Móse Daján

Móse Daján
Született	1915. május 20. Degania Alef
Elhunyt	1981. október 16. (66 évesen) Tel-Aviv
Állampolgársága	izraeli
Házastársa	Ruth Dayan
Gyermekei	három gyermek: Assi Dayan Yael Dayan Ehud Dayan
Szülei	Dvora Dayan Shmuel Dayan
Foglalkozása	fegyveres erők tagja politikus régész
Tisztsége	Chief of the General Staff (1953. december 6. – 1958. január 29.) a Kneszet tagja (1959. november 30. – 1981. október 16.) Minister of Agriculture and Rural Development (1959. december 17. – 1964. november 4.) védelmi miniszter (1967. június 5. – 1974. június 3.) Izrael külügyminisztere (1977. június 20. – 1979. október 23.)
Iskolái	Senior Officers' School (1951–1952)
Kitüntetései	Distinguished Service Order a francia Becsületrend lovagja Israeli military decorations a francia Becsületrend főtisztje (1956)
Halál oka	vastagbélrák és végbélrák szívinfarktus
Sírhelye	Nahalal Cemetery
Móse Daján aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Móse Daján témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Móse Daján (héber betűkkel משה דיין, izraeli angol átírással Moshe Dayan, 1915. május 20. – 1981. október 16.) izraeli katonai vezető és politikus, az Izraeli Védelmi Erők főparancsnoka 1953 és 1958 között, és Izrael Állam harcának szimbóluma.

Életpálya

Menáhém Begín és Móse Daján

Móse Daján 1915-ben – Oroszországból kitelepült ukrajnai zsidó szülők gyermekeként – született a palesztinai Degáj kibucban. 1929-ben, 14 évesen csatlakozott a Haganához, a földalatti zsidó hadsereghez. 1937-től, őrmesteri rendfokozatban szolgált az angol hadsereg mellé beosztott legális zsidó telepes rendőrség egyik mozgó alakulatának parancsnokaként, majd részt vett a területekre behatoló arabok ellen folytatott éjjeli őrjáratokban, Orde Wingate angol parancsnok mellett.

1939 novemberében, amikor a Hagana törvénytelenné vált, az angolok letartóztatták, de 1941 februárjában kiengedték, és belépett az angol hadseregbe. A későbbiek során mezőgazdasági miniszter (1959), majd hadügyminiszter (1967). 1965-ben adta ki a „A sínai hadjárat naplója, 1956” című könyvét.

1981-ben 66 évesen rákban halt meg Tel-Avivban.

Katonai pálya

A szövetségesek oldalán harcolt a Vichy-Franciaország fennhatósága alatt lévő Libanon és Szíria területén. Daján már az első ütközetben elvesztette bal szemét, fekete szemtapasza az idők során jelképpé vált. 1947-től őrnagyi rendfokozatban volt vezérkari tiszt, arab ügyekkel és felderítéssel foglalkozott a Haganában. 1948-ban győzött a szírek ellen a Jordán-völgyben, a degáni csata során, a 89. gépesített rohamzászlóalj parancsnokaként elfoglalta Karatíját. Ezután alezredesi, majd vezérőrnagyi rangba került, 1949 novemberétől a déli parancsnokság főparancsnoka volt. Az 1950-es években az angliai vezérkari tiszti iskola hallgatója volt, 1953. december 6-án vezérkari főnökké nevezték ki. 1956-ban a sínai hadjárat győztes hadvezére volt.

A hatnapos háború (1967) idején Izrael hadügyminisztere volt. A jom kippuri háború sikerében aktívan közreműködött, de az elszenvedett emberáldozatok nagysága, és az elvesztett hadianyagok miatt őt vonták felelősségre, és kénytelen volt lemondani a honvédelmi miniszteri posztról. 1977 és 1979 között külügyminiszter volt.

Kiváló diplomáciai képességekkel rendelkezett, hatást gyakorolt az Egyiptommal folytatott béketárgyalásokra, ami nagyban elősegítette a térségben izzó feszültségek enyhülését.