Deseő Dezső (orvos)
| Deseő Dezső | |
| Született | 1893. január 30.[1] Nagybáb[1] |
| Elhunyt | 1967. május 12. (74 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyemőkei Deseő Dezső Mária József Imre (Nagybáb-Szeszgyár major, 1893. január 30.[3] – Budapest, 1967. május 12.) orvos, egyetemi oktató.
Élete
[szerkesztés]Deseő Dezső (1862-1923) uradalmi intéző és gombai Zalka Józsa (1866-1926) fia.
1902-1910 között a nyitrai piarista főgimnáziumban tanult és érettségizett, ahol a vívásban és Mária-kongregációban is részt vett, illetve a Dugonics-önképzőkör alelnöke volt. 1913-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát.
1913-1917 között díjtalan gyakornok volt, később tanársegéd lett az Egyetemi Élettani Intézetben. Az első világháború végén olasz hadifogságba esett.
Hazatérte után, 1919-ben magántanárrá nevezték ki. 1920-ban fogorvosi diplomát szerzett. 1922-ben az Állatorvosi Főiskolára került segédtanárnak. 1925-1926-ban ösztöndíjjal a Londoni Egyetem gyógyszertani laboratóriumában és a Lipcsei Egyetem állatélettani intézetében végzett kutatásokat. Hazatérése után 1925-től az Állatorvosi Főiskola rendkívüli tanára, 1927-től nyilvános rendkívüli tanára, 1928-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára, majd 1929-től az Állatorvosi Főiskolán az élet- és szövettan nyilvános rendes tanára lett. 1926-1941 között a Testnevelési Főiskolán az élet- és mozgástan megbízott előadója volt. 1934-től az átszervezett Műegyetem Élet- és Szövettani Tanszékének nyilvános rendes tanára volt. 1942-1943-ban a Műegyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar dékánja volt. 1948-ban, az egyetem átszervezésekor nyugdíjazták. Ezután a Központi Stomatológiai Intézet fogszakorvosa volt haláláig.
Elsősorban a vérképző szervek és a vérkeringés problémakörével foglalkozott. 1953-ben megszerkesztette az ún. Deseő-féle tömegoltó készüléket, amely segítségével közvetlen vérátömlesztés végezhető állatból állatba.
1936-ban a Szent István Akadémia IV. osztálya tagjává választották.
Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték el. 1996-ban urnáját családja elvitte.[4]
Művei
[szerkesztés]- 1934 A tréning élettana. Budapest.
- 1943 A szív és a vérkeringés. Budapest.
- 1944 Az ember. Budapest. (tsz. Csik Lajos)
- 1947 A kreatin phosphorsav szerepe az izomösszehúzódásban. Budapest.
- 1947 Élettan. Budapest.
- 1948 Állatorvosi élettan I-II.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
- ↑ a b https://library.univet.hu/portre/sirok.pdf
- ↑ familysearch Kisbáb keresztelési anyakönyv 1893.
- ↑ Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes.
- csemadok.sk
- Magyar Katolikus Lexikon
További információk
[szerkesztés]- Kovács Gy.-Fehér Gy. 1968: Az Állatorvostudományi Egyetem elhunyt tanárai. Budapest.