Ugrás a tartalomhoz

Kokia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Kokia
Életrajzi adatok
Születési névJosida Akiko (吉田亜紀子)
BecenévKokia
ÁlnévKOKIA
Született1976. július 22. (48 éves)
Tokió, Japán
IskoláiToho Gakuen School of Music
Pályafutás
MűfajokPop, folk
Aktív évek1998 – napjainkig
Hangszerhegedű, zongora, gitár, ének
Tevékenységénekes, dalszövegíró, producer
KiadókWasabi Records
Kokia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kokia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Josida Akiko (吉田亜紀子) (Tokió, 1976. július 22. –) japán énekes-dalszövegíró, művésznevén Kokia. Legismertebb dalai többek között az "Arigatō..." (ありがとう...) (mely Hongkongban első helyezést ért el Sammi Cheng feldolgozásában), és a „The Power of Smile”. Az énekesnő számos anime és játék zenéjének létrehozásában működött közre, a legjelentősebb ezek közül az Origin: Spirits of the Past című filmhez írt „Ai no Melody/Chōwa Oto (With Reflection)”, illetve a Tales of Innocence című játékhoz írt „Follow the Nightingale”, valamint a Gunslinger Girl: II Teatrino című animéhez írt „Tatta Hitotsu no Omoi”.

Kokia gyakran fellép Európában is, székhelyét Párizsban rendezte be. Zenéjét a Wasabi Records adja ki, a Kazé leányvállalata.

Életrajz

[szerkesztés]

Korai évek, Pony Canyon debütálás

[szerkesztés]

Kokia 1976-ban született, édesanyja nevelte fel. Két és fél évesen kezdett el hegedülni, de jobban szerette a családi zongorát. Gyakran előfordult, hogy ahelyett, hogy játékokkal játszott volna, a családi zongorán gyakorolt. Kokia emlékszik rá, hogy képeskönyveket tett a kottaállványra, és úgy próbált játszani, hogy az kifejezze a különböző képek mondanivalóját.

Amikor Kokia 10 éves lett, Kjoko nevű nővérével Amerikába ment, hogy a nyári zeneiskolába járhasson (14 évesen ismét itt folytatta tanulmányait). A középiskolában vokális zenét és operát tanult, később az opera lett a főszakja a Toho Gakuen Zeneiskolában.

Az egyetemi évek alatt Kokia egyik barátja odaadta egy zenei producernek Kokia demókazettáját. Ezt követően Kokiát leszerződtették a Pony Canyonhoz, majd 1998-ban debütált, amikor még mindig egyetemre járt. Színpadi nevét születési neve betűinek összekeverésével alkotta meg (egész fiatalon játékból találta ki ezt a nevet). Első kiadott dala a „For little Tail” a Tail Concerto játék nyitózenéje. Első hivatalos dalait elsősorban nem Kokia írta, hanem Hinata Tosifumi és Kanno Jóko. Négy kislemez után, 1999-ben kiadta Songbird című albumát. Az ezelőtti kislemezekkel ellentétben a dalok nagy részét Kokia maga szerezte.

Az albumról egyik szám sem ért el túl előkelő helyezéseket, habár a vezető kislemez, az "Arigatō..." (ありがとう...) Hongkongban nagy sikert könyvelhetett el magának. Az 1999-es Hongkong International Popular Song Award díjátadón harmadik helyezést ért el. A hongkongi előadó, Sammi Cheng feldolgozta a dalt, majd „Arigatou” címet viselő albumán adta ki 1999 októberében. Hongkongban népszerű sláger vált belőle.

Victor Entertainment

[szerkesztés]

Debütáló albumának megjelenését követően Kokia otthagyta a Pony Canyont. Ezután a Luna Sea japán rockegyüttes vokalistája, Kavamura Rjuicsi „projektjével”, az ЯKS-sel öt nótát adtak ki. Az albumot a Victor Entertainment jelentette meg. Ez előrejelezte az énekesnő későbbi kapcsolatát a kiadóval. Kokia 2001-ben újból debütált, és három dalt adott ki a Victor Entertainmentnél. Kokia egész Ázsiában sikereket ért el, zenéjét számos ázsiai hirdetési kampányban felhasználták. 2001-ben két, nagy horderejű kínai koncerten adott elő: egy drogellenes koncerten 30.000 ember előtt a Four Heavenly Kings felállással (Jacky Cheung, Andy Lau, Aaron Kwok és Leon Lai), és több, mint 120.000 ember előtt egy 2001-es újévi visszaszámláló eseményen Tajvanban. 2002 januárjában Kokia kiadta második albumát, a Trip Tripet, első saját készítésű albumát. Debütáló albumához hasonlóan, egyik száma sem szerepelt jól Japánban.

2003-ban azonban felfigyelt a nyilvánosság Kokiára. „Kawaranai Koto (SInce 1976)” című dala az Itoshiki Mono című sorozat főcímzenéje lett, ezzel Kokia bekerült a top 50-be a zenei listákon. Legnagyobb sikerét azonban a „The Power of Smile/Remember the Kiss” című kislemezével érte el, mely akkor vált közismertté, amikor azt felhasználták egy Kao hajápolási reklámban. Ezután Kokiát felkérték, hogy szerepeljen a Music Station népszerű zenei show-ban. A kislemez bekerült a top 20-ba Japánban, a Japán Lemezkiadók Szövetsége (RIAJ) pedig aranylemeznek minősítette. Kokia következő albuma, a Remember Me (melyen többek között ezek a számok is szerepeltek) bekerült a top 20-ba, és több, mint 45.000 példány kelt el belőle.

A Pony Canyonnal készített számait, az „I Catch a Cold” és a „Shiroi Yuki" (白い雪) a népszerű kínai sorozathoz, a 2003-as „At the Dolphin Bay”-hez használták fel. Ezzel Kokia befejezte a kínai zenei piacban folytatott aktív tevékenységét.

Kokia negyedik albuma, a 2004-es Uta ga Chikara szintén szerény elismerésben részesült, 20.000 példányban adták el. A leghíresebb nóta az albumról a „Yume ga Chikara”, melyet egyfajta bátorításként szántak a 2004-es athéni olimpián részt vevő japán sportolóknak.

Míg Kokiát debütálása óta animék és játékok zenéjével hozták összefüggésbe, csak 2006-ban szerzett hírnevet ezen a téren, mikor egyik főcímdala befutott. Az „Ai no Melody/Chōwa Oto (With Reflection)” című számokat az Origin: Spirits of the Past film két főcímdalának használták fel, az Oricon slágerlistán pedig elérte a 30. helyezést.

2006 februárjában Kokia egy válogatásalbumot adott ki a legjobb számaiból, mely a Pearl: The Best Collection nevet kapta, valamint egy videókazettát legjobb klipjeiből, Jewel: The Best Video Collection címmel. Az album 19. helyezést ért el, és jelenleg is ez az egyetlen albuma, mely bekerült a top 20-ba.

Anco & Co., Franciaország

[szerkesztés]
Kokia (jobbra) 2008-ban

2006-tól kezdve, Kokia az európai piacon kezdett dolgozni, illetve nagyobb beleszólása volt abba, hogy milyen zenét ad ki. Januárban megtartotta első európai koncertjét Párizsban, valamint a Midem zeneipari szakvásáron. Franciaországban és Spanyolországban egy hónappal előbb jelent meg a válogatásalbuma, mint Japánban.

2006 júniusában Kokia úgy határozott, hogy létrehozza saját kiadóját, az Anco & Co.-t, mivel több önállóságra vágyott a zenekészítésben. Novemberben debütált Franciaországban az animékre szakosodott Wasabi Recordsnál, s kiadta ötödik albumát, az Aigakikoeru: Listen for the Love címűt, hat hónappal a japán kiadás előtt.

2007 novemberében elérte második sikerét az anime/játék piacon, a „Follow the Nightingale” című dalával. A szám, melyet a Tales of Innocence játékhoz használtak fel, 30. helyezést ért el az Oriconon. Kokia nagyobb szabadsága azt eredményezte, hogy sokkal gyorsabban adta ki az albumait. 2008-ban három albuma is megjelent: a neoklasszikus The Voice, az Írországot megidéző Fairy Dance, és első karácsonyi albuma, a Christmas Gift. 2009-ben Kokia két albumot adott ki egyszerre (Kokia: Infinity Akiko: Balance és Akiko Infinity Kokia: Balance), ezzel ünnepelvén 10. évfordulóját a zeneiparban. Első világ körüli turnéját is megtartotta; Japánban, Franciaországban, Írországban, Lengyelországban, Belgiumban és Németországban lépett fel.

Tizenegyedik albumához, a Real World-höz, a tunéziai Szahara sivatagba utazott inspirációért.

Művészete

[szerkesztés]

Hang

[szerkesztés]

Hangja tisztaságát gyakran dicsérik a kritikusok. A JaME World tagja, Kay szerint Kokia hangját a törékenység jellemzi.

2004-ben, a Daimei no Nai Ongaku-kai 21 (題名のない音楽会21) című tévéshow-ban próbálta megdönteni a Guinness Világrekordot a leghosszabb ideig kitartott hang kategóriában. Az a-cappella előadásmódban elénekelt ’O Sole Milo során az énekesnő 29,5 másodpercig tartotta ki hangját, de nem döntötte meg a rekordot.

Dalszövegírás

[szerkesztés]

Második albuma, a Trip Trip óta Kokia minden dalát maga írja. A játékokhoz és animékhez többnyire ő írja a zenéket (de ez nem minden esetben van így, néhány számot mások írnak).

Kokia a legtöbb dalát japánul írja meg, de sokat angolul, vagy részben angolul (például a „The Rule of the Univere”, vagy a „Say Hi!”, és a „So Sad So Bad” címűeket.). Előfordul, hogy más nyelveket is felhasznál, például az olaszt ("Il Mare dei Suoni," "Insonnia") vagy az írt ("Taimse im' chodhadh", "Siuil a Run").

Néhány dalában, mint például a "Chōwa Otó"-ban (調和) és a „Follow the Nightingale”-ben Kokia kódolt szöveget használ. Mindkét számot felcserélt szótagok jellemzik (mint például "nimiunooto denzush," ha összerakjuk, akkor az jön ki, hogy "Oto no umi ni shizunde" (音の海に 沈んで a hangok tengerében elsüllyedve). A "Chōwa Otó"-ban Kokia szintén külön kódot használ, (a 3, 25, 15, 21, 23 és 1 számokat), melyek az angol ábécé betűinek felelnek meg (1=A, 26=Z). A fent említett számok a dal címét (C Y O U W A) írják le Wāpuro rōmajiban, azaz egy japán írásformában, mely a nyugati QWERTY billentyűzetet veszi alapul.

A zenekritikus Tomiszava Isszei Kokiát tartja egyik kedvenc zenészének.

Magánélet

[szerkesztés]

A hegedűművész Josida Kjoko Kokia nővére, és szintén a Toho Gakuen Zeneiskolába járt.

Kokia nagyapja egy japán hajóépítő cég igazgatója. Az énekesnő egy rövidfilmet ("Ojii-chan no Tulip" (おじいちゃんのチューリップ Nagypapa tulipánjai) készített és egy dalt (Grandfather’s Ship Nagypapa hajója) írt a tiszteletére.

Kokiát keresztény hitben nevelték fel, és fiatal korától kezdve részt vett a vasárnapi istentiszteleteken. Sok számát írta Istenről, például a „Why Do I Sing?”, „Everlasting”, „Inori ni mo Nita Utsukushii Sekai” (祈りにも似た美しい世界), valamint a „Sei Naru Your ni” (聖なる夜に) címűeket.

Az énekesnő humanitáriusi tevékenységet is végez. A középiskolában tagja volt az önkéntes bizottságnak, és a mozgássérültek, az idősek, valamint az AIDS áldozatainak megsegítéséért küzdött. Egy drogellenes koncertet is tartott, mellyel a Japán Népjóléti Szervezetet (社会福祉法人) támogatta, valamint kiadott egy jótékonysági kislemezt a 2007-es niigatai földrengés áldozatai emlékére. Kokia a szeptember 11-ei támadások iránt is nagy együttérzést tanúsított. Tízezer példányszámban osztogatott egy különleges CD-t, a Music Gift'et New York utcáin. Kokia számos dala humanitárius/környezettel kapcsolatos ügyekről szól, vagy olyan módszerekről, melyek segítségével az emberek jobb életet élhetnek. Kokia főként a szerelemről és a békéről ír dalokat.

Kokia imádja a kutyákat. A 2000-es évek alatt négy kutyája volt: Donna, Muta, Nero és Titti. Donna 2010 februárjában hunyt el. Az énekesnő dalaiban gyakran tesz utalásokat a kutyákra, mint például a „Shiroi Inu to Odoru You” (白い犬と踊る夜 Éjszakai tánc egy fehér kutyával), és a „Say Hi!!”-ban is, ahol a dalszöveg egy sora így szól: „a tengerpartra megyünk, hogy játszunk a mi Donnánkkal”. Számos blogbejegyzése is a kutyáiról szól, sőt egy külön kategória is van ezen posztok számára.

Diszkográfia

[szerkesztés]

Stúdióalbumok

[szerkesztés]
  • 1998: Brothers
  • 1999: Songbird
  • 2002: Trip Trip
  • 2003: Remember Me
  • 2004: Uta ga Chikara
  • 2006: Aigakikoeru: Listen for the Love
  • 2008: The Voice
  • 2008: Fairy Dance: Kokia Meets Ireland
  • 2008: Christmas Gift
  • 2009: Kokia Infinity Akiko: Balance
  • 2009: Akiko Infinity Kokia: Balance
  • 2010: Real World
  • 2010: outwork collection 「p i e c e s」
  • 2010: "Bungaku Shoujo" Memories Soundtrack I – Yumemiru Shoujo no Zensoukyoku
  • 2011: Moment
  • 2013: Where to go my Love?

Válogatásalbumok

[szerkesztés]
  • 2006: Pearl: The Best Collection
  • 2008: Kokia Complete Collection 1998-1999
  • 2009: Coquillage: The Best Collection II
  • 2010: Musique a la Carte (cover album)
  • 2011: Pieces
  • 2012: Kokoro Bakari

Top 50 helyezést elért kislemezei

[szerkesztés]
  • 1998: Tears in Love
  • 1998: Ai no Rinkaku
  • 1998: Itoshite Irukara
  • 1999: Arigatou...
  • 2001: Tomoni
  • 2001: Tenshi
  • 2001: Say Hi!!
  • 2002: Ningenttesonnamonone
  • 2003: Kawaranai Koto (Since 1976)
  • 2003: The Power of Smile/Remember the Kiss
  • 2004: So Much Love for You
  • 2004: Yume ga Chikara
  • 2005: Time to Say Goodbye
  • 2005: Dandelion
  • 2006: Ai no Melody/Chōwa Oto (With Reflection)
  • 2007: Follow the Nightingale
  • 2007: Arigatou...
  • 2008: Tatta Hitotsu no Omoi
  • 2009: Karma
  • 2009: Transparent
  • 2010: Road to Glory~long journey~
  • 2010: Fate
  • 2011: Sakura no Ki no Shita/Hikari no Hou he
  • 2012: New Day, New Life
  • 2012: Hikari o Atsumete
  • 2012: Memorial Days
  • 2012: Yume Tsuinin/Ita Gakkan Koutougakkou Kouka
  • 2013: Kioku no Hikari
  • 2013: Battle of Destiny

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kokia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kokia&oldid=27114734”