Fekete utcai kapu
| Fekete utcai kapu | |
 | |
| A kapu 1873-ban | |
| Ország | Románia |
| Település | Brassó  |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 14. vagy 15. század |
| Lebontás éve | 1873 |
| Típus | kapu |
| Elhelyezkedése | |
 Fekete utcai kapu
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 37″, k. h. 25° 35′ 50″45.643600°N 25.597100°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 37″, k. h. 25° 35′ 50″45.643600°N 25.597100°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete utcai kapu témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brassói Fekete utcai kapu vagy Fekete kapu (románul: Poarta Străzii Negre, németül: Schwarzgässer Tor) egyike volt a ma már nem létező északkeleti várfal három városkapujának. A másik két kapunál kisebb volt, és Bolonyával teremtett összeköttetést. Legelőször 1464-ben említik. Az évszázadok folyamán többször befalazták és megnyitották, majd 1873-ban lebontották, mivel akadályozta a forgalmat.
Története
[szerkesztés]1464-ben említik először a brassói Fekete utcát és a hozzá tartozó kaput (porta Swarczgas). 1523-ban porta nigra néven jelenik meg.[1] 1578 után a kijáratot befalazták, az erődítmény pedig több, mint két évszázadon keresztül bástyaként szolgált. Védelmét az utcában lakó tímárok látták el.[2]
A 18. század végére a bástya elhanyagolt állapotba került, tornya romos volt. Mikor felmerült egy új városkapu nyitásának szüksége, a tímárok felajánlották az utca végén álló bástyát, és pénzzel is támogatták a munkálatokat, azt remélve, hogy így fellendül a Fekete utca forgalma és kereskedelme. A bástyát áttörték, őrszobákat és egyéb helyiségeket alakítottak ki a védők számára, 1785. november 22-én pedig megnyitották a kaput. 1788–1789 között ideiglenesen lezárták a török fenyegetettség miatt.[1]
A Fekete utcai kaszárnya elkészülte után a kapu akadályozta a forgalmat, így a kaszárnya könnyebb megközelíthetőségének érdekében 1873-ban lebontották, utolsóként az északkeleti várfal kapui közül.[2]
Leírása
[szerkesztés]A kapu a jelenlegi STAR üzletház és az Unirea főgimnázium (egykoron a magyar polgári leányiskola) között helyezkedett el. Kapubástyája patkó alakú volt, nagyban hasonlított a Cserzővargák bástyájához. Ide egy felvonóhídon keresztül lehetett bejutni, majd a zömök kaputorony alatti átjárón folytatni az utat a városerőd felé. A bástya falára három nyelven volt kiírva neve: Schwarz Thor – Fekete Kapu – Poarta Neagră.[3]
Orbán Balázs a 19. század közepén így számol be róla: „A fekete kapu, mely a fekete-utczába nyilik (...) még most is eredetiségében meg van, s hatalmas elővédművével, hármas kapujával s az ezek közti felülről zuzművek által uralgott szük folyosókkal, egykor méltán bevehetetlennek tekintethetett, s még most is bámulni engedi a középkornak hatalmas erőditési fogalmait, a kivitelnek csodás nagyszerűségét. (...) Most tervbe vették annak lerombolását, pedig az megbocsáthatlan bűn lenne, mert ez a fennebb leirt Szentlélek kapu mellett az egyetlen, mely Brassó erőditési vonalán őseredetiségében megtartatott, s örök szégyen lenne, hogy a mit annyi századok romboló hatalma, s annyi ostrom harczdühe megkimélt, most a XIX-ik század műveltsége rombolná le”.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Jekelius 87–88. o.
- ↑ a b Nussbächer 58–60. o.
- ↑ Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 76. o. (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
Források
[szerkesztés]- ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928)
- ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Caietele Corona. Brassó: Aldus (2016). ISBN 9789737822949
| Bástyák |  | |
|---|---|---|
| Kapuk | ||
| Tornyok | ||
| Kapcsolódó | ||
.svg){kind=small}