Laisevo
Laisevo (Лаишево) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Irányítószám | 422610 | ||
Körzethívószám | 84378 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 9076 fő (2021) | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | UTC+03:00 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 55° 24′, k. h. 49° 33′55.400000°N 49.550000°EKoordináták: é. sz. 55° 24′, k. h. 49° 33′55.400000°N 49.550000°E | |||
Laisevo weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Laisevo témájú médiaállományokat. |
Laisevo (oroszul: Лаишево, tatár nyelven Лаеш) város Oroszországban, Tatárföldön, a Laisevói járás székhelye.
Népessége: 7735 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Elhelyezkedése
[szerkesztés]Tatárföld központi részén, Kazanytól 62 km-re délkeletre, sík vidéken, a Káma jobb (északi) partján helyezkedik el. Korábban ez a folyó torkolatvidéke volt, most már a Kujbisevi-víztározó legszélesebb része. A közelben ömlik a víztározóba a Mjosa folyó, torkolata szintén széles öböllé alakult. Közigazgatásilag a városhoz tartozik a szomszédos Sztaraja Prisztany ('régi kikötő') település is.
Története
[szerkesztés]A mai város mellett jött létre a Volgai Bolgárország Csakma (Чакма) nevű települése a 10. század végén – 11. század elején. Ennél több száz évvel korábbi régészeti emlékek kerültek elő a mintegy 15 km-re keletre fekvő Imenykovo falu ásatásaiból, amely egy egész régészeti kultúra nevét adta (imenykovói kultúra). Laisevo neve a legenda szerint egy volgai bolgár személy nevéből ered (Laes), aki az 1391-ben elfoglalt Bulgar városból jött el és itt telepedett le. Miután 1552-ben az orosz sereg elfoglalta Kazanyt, a tatár falu helyén orosz erőd épült (1557). Az 1650-es évekre védelmi jelentősége megszűnt, a kozákokat és lövészeket máshova vezényelték, és a helység lélekszáma kb. harmadára csökkent.
1780-ban Laisevo város és egy közigazgatási egység (ujezd) székhelye lett. A következő évben jóváhagyott címerében kék alapon egy hajó látható, magyarázatként pedig az itteni „híres kikötő”-t említik. Ekkor már a kereskedelem fő éltetője a kikötő és a város május-júniusi ún. „karaván vására” vagy „vasvására” volt. Amint a Kámáról tavasszal levonult a jég, az Urálban működő vasüzemek termékeit bárkák karavánjaival úsztatták le a folyón Laisevóba. A több mint egy évszázadon át évente megtartott vasvásár hagyománya 1914-ben tört meg.
1926-ban törölték a városok listájáról, de 1927-ben járási székhely, 1950-ben városi jellegű település lett. Végül 2004-ben ismét várossá nyilvánították.
Laisevo legismertebb műemléke, a Szófia-székesegyház az 1767-ben emelt, de 1853-ban lebontott templom helyén épült 1855–1870 között eklektikus stílusban. 1930-ban bezárták, 1956 és 1992 között az épületben mozi működött.
21. század
[szerkesztés]A munkavállalók jelentős része Kazanyba vagy a közelebbi Kazanyi nemzetközi repülőtérre jár dolgozni, mellyel Laisevót rendszeres autóbuszjárat köti össze. Viszonylag új ipari létesítmény a városban a Ferex márkanevű LED-lámpák gyára; a cég 2008 óta működik, a lámpák sorozatgyártása 2010-ben kezdődött. (A központi gyár a járás Sztolbiscse falujában van).[2]
Az 1950-es években a víztározó feltöltésekor a város egyszerre közvetlenül a vízparton „találta magát”, nagy mezőgazdaság területek és egykori falvak kerültek víz alá. 2017-ben egy partszakaszon homokos strandot alakítottak ki, és a Kazanytól alig egy óra autóútra elterülő „Kámai tenger” felkapott fürdőhely lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Ферекс (Hozzáférés: 2020-08-19)
Források
[szerkesztés]- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3 (orosz nyelven) (1969–1978)
- Лаишево. In Татарская энциклопедия. (oroszul) Főszerk. M. H. Haszanov. (hely nélkül): Институт Татарской энциклопедии. 2002–2015. Hozzáférés: 2020. augusztus 16.
- A járás honlapja Archiválva 2020. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul, hozzáférés:2020-08-16)
- Лаишево (laish.tatar, hozzáférés: 2020-08-18)
További információk
[szerkesztés]- Историко-культурный атлас Лаишевского района Республики Татарстан[halott link] (A járás kultúrtörténetét bemutató kiadvány. Kazany, 2004)