Intel Itanium
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Itanium család | |
Itanium 2 processzor | |
Gyártás | 2001 közepétől |
Tervező | |
Gyártó | Intel |
Max CPU órajel | 733 MHz – 2.53 GHz |
FSB sebességek | 300 MHz – 667 MHz |
Utasításkészlet | IA-64 |
Mikroarchitektúra | Itanium |
Magok száma | 1, 2, 4, 8 |
Az Itanium család weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Itanium család témájú médiaállományokat. |
Az Intel Itanium processzortípusa (Merced kódnéven fejlesztve) a 64 bites IA-64 család első tagja, az új Itanium architektúrán alapul. Az Itanium processzort a rendelkezésre állás, a méretezhetőség és a teljesítmény iránt mutatkozó egyre növekvő igények alapján tervezték. Az Itanium processzor jelentős mértékben eltér a RISC-processzoroktól. Egy új megoldáson, az EPIC (Explicitly Parallel Instruction Computing = nagy párhuzamosságú utasításokon alapuló számítógép) technológián alapul.
Történet
[szerkesztés]Az Itanium processzort eredetileg 0,18 mikronos technológiával, a Pentium 4 processzorokat pedig már 130 nm-essel és alumínium helyett rézvezetőkkel gyártotta az Intel. Ez azt eredményezi, hogy az Itanium lapka első példányainak legnagyobb sebessége mindössze 800 MHz. Az Itanium processzorok korai változatai képesek voltak az x86 (486) utasítások bizonyos körülmények között történő végrehajtására is egy, a processzorba épített x86 utasításdekódoló révén, de ezt a későbbi modellek már nem támogatták. Az asztali gépekben történő felhasználását is megcélozták, de az AMD 64 bites AMD64 architektúrájának megjelenése után – ami megőrzi az x86-os kompatibilitást –, az Itanium jelentősége csökkent, és főleg a kiszolgálókban történő felhasználásra korlátozódott. Az Itanium speciális x86 módjának teljesítménye kisebb volt, mint egy Pentium1 teljesítménye, ezért az Itanium2 két magos változatánál már teljesen szoftveres emulációra tértek át.[1]
A bukás
[szerkesztés]Az Itanium nem kompatibilis az x86-os architektúrával, sok tranzisztort tartalmaz, sokat fogyaszt, a fordítóprogramok nem igazán képesek az Itanium architektúrát kihasználni, a teljesítmény/ár aránya pedig rossz, emiatt a gyártók kezdeti lelkesedése hamar alábbhagyott. Az Itanium eladásai rendre alulteljesítették az Intel várakozásait, emiatt az Intel fokozatosan csökkentette az Itanium architektúrába fektetett erőforrásokat. Mára a HP az egyetlen gyártó, ami komolyabb Itanium alapú megoldásokkal foglalkozik. A Debian Linux fejlesztése 2014 februárjában leállt a platformra. Az utolsó Itanium processzor 2012-ben jelent meg, 32 nm-en gyártják, és maximum 8 magot tartalmaz.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2014. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.)
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Bodnár Ádám: Valószínűleg a Kittson lesz az utolsó Itanium (magyar nyelven). Hwsw.hu, 2013. február 8. (Hozzáférés: 2013) – Merced, Tukwila, Kittson – az Intel hányattatott sorsú processzorcsaládja