Ugrás a tartalomhoz

Enki Bilal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Enki Bilal
SzületettEnes Bilalovic
1951. november 7. (73 éves)
Belgrád, Jugoszlávia)
ÁlneveEnki Bilal
Állampolgárságafrancia[1]
Nemzetiségefrancia
Foglalkozásaképregényrajzoló, író, rendező
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom tisztje
  • Attilio Micheluzzi Award
  • Yellow Kid Award (1976)
  • Prix Saint-Michel (1980)
  • Grand prix de la ville d'Angoulême (1987)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (2010. november 11.)[2]
  • a francia Becsületrend lovagja (2022. december 29.)[3]

A Wikimédia Commons tartalmaz Enki Bilal témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Enki Bilal született Enes Bilalovic, (Belgrád, Jugoszlávia, 1951. november 7. –) bosnyák származású francia képregényrajzoló. Az általa jegyzett Nikopol-trilógia és a Szörny-tetralógia az elmúlt évtizedek kiemelkedő sci-fi képregényei közé tartoznak. 1987-ben az Angoulême-i nemzetközi képregényfesztiválon a város nagydíjának a nyertese lett.

Pályafutása

[szerkesztés]

Enes Bilal bosnyák apa és cseh anya fiaként Belgrádban látta meg a napvilágot. Kitörölhetetlen emléket jelentett számára az egyik helyi „bioszkóp”, és gyerekszínészként szerepet is kapott egy jugoszláv filmben. Tízéves volt, amikor a már Franciaországban dolgozó apa után indult a család, amihez váratlan segítséget nyújtott a Bilalék lakásával szemező tanítónő, és funkcionárius férjével elintéztette a kivándorláshoz szükséges elintézendőket.

Párizsban fedezte fel a legszebb időszakába belépő francia képregényt, és 20 évesen bátran beköszöntött rajzaival a Pilote szerkesztőségébe. Ekkor még eltanácsolták, ám egy évvel később – amelyet az Ecole des Beaux-Arts-on töltött – már megnyerte ugyanennek a lapnak a pályázatát, és 'A csillagok hívása' című rövid képregénye itt jelent meg 1972-ben.

Pierre Christin bölcs tanácsokkal mozdította előre grafikusi fejlődését. Azt mondta neki, hogy remek a fantáziája, de nem figyel oda eléggé az életre. Vonatra szálltak, végigjárták mindazokat a tájakat, amelyek közös munkáik hátteréül szolgáltak, ennek köszönhetően érlelődött ki a jellegzetes Bilal-stílus.

Bilal első saját sorozata 1980-ban indult útjára. A 'Halhatatlanok vására', avagy a Nikopol-trilógia első része osztatlan elismerést hozott szerzőjének. 'A csapdanő' (főszerepben egy Jill Bioskop nevű lánnyal) 1986-ban, a Lire irodalmi magazin által az év legjobb könyvének választott 'Hideg egyenlítő' 1993-ban került a boltokba. Az első két részből ő maga rendezett filmet 2004-ben.

Már korábban is dolgozott a filmszakmában, főleg Alain Resnais-vel, akinek "Az élet kész regény" című filmjéhez ő tervezte a díszleteket és a jelmezeket. A Magyarországon is bemutatott "Halhatatlanok"-at megelőzően két filmet is rendezett.

Rajzolt címlapokat egy Jules Verne-sorozathoz, és két bélyeget tervezett a francia postának, 1988-ban és 2006-ban.

Válogatott képregényei

[szerkesztés]

Nikopol-trilógia

[szerkesztés]
  • La Foire aux immortels, 1980.
  • La Femme piège, 1986.
  • Froid Équateur, 1992.

Szörny-tetralógia

[szerkesztés]
  • Le Sommeil du monstre, 1998. (magyarul: A szörny ébredése, Titkos Fiók 2006, fordította Szalmási Szilárd)
  • 32 Décembre, 2003. (magyarul: December 32. Második felvonás, Titkos Fiók 2008, fordította Szalmási Szilárd)
  • Rendez-vous à Paris, 2006. (magyarul: Párizsi randevú, Titkos Fiók 2009, fordította Szalmási Szilárd)
  • Quatre?, 2007. (magyarul: Négy?, Titkos Fiók 2010, fordította Szalmási Szilárd)

Egyéb

[szerkesztés]

Filmrendezései

[szerkesztés]
  • Bunker Palace Hôtel (1989)
  • Tykho Moon (1996)
  • Immortel (Halhatatlanok, 2004)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 16.)
  2. PREX1025678D
  3. PRER2229710D

Források

[szerkesztés]