Ebergényi család
Az ebergényi és telekesi nemes és báró Ebergényi család a középkori eredetű, magyar nemesi családok egyike.
Története
[szerkesztés]A családfa a XIV. század első felében élt Ebergényi Istvántól vezethető le. Címeres nemeslevelet 1560-ban I. Ferdinándtól kaptak, ekkor Ebergény nevű, zalai birtokukról ekkor már előnevüket is viselték. Később Vas és Sopron vármegyébe is átszármaztak. A család legnevezetesebbje László, aki 1690-ben már kapitányi rangban a török seregek ellen harcolt. Bárói méltóságot kapott 1700. december 5-én kiváló hadi érdemei miatt, ezzel az Ebergényiek a főnemesek soraiba kerültek. 1711-ben Pálffy János császári fővezér megbízásából ő birta rá a kuruc csapatokat a kassai vár feladására. Lászlónak nem született fiúgyermeke, így a bárói ág rövid életűnek bizonyult, leányai azonban grófi családokba házasodtak. Megemlítendő még a családból István, aki királyi tanácsos és az 1792-es országgyűlésen Vas vármegye követe, valamint Benedek, aki 1832-ben volt ugyancsak követ.
Címer
[szerkesztés]Czímeres levelet I. Ferdinándtól 1560. július 28-án Ebergényi Farkas kapott.[2] Kempelen Béla így ír:
Czímer: kék paizsban zöld földön oszlopon korona, az oszlopot alulról-fölfelé tekergő két kígyó veszi körül s a korona széle fölött egymásra néznek, a koronán pelikán feje fölött ezüst rózsa; zárt sisak; sisakdisz: koszoru (fészek?), rajta a pelikán; takarók: kék-arany, vörös-ezüst.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ó-Ebergényi-kastély. kastelyok.com. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
- ↑ Ebergényi v. Ebergény u. Telekes.. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
Források
[szerkesztés]- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: IV. kötet [Ebeczky - Gyürky]. Pest: Ráth Mór. 1858.
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok (III. kötet)
- Bene regi – a király javára. Ebergényi László császári altábornagy szerepe a szatmári békekötésben. Ebergényi László válogatott levelei és Bivolínyi István töredék naplója, 1710–1711; levelezés sajtó alá rend., bev. Mészáros Kálmán, naplóford., jegyz. Bánkúti Imre; Nap, Bp., 2010 (Rákóczi források)