Orlane Kanor
Orlane Kanor | |||||||||||||
Orlane Kanor 2016-ban | |||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||
Teljes név | Orlane Kanor | ||||||||||||
Születési dátum | 1997. június 16. (27 éves) | ||||||||||||
Születési hely | Les Abymes, Guadeloupe | ||||||||||||
Állampolgárság | francia | ||||||||||||
Magasság | 179 cm | ||||||||||||
Poszt | balátlövő | ||||||||||||
Klubadatok | |||||||||||||
Jelenlegi klubja | Ferencvárosi TC | ||||||||||||
Mezszám | 22 | ||||||||||||
Profi klubok1 | |||||||||||||
| |||||||||||||
Válogatottság2 | |||||||||||||
| |||||||||||||
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 2024. augusztus 10. * Mérkőzések (gólok száma) | |||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Orlane Kanor témájú médiaállományokat. |
Orlane Kanor (Les Abymes, 1997. június 16. –) világbajnok, olimpiai-és Európa-bajnoki ezüstérmes Guadeloupe-i születésű francia válogatott kézilabdázó, a Ferencvárosi TC játékosa.
Pályafutása
[szerkesztés]Klubcsapatokban
[szerkesztés]Orlane Kanor Guadeloupe-i származású, pályafutását a Zayen-La Morne csapatában kezdte. 2015-ben költözött Franciaországba, ekkor lett a Metz Handball játékosa.[2][3] A 2016-2017-es szezonban debütált az első csapatban, ahol a Xenia Smits sérülését követően kapott lehetőséget a bizonyításra. A következő szezonban már rendszeres játéklehetőséget kapott csapatában,[4] amellyel bajnoki címet nyert és a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott.[5] A Metz csapatával 2017-ben, 2018-ban, 2019-ben és 2022-ben megnyerte a francia bajnokságot, 2017-ben, 2019-ben és 2022-ben pedig a Francia Kupát. 2021 áprilisában Achilles-ín-szakadást szenvedett, és többhónapos kihagyás várt rá.[6] A 2022-2023-as idénytől a román Rapid București játékosa.[7] 2024 nyarától a Ferencvárosi TC játékosa.[8]
A válogatottban
[szerkesztés]Olivier Krumbholz szövetségi kapitány 2017 februárjában hívta be először a francia válogatott keretébe a Golden League elnevezésű felkészülési tornára, de csak júniusban, egy Norvégia elleni mérkőzésen mutatkozott be a csapatban.[9]
Első világversenye a 2017-es világbajnokság volt, amelyen aranyérmet nyert a válogatottal. 2018-ban Európa-bajnoki aranyérmet nyert a hazai rendezésű kontinenstornán,[10] majd két évvel később ezüstérmet a dániai Európa-bajnokságon.[11] A 2021-es világbajnokságon az ezüstérmes francia válogatott tagja volt.[12] 2023-ban világbajnok,[13] A 2024-es párizsi olimpián ezüstérmes a francia csapattal..[14]
Sikerei, díjai
[szerkesztés]- Francia bajnok: 2017, 2018
- Francia Kupa-győztesː 2017
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A francia válogatott kerete a 2024-es olimpián. IHF, 2024. július 24.
- ↑ Handball : Kanor-Blonbou, de la Guadeloupe à l’équipe de France. Le Républicain lorrain, 2017. december 30.
- ↑ Metz Handball : les secrets du duo Kanor-Nocandy. Le Républicain lorrain, 2017. október 13.
- ↑ Handball : Orlane Kanor, la nouvelle pépite de Metz ?. Le Républicain lorrain, 2016. október 10.
- ↑ EDF F: Pour Orlane Kanor, c'est Noël en novembre. handzone.net, 2017. november 28..
- ↑ handball-world.news: Rückschlag für französische Nationalmannschaft: Orlane Kanor fällt langfristig aus, 2021. április 19.
- ↑ francebleu.fr: Ligue féminine : Orlane Kanor quittera le Metz Handball en fin de saison, 2022. január 31.
- ↑ handball-world.news: FTC Budapest holt vier internationale Topstars, 2024. január 1.
- ↑ EdF – Les 16 joueuses retenues pour la Norvège. Ligue féminine de handball, 2017. június 13..
- ↑ ouest-france.fr: Handball. Euro féminin : Orlane Kanor, un rayon de soleil pour les Bleues, 2018. november 30.
- ↑ handball-world.news: Torhüterinnen dominieren Finale: Norwegen neuer Europameister, 2020. december 21.
- ↑ handball-world.news: 16:4-Spurt im Finale der Handball-WM der Frauen: Norwegen krönt sich gegen Frankreich zum Weltmeister, 2021. december 21.
- ↑ www.ihf.info, „Team cumulative statistics France“, 2023. december 23.
- ↑ olympics.com: Paris 2024: Medallists, 2024. augusztus 11.