Műtét

Műtétnek, idegen szóval operációnak nevezzük a gyógyító célú műszeres orvosi beavatkozásokat. Gyakran általános érzéstelenítésben vagy helyi érzéstelenítésben végzik ezeket. Az orvostudományon belül a műtéttan tárgyalja a műtéteket.

Helyszín

A műtét általában műtőhelyiségben zajlik. Ez a külvilágtól jól elszigetelt, állandó hőmérsékletű és páratartalmú, fertőtlenítőszerekkel jól kezelhető helyiség. Az elszigetelés zsilipeléssel megoldható, azaz a dolgozók átöltöző helyiségen keresztül mennek be, a beteg műtéti előkészítése pedig átfektető helyiségben történik, így a betegosztályon használt ruházat, ágynemű nem kerülhet be a műtőhelyiségbe. A műtőhelyiséghez kiegészítő helyiségek tartozhatnak: bemosakodó, munkaszobák, műszertárolók. A különösen kényes műtéteket steril levegővel átáramoltatott helyiségben végzik, szkafanderben.

A különböző műtétekhez a betegeket különböző helyzetben kell elhelyezni (fektetni), ezt teszi lehetővé a műtőasztal. A műtéti területet műtőlámpa világítja meg.

Előkészítés

A műtét előtt (a sürgősségtől és a lehetőségektől függően) műtéti előkészítés (például a műtéti terület leborotválása, tisztító beöntés, koplaltatás) zajlik, utána pedig műtéti utókezelésre (például infúzió, transzfúzió, mesterséges táplálás) lehet szükség.

A műtéteket többnyire érzéstelenítésben végzik, ez lehet általános érzéstelenítés (altatás), vagy helyi vagy vezetéses érzéstelenítés.

Típusai

A műtétek lehetnek:

• kisműtétek
• nagyműtétek: protézisbehelyezések, hasi tumorok eltávolítása stb.

A laikus számára a műtétek a következőképpen is osztályozhatók:

• olyan műtét, amikor a szervezetbe bejuttatnak valamit (például protézisek, pacemaker beültetése, szervátültetések)
• olyan műtét, amikor a szervezetből eltávolítanak, kioperálnak valamit (exstirpatio: mandulaműtét, prosztataműtét, az ún.vakbélműtét, egyik vese eltávolítása, epehólyagműtét, foghúzás, amputáció; daganatok, ciszták, polipok stb. eltávolítása, de ilyen a lézeres szemműtét is)
• reparációs műtét, amikor valamilyen funkcionális beavatkozást végeznek, a szervezetbe nem visznek be semmilyen külső anyagot, és nem is távolítanak el belőle semmit (pl. a petevezeték elkötése, erek tágítása, tisztítása, egyes bypass műtétek, értágítás stb.).

Személyzet

Az általános sebészeten az alábbi személyek dolgoznak a műtőben.

• Altatóorvos: ő végzi a beteg altatását és a műtét közben a beteg monitorozását
• Altatóorvos asszisztense: beadja az altatóorvos által elrendelt gyógyszereket, segít az orvosnak az egyes műveletekben, és a dokumentálja a beteg paramétereit
• Operatőr műtőorvos: ő végzi a műtét legfontosabb, és a legnagyobb részét
• Asszisztens műtőorvos: segíti az operatőr munkáját
• Másodasszisztens műtőorvos: ált. rezidens orvos vagy medikus. Nagyobb műtétek esetén van szükség második asszisztensre. Szerepe elsősorban a sebfeltárás, vér vagy egyéb váladék elszívása stb.
• Műtősnő: előkészíti és adogatja a műtéthez szükséges műszereket a műtőorvosoknak és vigyáz a műtéti terület sterilitására.
• Műtőssegéd: ő készíti elő a műtőt, műtét közben kezeli a berendezéseket, beadja az eszközöket, műtét végeztével rendbe teszi a műtőt.

Ruházat

Az egészségügyi dolgozók a műtőn kívül általában fehér ruhát viselnek. A műtőben minden alkalmazott színes ruhát (póló, nadrág), műtős papucsot (vagy az osztályos papucsra lábzsákot húznak), műtőssapkát és maszkot visel. A műtőorvosok és a műtősnő ezenfelül még steril köpenyt és kesztyűt is felvesznek a műtét elején.

A sebészi beavatkozás

A sebész a tervezett műtét előtt a belgyógyásszal és altatóorvossal konzultál és a beteget tájékoztatja a műtét kockázatairól és következményeiről, illetve megszerzi a műtéthez a beteg írásos beleegyezését. A sebészeti beavatkozás neve műtét, amely a beavatkozás kockázatától függően lehet néhány értő mozdulat vagy több órás csapatmunka, ahol az operáló orvos „karmesterként” irányítja az asszisztáló orvosokat, műtősöket és ápolókat, illetve az azok által üzemeltetett gépi eszközöket.

A betegnek bíznia kell a sebészben, mivel a műtétek rendszerint előre nem látható, csak a test felnyitása után jelentkező kockázattal járnak. A bonyolult műveletben emellett hibázni is lehet, amely orvosi műhibának a következményei esetleg a beteg halálával és kártérítési igényekkel járhatnak. Ennek ellenére a sikeres sebészek nagy megbecsülésre számítanak, műtéti újításaikat világszerte másolják, és nevük az adott műtéti eljárásban fennmarad. Ilyen például a Blalock-Taussig műtét, egy úttörő szívműtét, amely nevét Alfred Blalock (1899 – 1964) amerikai sebészről és Helen B. Taussig (1898 – 1986) gyermekkardiológusról kapta.

Dr. Taussig tervezte meg és dr. Blalock vezette le az első „kék csecsemő” operációt, amely egy korábban operálhatatlan szívrendellenességgel (Fallot-tetralógia) született gyermek megmentését célozta. Az eljárásban a szívből kilépő artériát a tüdőbe vezető artéiával kötik össze, hogy a vérnek még egy lehetősége legyen oxigénfelvételre. A kapcsolatot (anastomosis) a kulcscsont alatti artéria és a pulmonáris artéria között hozták létre. Ez volt az első kékbabás műtét, és emiatt kapta a Blalock-Taussig söntölés (shunt) nevet. A műtét, melyre 1944. november 29-én került sor a híres baltimore-i Johns Hopkins kórházban, jelentős állomás volt a gyermekszívsebészet történetében.

A sebészet újabban igyekszik elkerülni az idegen vér használatát (vérátömlesztést vagy transzfúziót), sőt magának a testnek a felnyitását is, ez utóbbit vér nélküli sebészetnek vagy minimális invazív sebészetnek nevezik.

Kapcsolódó szócikkek

• Sebészet
• Érzéstelenítés
• Orvosbiológiai textilanyagok