Ugrás a tartalomhoz

Kamel Daoud

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kamel Daoud
Kamel Daoud (2015) fotó: Claude Truong-Ngoc(wd)
Kamel Daoud (2015) fotó: Claude Truong-Ngoc(wd)
Született1970. június 17. (54 éves)
Mesra(wd), Algéria
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségefőszerkesztő (1994–2015, Le Quotidien d'Oran)
IskoláiOrani Egyetem
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Kamel Daoud témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kamel Daoud (Mesra, 1970. június 17. –) algériai író és újságíró. Jelenleg a Le quotidien d'Oran című francia nyelvű napilapot szerkeszti, amelynek népszerű rovatát „Raïna Raïkoum” (A mi véleményünk, az Ön véleménye) címmel írja. A rovatban gyakran kommentálja a híreket.[6]

Fiatalkora és iskolái

[szerkesztés]

Daoud 1970. június 17-én született az algériai Mostaganemben(wd).[7] Hat gyermek közül a legidősebbként, arabul beszélő muszlim családban nőtt fel Algériában.[8] Daoud francia irodalmat tanult az Oráni Egyetemen(wd).[7] 2008-ban, lánya születése után elvált, mivel felesége egyre vallásosabbá vált (és elkezdett hidzsábot viselni). Két gyermek édesapja (a legidősebb egy fiú, a legkisebb egy lány), és nekik ajánlotta A Meursault-nyomozás (Meursault, contre-enquête) című regényét.[9]

Újságírói karrier

[szerkesztés]

1994-ben belépett a Le Quotidien d'Oran című francia nyelvű algériai újságba. Első rovata három évvel később jelent meg[10], „Raina raikoum” („A mi véleményünk, az önök véleménye”) címmel.[11] Nyolc éven át volt az újság főszerkesztője.[12] Kolumnista különböző médiumokban, az Algérie-Focus online újság szerkesztője, és cikkei a Slate Afrique című lapban is megjelennek.[13]

Viták

[szerkesztés]

Végrehajtási ajánlás

[szerkesztés]

2014. december 13-án a France 2 On n'est pas couché című műsorában Kamel Daoud az iszlámhoz fűződő viszonyáról így nyilatkozott:[14]

Még mindig hiszem: ha az úgynevezett arab világban nem döntjük el az istenkérdést, nem rehabilitáljuk az embert, nem jutunk előre – mondta. A vallási kérdés létfontosságúvá válik az arab világban. Meg kell szeletelnünk, el kell gondolkodnunk rajta, hogy előre tudjunk lépni.

Három nappal később Abdelfattah Hamadache Zeraoui, egy szalafista imám, aki akkoriban az Echourouk Newsnak dolgozott, erre a kijelentésre reagálva kijelentette, hogy Daoudot halálra kellene ítélni ezért a kijelentésért, és azt írta, hogy „ha az iszlám saríát alkalmaznák Algériában, a büntetés halál lenne hitehagyásért és eretnekségért”. Pontosította:[14]

Megkérdőjelezte a Koránt és a szent iszlámot is; a muszlimokat méltóságukban sértette meg, a Nyugatot és a cionistákat pedig dicsérte. Megtámadta az arab nyelvet [...]. Felszólítjuk az algériai rezsimet, hogy nyilvánosan ítélje halálra, mert háborút folytatott Isten, a próféta, a könyve, a muszlimok és országaik ellen.

Ezután megismételte fenyegetéseit az Ennahar TV-ben, amely az Ennahar című arab napilap meghosszabbítása.[15]

Daoud panaszt nyújtott be az algériai bíróságon, és az igazságszolgáltatás 2016. március 8-án olyan ítéletet hozott, amelyet Daoud ügyvédje „példátlannak” nevezett: Zeraouit háromtól hat hónapig terjedő börtönbüntetésre és 50 000 dináros pénzbüntetésre ítélték.[16] Az ítéletet azonban az oráni fellebbviteli bíróság 2016 júniusában hatályon kívül helyezte a joghatóság megtámadására hivatkozva.[17]

Munkái

[szerkesztés]

Daoud bemutatkozó regénye, a Meursault, contre-enquête (2013) elnyerte a Prix Goncourt du Premier Roman (Goncourt-díj egy első regényért)[18], valamint a Prix François Mauriac és a Prix des cinq continents de la francophonie díját. A regényt a Renaudot-díjra is jelölték.[19] A regény, amely Albert Camus Közöny c. művét igyekszik új megvilágításba helyezni, magyarul Új ​vizsgálat a Meursault-ügyben címmel jelent meg 2016-ban.[20]

2015 áprilisában a New Yorker magazinban megjelent a Meursault, contre-enquête című könyv egy részlete.[21] A New York Times 2015. november 20-i számában Daoud „Saudi Arabia, an ISIS That Has Made It” címmel közölt véleménycikket angolul (John Cullen fordításában) és franciául is.[22] A New York Times 2016. február 14-i számában megjelent Daoud második, ellentmondásos[23] véleménycikke, „Az arab világ szexuális nyomorúsága” címmel angolul (John Cullen fordításában), franciául és arabul.[24] Mindkét cikket a 2017-es Mes Indépendances című esszégyűjteményében jelentette meg.[25]

2018-ban Le Quotidien d'Oran című cikkeit (2010-2016) lefordították angolra.[26]

Houris című regénye 2024-ben elnyerte a Goncourt-díjat.[27]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]
  • La Fable du nain, Oran, Dar El Gharb, 2003
  • Ô Pharaon, Oran, Dar El Gharb, 2005
  • Meursault, contre-enquête, Paris, Gallimard, coll. « Folio », 2023 (ISBN 9782073007285) (1re éd. Barzakh, 2013 et Actes Sud, 2014)
    • Daoud, Kamel. The Meursault Investigation. Other Press (2015) [a] (Originally published by Éditions Barzakh[b] in 2013 then by Actes Sud[c] in 2014.)
  • Zabor, or The Psalms (2021). Translated by Ramadan, Emma. Other Press.[d][e]
    • Zabor ou Les Psaumes (2017). Éditions Barzach and Actes Sud.[f]
  • Houris, Paris, Gallimard, coll. « Blanche », 2024 (ISBN 9782072999994)

Novellák

[szerkesztés]
  • L'Arabe et le Vaste Pays de ô... (2008). Éditions Barzakh.
  • La Préface du Négre (2008). Éditions Barzakh.
    • Republished in France as Minotaure 504 (2011). Sabine Wespieser éditeur.[g]
  • Minotaure 504, Paris, Sabine Wespieser éditeur, 2011 (ISBN 978-2848050980)
  • Musa (2015) Daoud, Kamel (April 6, 2015) "Musa" The New Yorker 91 (7). Translated from the French by John Cullen: 66–73.

Non-fiction

[szerkesztés]
  • Raïna raïkoum, Oran, Dar El Gharb, 2002
  • Mes indépendences – Chroniques 2010-2016 (2017). Éditions Barzakh and Actes Sud.[h]
  • Le Peintre dévorant la femme (2018). Stock.[i]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Új vizsgálat a Meursault-ügyben (Meursault, contre-enquête) – Ab Ovo, Budapest, 2016 · ISBN 9786155353987 · Fordította: Pataki Pál

———————

Notes
  1. ↑ Originally published in French as Meursault, contre-enquête, 2013.
  2. ↑ Daoud, Kamel. Meursault, contre-enquête : roman. ISBN 978-9931-325-56-7. OCLC 874450228 
  3. ↑ Daoud, Kamel. Meursault, contre-enquête : roman, 1re édition. ISBN 978-2-330-03372-9. OCLC 880551333 
  4. ↑ Daoud, Kamel. Zabor, or the psalms : a novel, Ramadan, Emma. (2021. március 2.). ISBN 978-1-63542-014-2. OCLC 1157910218 
  5. ↑ Briefly reviewed in the April 5, 2021 issue of The New Yorker, p.58.
  6. ↑ Daoud, Kamel. Zabor ou les psaumes : roman, 1re édition (2017). ISBN 978-2-330-08173-7. OCLC 1000594725 
  7. ↑ Daoud, Kamel. Le Minotaure 504 : nouvelles. Paris: Sabine Wespieser (2011. november 16.). ISBN 978-2-84805-098-0. OCLC 731328412 
  8. ↑ Daoud, Kamel. Mes indépendances : chroniques 2010-2016, Semiane, Sid Ahmed., Arles: Actes Sud (2017. november 16.). ISBN 978-2-330-07282-7. OCLC 976436139 
  9. ↑ Daoud, Kamel. Le peintre dévorant la femme (2018). ISBN 978-2-234-08373-8. OCLC 1062401335 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.afrique-asie.fr/kamel-daoud-ecrivain-francais/
  2. ↑ https://algerie54.dz/2020/06/23/naturalisation/
  3. ↑ Prix Mondial. Simone and Cino Del Duca Foundation. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
  4. ↑ Kamel Daoud, lauréat du prix mondial Cino Del Duca 2019 (francia nyelven), 2019. május 15.
  5. ↑ https://www.lesechos.fr/weekend/livres-expositions/les-prix-litteraires-2024-les-romans-et-essais-recompenses-2129744
  6. ↑ Daoud, Kamel. Translated into English by Suzanne Ruta. "Kamel Daoud: Meursault" (Archive). Guernica. March 28, 2011. Retrieved on December 7, 2015.
  7. ↑ a b Steven R. Serafin, Kamel Daoud, Encyclopedia Britannica (March 11, 2016).
  8. ↑ „Kamel Daoud | Algerian writer”, Encyclopedia Britannica (Hozzáférés: 2017. június 16.) (angol nyelvű) 
  9. ↑ Stranger Still. The New York Times
  10. ↑ Le Touzet, Jean-Louis. „Kamel Daoud. Bouteflikafka”. [2015. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  11. ↑ Ruta, Suzanne. Kamel Daoud's Daily Dose of Subversion (2011. április 8.) 
  12. ↑ „Le prix littéraire "Mohamed Dib" décerné au journaliste-écrivain Kamel Daoud”, Le Midi Libre, 2008. május 11. (Hozzáférés: 2019. június 22.) 
  13. ↑ Kamel Daoud (fr-FR nyelven). Leaders Afrique , 2015. június 18. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  14. ↑ a b Cocquet, Marion. „Kamel Daoud sous le coup d'une fatwa”, Le Point, 2014. december 17. (Hozzáférés: 2019. június 22.) (francia nyelvű) 
  15. ↑ Aït-Hatrit, Saïd. „En Algérie, les islamistes radicaux à l'air libre”, Le Monde, 2015. január 15. (Hozzáférés: 2019. június 22.) (francia nyelvű) 
  16. ↑ „Algérie: Kamel Daoud fait condamner un imam”, Libération. [2016. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. június 22.) (francia nyelvű) 
  17. ↑ Affaire Kamel Daoud-Hamadache: Le tribunal d'Oran se déclare incompétent (fr-FR nyelven). Algeria-Watch . (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  18. ↑ Le Goncourt du premier roman 2015. Academie Goncourt, 2015. május 5. (Hozzáférés: 2015. május 7.)
  19. ↑ Kamel Daoud: Meursault, contre-enquête [Meursault, Counter Investigation. The Modern Novel Blog, 2014. október 29. (Hozzáférés: 2016. február 14.)
  20. ↑ Kit gyilkolt meg Camus Meursault-ja?. Tiszatáj, 2024. november 11. (Hozzáférés: 2024. november 11.)
  21. ↑ Daoud, Kamel. Translated into English by John Cullen. "Musa" (Archive). New Yorker. April 6, 2015. Retrieved on December 7, 2015.
  22. ↑ Daoud, Kamel. Translator: John Cullen. "Saudi Arabia, an ISIS That Has Made It" (Archive). The New York Times. November 20, 2015. Original French: "L'Arabie saoudite, un Daesh qui a réussi" (Archive).
  23. ↑ Hugh Schofield, Algerian novelist Kamel Daoud sparks Islamophobia row, BBC News (March 7, 2016).
  24. ↑ Daoud, Kamel. "The Sexual Misery of the Arab World" (Archive). The New York Times. February 12, 2016. Print headline: "Sexual Misery and Islam." February 14, 2016. p. SR7, National Edition. Original French version: "La misère sexuelle du monde arabe" (Archive). Arabic version: "البؤس الجنسيّ في العالم العربيّ" (Archive).
  25. ↑ Daoud, Kamel. Mes indépendances : chroniques 2010-2016, Semiane, Sid Ahmed., Arles: Actes Sud (2017. november 16.). ISBN 978-2-330-07282-7. OCLC 976436139 
  26. ↑ Kamel Daoud: Chroniques: Selected Columns: 2010-2016: New York: Other Press: 2018: ISBN 9781590519578
  27. ↑ France’s top literary prize the Prix Goncourt awarded to Kamel Daoud for ‘Houris’, euronews.com. Retrieved 4 November 2024.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kamel Daoud című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kamel_Daoud&oldid=27590542”