két lánya született. Érdeklődése sokrétű volt, foglalkozott aviációs kísérletekkel, először a madarak röptét tanulmányozta, az 1890-es években együtt dolgozott a repülés úttörőjével, Victor Tatinnal. Az 1900-as években Louis Charles Bréguet helikopterkísérleteit finanszírozta. Richet meggyőződéses pacifista volt és több történelemkönyvet írt (néhányat álnéven) hogy bemutassa a háború pusztításait. Az első világháború idején sok időt töltött a front közelében és a vérplazma transzfúzióját próbálta tökéletesíteni. Charles Richet 1935. december 4-én halt meg Párizsban.
Parapszichológiai érdeklődése
[szerkesztés]Richet érdeklődött a parapszichológia, főleg a hipnózis és a hatodik érzék iránt. Rendszeresen részt vett spiritiszta szeánszokon és látogatta a kor híres (és mint utóbb kimutatták, csaló) médiumait, Eusapia Palladinot és Eva Carrière-t. 1891-ben megalapította Annales des sciences psychiques folyóiratot. Kapcsolatban állt olyan neves okkultistákkal és spiritisztákkal, mint Albert von Schrenck-Notzing, Frederic William Henry Myers vagy Gabriel Delanne.
1905 Charles Richet lett a brit Society for Psychical Research társulat elnöke. 1919 tiszteletbeli, 1929-ben pedig tényleges elnökévé választották a párizsi Nemzetközi Metafizikai Intézetnek (Institut Métapsychique International). Természettudósként racionális magyarázatot keresett az általa is megtapasztalt jelenségekre, elképzelése szerint az emberek egyfajta hatodik érzékkel képesek fogni a tárgyak és élőlények által kibocsátott rezgéseket, amit ő nevezett el ektoplazmának. A szellemek és kísértetek esetleges szerepét elvetette.
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- Richet Károly: Az ördöngősök hajdan és napjainkban. Tanulmány; ford. Erdélyi Béla; Hügel, Nagyvárad, 1880
- Beteg lelkek. Regény; Országgyűlési Értesítő Ny., Bp., 1897 (A Magyar Újság regénycsarnoka)
- A háború múltja és a béke jövője; ford. Szmik Antal; Magyar Békeegyesület, Bp., 1912
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Richet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Biography of Charles Richet Nobelprize.org
- Charles Robert Richet Whonamedit? A dictionary of medical eponyms
- Richet, C. (1923). Thirty Years of Psychical Research. Translated from the second French edition. New York: Macmillan
- Richet, C. (nd, ca 1928). Our Sixth Sense. London: Rider
- Massimo Polidoro. (2001). Final Séance: The Strange Friendship Between Houdini and Conan Doyle. Prometheus Books. pp. 171–172. ISBN 978-1591020868
- Joe Nickell. (2007). Adventures in Paranormal Investigation. The University Press of Kentucky. p. 215. ISBN 978-0813124674