Ugrás a tartalomhoz

Mistelbach (Alsó-Ausztria)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mistelbach
A főtér és a városháza
A főtér és a városháza
Mistelbach címere
Mistelbach címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományAlsó-Ausztria
JárásMistelbachi járás
Irányítószám2130
Körzethívószám02572
Forgalmi rendszámMI
Népesség
Teljes népesség11 559 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
Terület131,56 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 34′, k. h. 16° 34′48.566667°N 16.566667°EKoordináták: é. sz. 48° 34′, k. h. 16° 34′48.566667°N 16.566667°E
Mistelbach weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mistelbach témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mistelbach (1975-ig Mistelbach an der Zaya) osztrák város Alsó-Ausztriában, a Mistelbachi járás központja. Lakossága 2021 januárjában 11 592 fő volt.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]
Mistelbach a Mistelbach járásban

Mistelbach Alsó-Ausztria Weinvirtel ("Bornegyed") régiójának északkeleti részén fekszik, a Bécset Brnóval összekötő B7-es főút mentén, kb. 25 km-re mind a cseh, mind a szlovák határtól. Átfolyik rajta (részben a föld alatt) a Mistelbach nevű patak, amely itt torkollik a Zayába, a Morva mellékfolyójába.

A városi önkormányzathoz a következő települések tartoznak: Ebendorf (570 lakos), Eibesthal (720), Frättingsdorf (267), Hörersdorf (448), Hüttendorf (523), Kettlasbrunn (509), Lanzendorf (779), Mistelbach (6073), Paasdorf (761) és Siebenhirten (490).

A környező települések: északra Staatz és Poysdorf, keletre Wilfersdorf és Zistersdorf, délre Gaweinstal, délnyugatra Ladendorf, nyugatra Asparn an der Zaya, északnyugatra pedig Fallbach.

Története

[szerkesztés]
A város legrégibb épülete, a csontkamra

Mistelbach területe az Avar Kaganátus határvidékéhez tartozott, a mai kórház építésekor 60 sírból álló avar temetőt tártak fel. Miután Nagy Károly megdöntötte az avar államot, a régió a Frank, majd a Keleti Frank Birodalomhoz került. A Babenbergek uralma idején települt be egy bizonyos bajor "Herr von Mistel", aki megalapította a von Mistelbach családot. 1050 körül a mai várhegyen gerendaerődöt emeltek, amit a 13. században kővárrá fejlesztettek. Mistelbach egyik ura, "Kutya" Henrik (melléknevét hűségéért kapta) az osztrák herceg egyik minisztere volt. Lánya, Ofemia hozományként vitte Mistelbachot, amikor feleségül ment II. Hadmar von Kuenringhez. A különálló egyházközség III. Henrik császár idején jött létre, templomát tours-i Szt. Mártonnak szentelték.

Mistelbach 1372-ben vásárjogot kapott és mezővárosi rangra emelkedett. Lakói így városi polgárokká váltak, akik a települést négykapus fallal vették körbe. A 14. század hátralévő részében sáskajárás, árvíz és földrengés sújtotta Mistelbachot és végül egy pestisjárványban lakosainak 40%-át elvesztette.

1383-ban I. Johann von Liechtenstein (†1397) megvásárolta a várost és a környező birtokokat. A huszita háborúk során kifosztották a települést, a várat pedig 1443-ban romba döntötte egy földrengés. Valamivel később Podjebrád György cseh király pusztította el Mistelbachot.

A reformáció idején a lakosság nagy része protestánssá vált, míg 1570 körül a meginduló ellenreformáció során Melchior Khlesl püspök vissza nem térítette őket. II. Frigyes császár idején a maradék protestánsokat száműzték. A harmincéves háborúban a Lennart Torstensson vezette svéd hadsereg kifosztotta és felgyújtotta a várost. 1678-ban egy tűzvészben odaveszett a paplak és 70 másik épület. A következő évben 300 áldozatot követelő pestisjárvány tört ki, amelynek 1680-ban emelt emlékműve ma is látható.

A vasút 1869-ben érte el a települést, ami a gazdaság fellendülését hozta. 1874-ben I. Ferenc József városi rangra emelte Mistelbachot.

Az Anschluss után a város zsidó lakosságát néhány hónap alatt elűzték, és Mistelbach azzal dicsekedett, hogy ő lett "Alsó-Ausztria első zsidómentes városa". A második világháború végén komoly harcok folytak a hátráló Wehrmacht és az előretörő szovjet hadsereg között; Ebendorfban húsz házat döntött romba a tüzérség. A háború után Dél-Morvaországból elűzött német menekülteket szállásoltak el Mistelbachban. A város a szovjet megszállási zónába került, egészen 1955-ig.

A mai önkormányzat 1972-ben jött létre, amikor a környező falvakat Mistelbach városához csatolták.

Lakosság

[szerkesztés]

A mistelbachi önkormányzat területén 2021 januárjában 11592 fő élt. A lakosságszám 1910 óta 10-11 ezer körül stagnál. 2018-ban az ittlakók 92,6%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,1% a régi (2004 előtti), 2 az új EU-tagállamokból érkezett. 2,9% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,4% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 86,8%-a római katolikusnak, 2,5% evangélikusnak, 1,7% mohamedánnak, 6,3% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 13 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a németek (94,7%) mellett a szerbek alkották 0,8%-kal.

A népesség változása:

2016
11 315
2018
11 559

Látnivalók

[szerkesztés]
Szt. Márton plébániatemplom
A mistelbachi múzeumcentrum
  • az 1500 körül épült gótikus katolikus templom
  • az evangélikus Erzsébet-templom
  • az 1200 körüli román stílusú, utólag timpanonnal ellátott csontkamra
  • a városháza
  • Szentháromság-oszlop
  • a 16. századi pestisemlékmű
  • Michael Jackson-szobor a Landesbahnparkban
  • Mistelbachi múzeumcentrum (Hermann Nitsch- és helytörténeti kiállítás)

Híres mistelbachiak

[szerkesztés]

Testvérvárosok

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Stefan Bader, Mathias Hirsch u. a. (Hg.): Die Garnison Mistelbach. Die Geschichte einer Kaserne und ihrer Umgebung, Wien 2012, ISBN 978-3-902551-33-7.
  • Engelbert M. Exl: Mistelbach. In: Oesterreichisches Musiklexikon. Online-Ausgabe, Wien 2002 ff., ISBN 3-7001-3077-5; Druckausgabe: Band 3, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2004, ISBN 3-7001-3045-7.
  • 31633 – Mistelbach Statistik Austria

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mistelbach (Niederösterreich) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.