Ugrás a tartalomhoz

Korniss Péter

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korniss Péter
2023-ban
2023-ban
Született1937. augusztus 4. (87 éves)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar[1]
Foglalkozása
  • fotográfus
  • fotóriporter
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Korniss Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Korniss Péter (Kolozsvár, Románia, 1937. augusztus 4. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Pályafutásának kezdeti szakaszában fekete-fehér fotográfiákat készített, az 1990-es évektől színes képeit is kiállítják. Az első Kossuth-díjas fotóművész.

Életpályája

[szerkesztés]

Korniss Pál és Czillér Veronika gyermekeként született nagypolgári családban, a már elcsatolt Erdélyben, gyermekkorát ott töltötte. Felmenői gyár- és áruháztulajdonosok, nagykereskedők, építési vállalkozók, földbirtokosok voltak. A család 1949-ben költözött Budapestre, már a magyar fővárosban járt középiskolába, 1955-ben érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Itt az 1956-os forradalom alatt az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt, emiatt kizárták az egyetemről. Ezután segédmunkásként dolgozott különböző munkahelyeken, 1958-tól a Budapesti Fényképész Szövetkezetben, majd 1959-től fényképészként, miután fényképész szakvizsgát tett. 1961-től a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott – kezdetben gyakornokként, később fotóriporterként, majd 1986-tól mint a lap művészeti szerkesztője – 1991-ig. Ezután a Színház című szaklap képszerkesztőjeként folytatta pályafutását. 1999-től szabadfoglalkozású fotográfus, emellett tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Budapesti Metropolitan Egyetemen.

Számos szakmai szervezetben is tevékenykedik: 1966-ban lett a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja, 1977 és 1980 között az egyik legjelentősebb sajtófotó-kiállítás, a World Press Photo zsűrijének volt tagja, majd 1983-tól ennek nemzetközi tanácsadó testülete hívta meg tagjai sorába. 1982-ben az amerikai Eugene W. Smith Alapítvány tanácsadó testületének tagjává választották. Első magyarországi kiállítása 1974-ben nyílt a budapesti Műcsarnokban. Tizenhat országban volt egyéni kiállítása (pl. Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, Quito, New York). Képei a Nők Lapján kívül a National Geographic, a GEO Magazine, a Time és a Forbes magazinokban is megjelentek. Dolgozott az Állami Déryné Színháznak, a Pécsi Balettnek, a Bihari János táncegyüttesnek, a Magyar Állami Népi Együttesnek, a Honvéd Táncszínháznak és évekig Amszterdamban, az International Folkloristisch Danstheaternek. Fotóriporteri tevékenységén túl több fotográfiával kapcsolatos televíziós műsort készített (Fotózz velünk! 1965; Telefénykép, 1977; Fotográfia, 1982). 1999-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, a köztestületté válás után annak rendes tagja lett, majd a Fekete György MMA-elnök kapcsán kialakult hangulat miatt lemondott tagságáról. Az MMA 2023-ban a Nemzet Művésze címet viselő új (rendes) tagként ismét felvette soraiba.[2]

Fotográfiai munkássága

[szerkesztés]
Szerelmem, Elektra
Jobba Gabi és Iglódi István

Munkásságára a dokumentarista fényképészet jellemző, a lefényképezett események dokumentálása, valósághű ábrázolása, valamint általános vonás, hogy többször visszatér témáinak helyszínére. Alkotásaira azok monokróm jellege volt jellemző, kiállításain 2010-ig csak fekete-fehér képeket állított ki, színes fotói lapokban és könyveiben láthatók.

Fotóriporteri munkája balett-társulatok és néptáncegyüttesek fényképezésével kezdődött, később a 25. Színház előadásainak megörökítésével folytatódott. 1961-ben ismerkedett meg Novák Ferenc koreográfussal, aki először vitte el egy erdélyi táncházba 1967-ben. Ekkor kezdett el a hagyományos paraszti kultúrával foglalkozni, munkája fő motívuma Erdély, Moldva és Magyarország eltűnő paraszti világa lett. Az innen hozott híradásaival lett ismert, többször tért vissza az általa meglátogatott falvakba. A Kádár-kori Magyarországon ezek az alkotások különlegességnek számítottak.

1978-ban kezdett el foglalkozni a vidékről Budapestre utazó és ott dolgozó ingázómunkások életével. Munkája során ismerkedett meg a tiszaeszlári Skarbit Andrással, aki Budapestre ingázott és ott dolgozott kubikos munkásként. Életét egy évtizedig, Skarbit nyugdíjba vonulásáig követte. Az ebben az időszakban készült fényképeit A vendégmunkás (1988) című albumában adta ki.

Az 1990-es években Korniss az addig általa nem használt, beállított képeket kezdte alkalmazni, amivel eltűnőben lévő pózokat, beállításokat hozott felszínre. Ebben az időszakban készült képein jól látszódik a hagyomány és a modernitás keveredése. 1999-ben ő lett az első fotóművész, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. 2008-ban jelent meg negyvenéves fotográfusi pályafutását összefoglaló Kötődés című albuma. 2012-ben a Várfok Galériában Folytatás címmel nyílt kiállítása, ettől kezdve a galéria képviseli munkásságát. 2017-ben a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a Várfok Galéria mutatta be műveit, amelyeket külföldi bemutatkozások követtek, olyan kiállítótereken mint a római Museo di Roma in Trastevere, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum, a bukaresti Román Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a szentpétervári Rosphoto Fotográfiai Múzeum és a moszkvai Klasszikus Fotográfia Galéria, valamint a párizsi Liszt Intézet, Magyar Kulturális Központ és a Galerie Keller közösen megrendezett tárlatán is kiállított.

2020-ban Korniss Péter az egész eddigi életművét átfogó archívumát a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. A gyűjteményt Korniss Péter Archívum néven a múzeum tagintézményeként működő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben helyezték el. A 2023-ban a Várfok Galériában rendezte meg a Hosszú úton – Szék 1967-2022 című kiállítását, amely a Bookart Kiadó azonos címmel megjelentetett fotóalbumával alkot egységet.

Megjelent albumai

[szerkesztés]
  • Levantei utazás (Csapó Györggyel, 1967)
  • Elindultam világ útján (1975)
  • Múlt idő (1979)
  • Vörös Felhő földjén (1982)
  • Ősi karavánutak földjén (1985)
  • Amszterdam (1987)
  • A vendégmunkás (1988)
  • International Danstheater (1991)
  • Magyarország Európa szívében (1996)
  • Tiszta forrásból (Novák Ferenccel, 1997)
  • Leltár. Erdélyi képek (1998)
  • Balaton (2000)
  • Jászság (2001)
  • Fényes Magyarország (2004)
  • Ki népei vagytok? (2006)
  • Betlehemes (2006)
  • Kötődés 1967–2008 (2008)
  • Tiszta hangok. Bródy János dalai, Korniss Péter fotói, Zubornyák Zoltán naplója; Helikon, Bp., 2010 + CD
  • „Adok néktek aranyvesszőt” (Kallós Zoltánnal, 2011)
  • Egy sor cigány – huszonnégy mai magyar (Závada Pállal, 2011)
  • Folytatás; Várfok Galéria, Bp., 2012 (Várfok füzetek)
  • A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2013
  • Kallós Zoltán világa; riporter Ablonczy Bálint, fotók Korniss Péter; Helikon, Bp., 2016
  • Folyamatos emlékezet (2017)
  • Hosszútáv; Várfok Galéria, Bp., 2018 (Várfok füzetek)
  • Fotográfiák 1959–2017 (2020)
  • Hosszú úton – Szék 1967–2022 (2023)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
Urbán Ádám felvételén „Iskolába indulók.” (1973) című művével[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. ↑ Közgyűlést tartott a Magyar Művészeti Akadémia, mma.hu, 2023. május 24.
  3. ↑ https://index.hu/kultur/2012/11/21/na_de_hogy_pozolnak_a_fotosok/
  4. ↑ Átadták a 2018-as Prima Primissima díjakat. [2019. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 20.)
  5. ↑ Kriterion Koszorúval tüntetik ki Korniss Péter fotográfust. maszol.ro. Progress Alapítvány, 2020. november 19. [2021. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 16.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Korniss_Péter&oldid=27338025”