Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij | |
Nyikolaj Osztrovszkij (1935) | |
Élete | |
Született | 1904. szeptember 29. Orosz Birodalom, Vilija |
Elhunyt | 1936. december 22. (32 évesen) Szovjetunió, Moszkva |
Sírhely | Novogyevicsi temető |
Nemzetiség | orosz |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény |
Irodalmi irányzat | szocialista realista |
Fontosabb művei | Az acélt megedzik |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | Lenin-rend (1935) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij témájú médiaállományokat. |
Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij (oroszul: Николай Алексеевич Островский; Vilija, Ukrajna, 1904. szeptember 29. – Moszkva, Szovjetunió, 1936. december 22.) szovjet szocialista realista író.
Élete
[szerkesztés]Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij 1904. szeptember 29-én Vilijában, egy kis ukrán faluban született. Munkáscsaládban született, a megélhetéséért már kisgyermekkorától dolgoznia kellett. Az alapfokú iskoláit kivételes képességeinek köszönhetően már 9 évesen (1913-ban) befejezte. A családja ezután Sepetovkába költözött. Osztrovszkij két évig párhuzamosan tanult és dolgozott is egyszerre (1915–1917). Konyhai kisegítő, kazánfűtő, műszerésztanonc majd villanyszerelő is volt.
Az első világháború alatt a német megszállás idején részt vett az ellenállásban (1918–1919), 1919-ben belépett a Komszomolba, csatlakozott a sepetovkai Forradalmi Bizottmányhoz. Önkéntesként harcolt a fehérek ellen a Vörös Hadsereg 1. lovashadseregében is, 1920-ban súlyosan megsebesült. Részleges felépülése után elektrotechnikusi képesítést szerzett.
1921-től villanyszerelőként dolgozott Kijevben, itt Komszomol-titkárként is tevékenykedett. Mivel reumában és tífuszban szenvedett, ezért az Azovi-tengerhez küldték kezelésre. A munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánították, de ő továbbra is dolgozni akart. 1923-ban komisszár a Vörös Hadsereg egyik kiképző zászlóaljánál és Komszomol-titkár Nyugat-Ukrajnában. 1924-ben belépett a kommunista pártba.
1926-ban ismét szanatóriumban kezelték a Krím-félszigeten. 1926 decemberére súlyos betegsége gyakorlatilag ágyhoz kötötte. 1927-től 1929-ig Osztrovszkij levelező tagozaton a moszkvai Szverdlov Egyetemen tanult. 1929 augusztusban elveszítette a látását. A mozdulatlanságra és a vakságra ítélt ember 1930-ban kezdett el dolgozni első regényén: Az acélt megedzik címűn. Cikkeket írt napilapok és folyóiratok számára, gyakran szerepelt rádióműsorokban.
1932 áprilisában tagja lett a Proletár Írók Szövetsége moszkvai tagozatának, és 1934 júniusában belépett a Szovjet Írók Szövetségébe. 1935. október 1-jén elnyerte a Lenin-rendet.
Sok szenvedés után (bénultság, vakság, a tífusz szövődményei) 1936. december 22-én halt meg 32 éves korában.
Művei
[szerkesztés]- Az acélt megedzik (Как закалялась сталь) (1930–1934)
- A vihar szülöttei (Рождённые бурей) (1936)
- Az élet lángja. Levelek, beszédek, cikkek; ford. S. Nyírő József; Ifjúsági, Bp., 1955
Magyarul
[szerkesztés]- Nikoláj Osztrovszkijː A vihar szülötte; ford. Pénzes Géza; Cserépfalvi, Bp., 1945
- Nikoláj Osztrovszkijː Az acélt megedzik; ford. Amalia Joszifovna Steiner, Pénzes Géza; Cserépfalvi, Bp., 1946
- Nikolaj Osztrovszkijː Hogyan edzették meg az acélt; Ragyanszka Skola, Kijev, 1948 (Iskolai könyvtár)
- Nikolaj Ostrovskijː Az acélt megedzik. 1. r.; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949
- N. Ostrovskijː Az acélt megedzik; ford. Radó György, Kerek Ernő; Szikra, Bp., 1950
- A vihar szülötte; ford. Kerek Ernő; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1951
- Az élet lángja. Levelek, beszédek, cikkek; ford. Nyírő József; Ifjúsági Kiadó, Bp., 1955
- Így edződött az acél; Ifjúsági, Bukarest, 1959
Az acélt megedzik (filmek)
[szerkesztés]- 1942: Az acélt megedzik (Как закалялась сталь) 1937–38 telén – Nyikolaj Osztrovszkij: Az acélt megedzik című regényéből Babel forgatókönyvet írt. A kijelölt rendező Dovzsenko lett volna, de a film nem készült el, a regényt 1942-ben mégis megfilmesítették. 1941-ben a német támadás elől a filmgyárat elköltöztették, ezért a film Ashabadban készült el.[1]
- 1956: Pavel Korcsagin (Павел Корчагин)
- 1973: Az acélt megedzik (Как закалялась сталь) A Magyar Televízió 1975-ben hat folytatásban mutatta be a művet, amelyet a szovjet televízió készített.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Alekszandr Dovzsenko méltatása. [2013. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 31.)
- ↑ Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XIX. /1. - MTV Archívum. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 30.)
Források
[szerkesztés]- Ny. Vengrov – M. Efrosz: Nyikolaj Osztrovszkij élete (1957) (196 oldal)
- Világirodalmi lexikon IX. (N–O). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1984. 810–811. o. ISBN 963-05-3263-8
- Nikolay Ostrovsky – Russiapedia: Kiemelkedő orosz írók, költők (angolul)
További információk
[szerkesztés]- Moly-adatlap – Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij: Az acélt megedzik
- Az acélt megedzik – rádiójáték – Magyar Rádió
Képgaléria
[szerkesztés]-
Osztrovszkij-emlékmű Németországban
-
Dombormű a róla elnevezett múzeum falán (Moszkva)
-
50 éve született Osztrovszkij - szovjet bélyeg (1954)
-
Szovjet postabélyeg (1964)