Nagymadarász
| Nagymadarász (Mădăras) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Erdőd |
| Irányítószám | 447024 |
| SIRUTA-kód | 136893 |
| Népesség | |
| Népesség | 1188 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 120 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 41′ 06″, k. h. 22° 51′ 08″47.685029°N 22.852156°EKoordináták: é. sz. 47° 41′ 06″, k. h. 22° 51′ 08″47.685029°N 22.852156°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagymadarász (románul: Mădăras, németül: Madras) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délre, a Bükk alatt, Erdőd északnyugati szomszédjában fekvő település.
Története
[szerkesztés]A település a Móré család ősi birtoka volt, s az övék volt még a 16. század végén is. 1549-ben Móré János birtoka volt, aki Balassa Menyhérttel együtt rabolta és zsákmányolta a bányavárosokat, egészen addig, míg gróf Salm Miklós el nem fogta őket. 1588-ban Rudolf király Révay Istvánnak és feleségének, Dersy Margitnak adományozta.
1616-ban Nagyluchei Dóczy Andrásnak 6000 forintért zálogosította el Révay Erzsébet, Petróczy Mártonné. 1616 után, az évszázad hátralevő részében a Szatmári várhoz tartozott, melytől 1666-ban Szatmár városa vette zálogba.
A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg, s még a 20. század elején is a Károlyi családé volt, mikor Károlyi Lajos volt birtokosa.
A Károlyi birtokra a 19. század elején sváb telepesek érkeztek Szabolcs megyéből, akik 1857-ben felépítették római katolikus templomukat is. Görög katolikus temploma 1842-ben épült.
1910-ben 1851 lakosából 1412 román, 252 német, 52 magyar, 39 más nemzetiségű volt.[1]
A trianoni békeszerződés előtt Nagymadarász Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szatmár megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.